Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)
2000-06-30 / 13. szám
2Ööäjä^m ÜIPESr Újpesti dalárda Franciaországban (1. rész) i\ Idén 97 éves a Tungsram Kodály Zoltán Férfikar. A nagy múltú dalárda május 31. és június 4. között igen szép sikerrel szerepelt Franciaországban, Nancy városában a XI. Nemzetközi Kórusfesztiválon. A szervezők - idén először - az énekkarokhoz közel álló, helyi sajtó képviselőit is meghívták a rendezvényre. Az Újpesti ÖnkorI mányzat támogatásával, a Tungsram Férfikart az Óceán Televízió két fős forgatócsoportja - Fogas János operatőr és Prófusz József főszerkesztő kísérte el Nancy-ba. A vendégszereplésről, az útról másfél órás film készült, amelyet a nézők június 15-én láthattak az Óceán TV csatornáján. Azok kedvéért, akik a filmet nem láthatták, azonban szívesen olvasnának az újpesti énekkar sikeréről - tesszük közzé 1 j Prófusz József riportsorozatát. Autóbuszunk közel 18 órás út után érkezett meg Strassbourgba, e gyönyörű francia határvárosba (1. kép), ahol bizony őszi hideg, szakadó eső fogadott bennünket. A néhány órás városnézés végére azonban kisütött a nap, mintha érezte volna, A lotaringiai főváros, Nancy főterére, a Las Stanislas Place-ra érve már kánikulai hangulat fogadott bennünket, s nem csak a jó idő miatt. Ide érkeztek sorra 21 ország kórusai, többek között Angliából, Argentínából, Csehországból, Egyiptomból, Görögországból, Izraelből, Japánból, Kongóból, Kubából, Lengyelországból, Litvániából, Macedóniából, Magyarországról, Olaszországból, az Orosz Föderációból, Panamából és Romániából. Büszkeséggel töltött el, hogy kis hazánkat 2 énekkar is képviseli, hiszen nemzeti színű lobogónk alatt (2. kép) a Tungsram Kodály Zoltán Férfikar mellett, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Puaellae énekkarának tagjai is ott meneteltek. A méreteiben is impozáns tér, melyet a száműzött lengyel király, Stanislas Leszczynsky építtetett az 1750-es években apósa, XV. Lajos tiszteletére, lenyűgözött csodálatos épületeivel, a kovácsolt vas mesterének; Jean Lamour erkélyeinek, kapuinak csipkeszerűségével (3. kép). Vendéglátóink a Hotel de Vilié, a városháza fogadótermébe kísértek, ahol a hivatalos regisztráció után a kórusok rövid bemutatót rögtönöztek. A magyar csapatnak már itt nagy sikere volt, hiszen Erkel "Éljen a haza" című műve az 50 férfitorokból felszakadva nem csak minőségében, de hangerejében is odafigyelésre késztette a közönséget. Ezt követően az énekkarok elszállásolása következett a helyi kórusok családjainál. Minket a Nancy-tól 15 kilométerre fekvő 5 ezer lakosú kisváros, Pulnoy látott vendégül. A fáradságos, hosszú út után kissé nyűgösen fogadtuk a hírt, hogy bár már közel az este, számunkra ez a nap még nem ért véget. Alkalmi idegenvezetőink ismét Nancy-ba, a hatalmas Zenith koncert-komplexumhoz vittek minket, ahol olyan színvonalas hangversenyt láttunk-hal- lottunk, amely minden fáradtságunkat feledtette. Meglepődve láttuk, hogy a borsos árú belépők ellenére, hosszú, tömött sorok kígyóztak a bejárat előtt. (Megjegyzem, a fesztivál egésze alatt azt tapasztaltuk, hogy az alig 250 ezer lakosú város igen fogékony a kultúrára. Az itt élők a tv-nézés helyett szívesebben választják az aktív kikapcsolódást, szórakozást, hiszen program is akad bőven.) Ezen az estén Cerschwin "Porgy és Bess" című operájából három világhírű művész - Wil- helmenia Fernandez, David Lee Brewer és Johannes von Duisburg operaénekes adott elő részleteket a "Nancy Lyric" szimfonikus zenekar kíséretével. Az est fénypontjaként az összevont, 300 tagú nemzetközi kórus is színpadra lépett. Az ezt követő napokon a program igen zsúfolt volt. Megkezdődött az igazi "fesztivál", melyet 1979-ben, egy közös évforduló ötletén felbuzdulva 3 helyi kórus alapított. Azóta általában két évente rendezik meg a nemzetközi találkozót. Idén 21 francia és 21 külföldi énekkar kapott meghívást e rangos zenei eseményre, s adott koncerteket folyamatosan, több helyszínen. A próbák és fellépések között azonban mindig akadt egy kis idő kikapcsolódásra, arra, hogy házigazdáinkkal ismerkedjünk. Pulnoy-ban, az alig 5 ezer lakosú településen, 3 énekkar is működik. Akadnak, akik egyszerre mindháromnak tagjai. A fesztivál második, napján, egy közös próba után ebédre hívtak meg bennünket. Az ízletes francia ételek, a finom borok elköltése után, a kórusok énekléssel oldották a nyelvi nehézségeket. Ezen az estén került sor a Kodály Zoltán Férfikar első, nagyobb fellépésére Nancy-ban, a St. Sebastian templomban. Repertoárjukon Erkel, Kodály, Liszt és Bárdos művek szerepeltek (4. kép). Sikerük egyszerűen frenetikus volt. Kissé megdöbbentett bennünket az a látvány, hogy egy katolikus templomban a " közönség " állva, vastapssal fogad egy zeneművet, de vendéglátóink megnyugtattak bennünket: - Nancy-ban, a fesztiválon ez már csak így szokás. Ilyenkor még a templom a zene, az éneklés szentélyévé válik. A műértő közönség előtt aratott siker a kórustagokat annyira fellelkesítette, hogy éjfélkor még egy rövid, önként vállalt koncertet adtak a csodálatosan kivilágított Las Stanislas téren (5. kép). A magyar melódiák hallatára pillanatok alatt több száz fős közönség verbuválódott, s egyszer csak azt vettük észre, hogy egy nemzetközi karnevál kellős közepén vagyunk. Ifolytatjuk)
