Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)

2000-06-30 / 13. szám

2000. június 30. OJP: A pedagógiai tanácsadó szemével I A minőség olyan kulcsszó nemzetünk életében, amely meghatározza létünk, ) jövőnk minden összetevőjét, biztonságát. A minőség hatása szellemi, erkölcsi, kulturális világunkban is megnyilvánul. A minőség átszövi a családi életet; az I iskolai nevelő-oktató munkát, és a munkában eltöltött éveket is. A kérdés csak az, hogy a minőség milyen szinten van jelen életünkben, milyen a mérhetősége, fejleszthetősége? Tudjuk, akik hosszú időt töltöttünk el iskolában, hogy értékes és kevésbé értékes felkészültséggel, tulajdonsággal rendelkező kollegák együtt éltek (élnek?!) a tantestületben. Pedig az előbbi életre szóló nyomot hagy a diákokban, az utóbbi nem eredményez az adott életkorban kívánt fejlődést. Az évek során sok vitát, érvet és ellenérvet váltott ki, hogy mérhető e a nevelés, a műveltség, a gon­doskodás szintje, a szemléletmód, az etikai tartás és annak miben léte. Közben a világ halad előre, a tejesítmény-központú követelmény a gazdasági életben és néhány évtizedes fáziskéséssel a szel­lemi, szolgáltató (ilyen az iskola is) tevékenység­ben is előtérbe került a minőség fejleszthetőségé­nek, objektív mérésének szükségessége is. A né­zetkülönbségek nagyok az oktatáspolitikusok, ku­tatók mérési irányzatok és az iskola gyakorló pe­dagógusai között. Az elmúlt évti­zedekben történt előrelépés a beiskolázás, az érettsé­gi, felvételi tudatosabbá tétele érdekében. A nevelés-oktatás folya­matának mérésében, értékelésében nem kapunk egységes ké­pet. Míg a tanítás-tanu­lás közös - tanár-tanuló - eredményéről, vagy ku­darcairól viszonylag elfo­gadható mérési techni­kák: szóbeli-írásbeli számonkérés, osztá­lyozás, témazárások, egyes tantárgyakból évfolyamvizsgák, kö­zépiskolákban érettsé­gi vizsgák vannak, addig a nevelési eredményekről bizonytalanok a mérések. A nevelés-oktatás folyamatának komplex mérésére értékelésére azonban az iskolai életben szükség van. A különböző modellek, szabványok, rendsze­rek képviselői erre készülnek. A minőségfejlesztés érdekében egyirányú információ áramlás történt, és történik. Az oktatási miniszter, oktatás kutató, mérési szakemberek előadásai igyekeztek meggyőzni az iskolák vezetőit, pedagógusait, hogy a minőség mindenképpen biztosítható az is­kolai pedagógiai gyakorlatban. Nem csökkentve ennek jelentőségét elérkezett az idő arra, hogy az iskolai műhelymunka helyzete, problémái közös tapasztalatcserék formájában kerüljenek elemzés­re, megbeszélésre az iskolán belül és az iskolák között. A minőségfejlesztés feladatairól A külső mérés, ellenőrzés, értékelés teendői tör­vényi szinten beépültek az iskolai rendszerbe. Az oktatási törvény megfogalmazza a minőség- fejlesztés tartalmát, irányát: az oktatási miniszter megteremti a minőségbiztosítás feltételeit, az oktatási intézmény vezetője felel a minőség biz­tosítás működtetéséért. Fel kell tenni a kérdést: milyen okok, tények vezettek a változtatások­hoz? A választhatóság polgárjogot nyert az isko­lák között, bár korlátozott módon. Többek között ez vezet el az esélyegyenlőtlenség növekedésé­hez is. Nőtt a kínálat az iskolák között: állami, alapítványi, egyházi. A szülők körében - gyer­mekük jövője érdekében - előtérbe került a jobb iskola választása. Határozott igény jelent meg az idegen nyelvek, a számítástechnika stb. taní­tása iránt. Az oktatás-nevelés decentralizálódott. Saját készítésű, a helyi igények, feltételek, célok alapján saját pedagógiai program határozza meg a tanítás-nevelést. Az önkormányzatok, fenntartók tudni akarják, hogy az iskolák mire költik a pénzt. Állami szintű mérések, ellenőrzés, értékelés tervei, módszerei bontakoznak ki. Alapját az iskolai pedagógiai prog­ram, helyi tanterv (keret tanterv) képezi Sajnos keveset tudunk a mélyebb összefüggésekről. Szükség lesz a korai tapaszta­latok alapos elemzésére, közzé tételére. A minő­ségfejlesztés belső is­kolai eredetű legyen, mely nem lehet kam­pány, hanem folya­matos fejlesztést, ja­vítást igényel. Min­dez az iskola érdeké­ből kiindulva a gyere­kek érdekében történjen. Alapját az igazgató elkötele­zettsége, kezdeményezése, a középvezetők (például munkaközösség vezetők) szemlélete, kreativitása, az iskola nevelői csapatszelleme adja. A megvalósítás egyik lehetséges útja olyan minőségi körök megszervezése, amelyek az isko­lai élet kulcsfolyamatát vizsgálják, értékelik, és megállapítják a továbblépést. Helyi kezdeményezések Újpesten van jó példa. Tavasszal például a Pe­dagógiai Szolgáltató Központ kezdeményezé­sére minőségfejlesztés témában szakmai ta­pasztalatcserére került sor, melyen igazgatók, vezetőtársaik, munkaközösség-vezetők vettek részt. A Bőrfestő Utcai Általános Iskola adott ott­hont a rendezvénynek. Örvendetesen nagy volt az érdeklődés. Borosné Kézy Zsuzsa igazgató­nő vállalta, hogy bemutatja az iskolák vezetői­nek, szakembereinek, hogyan gondolkodnak, mit tettek, tesznek, és milyen problémák köz- epedte a Bőrfestőben az iskolai minőségfejlesz­tés érdekében. Orosz Zsuzsa, Távoti Mária kolléganők tény­szerű, meggyőző tájékoztatást adtak a beisko­lázás és a pályaorientáció minőségi körök szer­vezéséről, tartalmáról, méréseikről, eredmé­nyeikről. Nagy érdeklődés kísérte, az iskolai műhelymunkáról szóló beszámolókat. A szak­szerű, érveken alapuló elemzések meggyőzték a jelenlévőket az erőfeszítések hasznosságá­ról, értelméről. Érzékelhető volt, hogy az igaz­gatónő, a minőségi körök vetetői, a vállalás elindításában, irányításában olyan kohéziós erőt jelentettek amely a siker alapját jelentette. A figyelem meggyőzött bennünket, a pedagógi­ai elmélet és gyakorlat egységének szükséges­ségéről, a csapatmunka fontosságáról, a ‘‘fon­tolva haladásról", a nemes cél és akarat nélkü­lözhetetlen összetartozásáról. A kérdések, az elismerő vélemények, a tovább gondolás belső késztetése egyaránt jellemző volt az együttlét- re. Hosszú út első lépéseinek vagyunk része­sei , hinnünk kell abban, hogy iskoláinkban kö­zös erőfeszítéssel, a jó célok kitűzésével igazi értékek születnek, diákjaink jelene és jövője ér­dekében. A minőség ne csak az oktatás, műveltség kérdésére irányuljon. A minőség igénye vezé­relje a lélek ápolását, gazdagítását, a tudás, ér­telem, gondolkodás, szemlélet kiteljesedését az emberi együttélés szeretet, megértés és segí­tés erősítését. Krug Ferenc pedagógiai tanácsadó Rovatunk az Önök véleményét tárja az olvasó elé, az írá­sok tartalmával az Újpest szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Szerkesztőségünk - terjedelmi korlátozások miatt - a beküldött leveleket, írásokat rövidítve közli. Egy hajdani diák emlékei Tisztelt szerkesztőség! Újpesten az első világháború előtt is több elemi iskolája volt, bennük egy sereg igen jól képzett igaz pedagógussal. Rájuk már talán nem igen akad élő emlékező. A két háború közti derék „nemzet napszámosairól” talán még vissza- visszaréved az én generációm. Egy ilyen adóssá­got szeretnék én is leróni egy csodálatos, okos, tü­relmes igazi pedagógus, Rácz Imréné W. Ilona emlékét idézve. 1931-ben kezdtem meg a Lőrinc utcai elemi iskolában tanulásomat Rácz néni osz­tályában. Óvodai előképzés nélkül még nem egé­szen 6 évesen kerültem be először közösségbe. ír­ni, kicsit olvasni is tudtam már, de rettentő szo- rongós, félénk gyerek voltam. Az izgatottságtól alig tudtam suttogva is megszólalni. Türelmes szeretetével bátorított, segített leküzdenem las­sanként elfogódottságomat. Nem tett különbséget rongyos ruhás és jómódú gyerekek között. Szere­tett minket. Nemigen ritkán bezárva emelte fel a hangját. Szépen, érdekesen magyarázott, nem volt szüksége kemény fegyelmezésre. Lelkiismeretes, jó pedagógus volt. Világos, szabatos magyaráza­taival olyan jó alapismereteket adott tanítványai­nak, hogy a gimnáziumban polgári iskolában mind jól megállták helyüket. Sz. Gné (teljes név és cím a szerkesztőségben)

Next

/
Oldalképek
Tartalom