Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)

2000-06-15 / 12. szám

2000. június 15. ÚJPEST Az újpesti városháza száz esztendeje 7. rész Az aggodalmaskodók A múlt század utolsó esztendejében minden együtt volt már ahhoz, hogy az újpesti községháza végre felépülhessen. Kijelölték a helyszínt: a Szent István teret, pályázaton döntötték el, hogy Böhm és Hegedűs műépítészek terveit valósítják meg, és a szükséges anyagi fedezet is rendelkezésre állt. Továbbra is akadtak azonban aggodalmaskodók... A nagyközönség 1898. decemberében köz­szemlén tekinthette meg az újpesti község­háza díjnyertes építési tervét, amelyet az egykori „telekkönyvi betétszerkesztési hiva­talban” állítottak ki. A korabeli tudósítások szerint élénk érdeklődés mutatkozott a ter­vek tanulmányozása iránt, és számos észre­vétel született „az építés illetve a berende­zés tekintetében”. Sorozatunkban többször is idézzük az ellenzéki Újpesti Közlönyt, amely kezdettől éles kritikával illette az új községháza ügyét. 1898. december 18-i számában a lap túlbuzgóságtól fűtve hívja fel a figyelmet arra, hogy az építési bizottság vegye figyelembe a közönség véleményét: „Ez észrevételekre ugyanis égető szükség van, nehogy a község nagy költségekkel olyan községházát építtessen, mely sem céljának, sem rendeltetésének nem felelne meg. Vagy amely néhány év múlva alkalmat­lannak, esetleg szűknek bizonyulna." A szer­kesztőség ezt követően megragadja az al­kalmat, és kifejti véleményét a tervekről. „Részünkről jelenleg csak néhány általános megjegyzést kockáztatunk - olvasható a he­tilap hasábjain - a három pályanyertes épí­tési pályaterv közül az első díjat nyert mun­ka igen szép, de ebben az állagban aligha fog kivitelre kerülni, mert egyrészt fölépítése igen sok pénzáldozatot kívánna, másrészt a sok külső díszítés az időjárás viszontagsá­gai által gyorsan megrongálódnék, s gyakori javítási költségeket okozna. A másik két terv­ben az épület szerényebb külseje dacára is elég csinos és kevesebb költséggel lenne előállítható. Ami a belső berendezést illeti, két tervező - köztük az első díj nyertese is - a földszintet boltoknak akarja átengedni, s a hivatalokat az emeleteken helyezi el. Néze­tünk szerint pedig a feladat az, hogy község­házat építsünk, nem pedig bérházat. Inkább legyen hát az épület annyival kisebb és ol­csóbb, mint amennyivel a boltok béreiből akarják a fedezetet szaporítani. De legyen hivatalos községháza! Eltekintve azonban attól, hogy a községháza épületében boltok­nak nincsen helye, a közönség érdekében különösen arra kell a súlyt fektetni, hogy a községházában az adóhivatal helyiségei ok­vetlenül a földszinten legyenek, mert itt lesz­nek a közönség által legkönnyebben hozzá­férhetők. Az adóhivatal helyi­ségeinél ezen kívül még az is különösen szem előtt tar­tandó, hogy azok kényel­mes, nagy tágas szobák, il­letve termek legyenek, és pedig elsősorban a számfej­tő és a pénzkezelői közegek helyiségei, mert a tolongás, lárma, verekedés már a bot­ránynak a netovábbja, ami jelenleg az adóhivatal szűk helyiségében napról napra tapasztalható. Ennyi volna, amit egyelőre általánosan megjegyezni akartunk, de kí­váncsian várjuk az illetékes szakemberek véleményeit, illetve észrevételeit, sőt még nagyobb kíváncsisággal les­sük, hogy a benyújtott észre­vételek mennyiben lesznek lehetőleg előnyösebben figyelembe véve.” Ami az aggodalmakat illeti, ma már tudjuk: feleslegesek voltak. A községháza nem bizo­nyult szűknek, és immár száz év óta fogadja az ügyfeleket. Az oromzat díszei állták az időjárás viszontagságait. Végezetül: a föld­szinten - a terveknek megfelelően - üzlethe­lyiségek, és nem az adóhivatal irodái kaptak helyet... További kommentár helyett, idézzük fel, mit írt az elöljáróság oldalán álló, az épí­tés mellett elkötelezett Közérdek című heti­lap 1899. április 20-án: „Az istenek legfur­csább bogara az újpesti ember. Ha esőt kap, száraz időt kér, ha száraz időt kap, esőt kér, de soha nem bír emberi méltóságának azon lelki magaslatára emelkedni, hogy a hibát ne másban, hanem önmagában keresse. íme, 15-20 év óta sürgeti minden írástudó és írás- tudatlan ember az új modern községházat, s most, amidőn az megvalósulásához közele­dik, ugyanazok az írástudó és írástudatlan emberek egy légió kifogással hetykén oda­vetett gyanúsítással halva született fellebbe­zésekkel állnak elő, s mindenáron meg sze­retnék akadályozni az új községháza felépí­tését.” (Folytatjuk) Rojkó A. A tervezők az épület belső díszítését is igényesen oldották meg. Felvételeinken a díszterem két fali stukkója látható. (Fotó: Zalka I.) Óvodai születésnap Vidám juniálist rendez­tek a Homoktövis Óvo­dában június 2-a dél­utánján. Vendégségbe várták mindazokat, akik egykor - vagy éppen most az intézmény növendékeiként csepe­redtek. Az óvoda tize­dik születésnapját ünne­pelte ezen a napon, s egyben gyermeknapi ünnepséget is tartottak. Felvételünkön a szülők, óvónők és gyerekek gyűrűjében néptáncbe­mutató látható. (Fotó: Horváth D.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom