Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)

2000-04-20 / 8. szám

ÚJPEST 2000, április 20. Március 29-én tartottak immár második alkalommal az önkormányzat szervezésében a Tavasz utcai Ady End­re Művelődési Központban azt a drogmegelőzési fóru­mot, amelyre minden érdeklődőt vártak, elsősorban a szülőket, pedagógusokat, akik a fiatalokon kívül - fő­ként a megelőzésben - közvetlen érintettek lehetnek. Amint azt bevezetőjében Hock Zoltán alpolgármester elmondta, az újpesti önkormányzat már harmadik éve különös figyelmet szentel a drogmegelőzésnek. Szó sincs arról, hogy Újpest bármely nagyvárosnál, kerület­nél fertőzöttebb lenne, ám mégis „találkoznak" ezzel az egész társadalmat sújtó problémával. A cél, hogy a drog- fogyasztás veszélyeire irányítsák rá a figyelmet. A téma fókuszolásán kívül a civil szervezetektől az egyházakig együtt kell működni a probléma kezelésében, a kábító­szer-fogyasztás terjedése ellen. Ezért is szervezett e té­mában az önkormányzat az elmúlt időszakban negyven­órás szakmai tréninget a pedagógusoknak, hasonlót a kortárs segítőknek, a szülőknek fórumot, képzőművé­Húsvéti Április 23-24-re a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, Szentendrén húsvét vasárnap és húsvét hétfői prog­ramok: Kézműves bemutatók, díszítőművészeti be­mutatók tojásfestés, tojáskarcolás, tojáspatkolás, vá­sár (vasárnap: hímes tojások, hétfőn: szagos vizek) hagyományőrző bemutató, játszóház, népi ételek ké­szítése. A múzeum megközelíthető: szeti pályázatot, drogmentes diszkót a fiataloknak. A fel­mérések azt mutatják, hogy némelyek már az általános iskolában is megízlelték az időlegesen könnyed lebegést ígérő drogot. A veszély tehát, amely főleg a fiatalságot fenyegeti, óriási. Ezt a drámai fejleményt hangsúlyozták a közös gondolkodás előadói, a szenvedélybetegeket gyógyító orvos dr. Kerekes Medárd, a bűnüldöző Kor­mos János rendőr őrnagy és a drog miatt fiát elvesztő szülő, Gáspár Károly önkormányzati képviselő. A szakemberek szerint hazánkban a drogrobbanás csak most kezdődik. Tranzitországokból célországgá válunk. A mintegy százezer főn kívül még jó néhány ezren vannak olyanok, akik valamilyen mértékben akár alkalmilag is a drog közelébe kerültek. Rendkívül fontos tehát az időbeni felismerés, hogy az arra hivatottak segíthessenek, hogy a testi-lelki rombolás ne válhasson visszafordíthatatlanná. Első­sorban a családban kell olyan légkört teremteni, hogy a kábítószer ne valamiféle egérút legyen. A kérdésre, ajánlat Autóbusz indul a HÉV szentendrei végállomása mel­letti buszpályaudvarról (7-es kocsiállás) az autóbu­szok menetrendje az év folyamán többször változik. Kérjük utazás előtt hívja fel a Volánbusz Pilis Forgal­mi Üzemét, telefon: (26) 312-089. Egyéb közlekedé­si eszközzel a 11-es műútról leágazó Sztaravodai úton közelíthető meg. Kerékpárok a múzeum terüle­tére behajthatnak! hogy milyen jelekből lehet következtetni a bajra, a szakemberek elmondták, hogy számos jele lehet, ha a fiatal valamiféle kapcsolatba került a droggal, ha már egyszer-kétszer „szabadságolta” magát a „kémiai va­kációba”. A szülőknek, a szűkebb környezetben élők­nek észre kell venniük az addig nem tapasztalt hirte­len hangulatváltozásokat, dühkitöréseket, a fecsegés­sé vált túlzott közlékenységet, a suttogós telefonokat, hogy ismeretlen „barátok” keresik - főleg korosabbak - a fiukat, lányukat. De az sem kevésbé intő jel, ha kormos kiskanállal találkoznak a lakásban, vagy fiuk szobájában véres vattát találnak, vagy épp el-eltüne- deznek kisebb-nagyobb összegek a család mindig hozzáférhető napi kasszájából. Első lépésként csak az őszinte beszélgetés segít, azután a háziorvos, aki a megfelelő helyre irányít. Néhány közérdekű cím és telefonszám: „Kék Pont” Drogkonzultációs Központ, 1094 Bp., Bokré­ta u. 3. Tel.: 215-4922, Kékkereszt Evangéliumi Gyógyító Szolgálat Alapítvány, 1151 Bp., Alagi tér 13. Tel.: 307-7160, Magyar Karitász, Rév Ambulan­cia, 1111 Bp., Bartók Béla út 96. Tel.: 466-4455, 361-4252, Nyíró Gyula Kórház Drogambulanciája, 1135 Bp., Jász u. 84-88. Tel.: 465-2011, 465-2012, 465-2013,465-2015, Támasz Ambulancia, 1102 Bp., Liget u. 10. Tel.: 262-5465, Támasz és Krízis Ambu­lancia, 1146 Bp., Hermina u. 7. Tel.: 220-6773/158, Drogmegelőzési Módszertani Központ és Ambulan­cia, 1015 Bp., Batthyány u. 49/B. Tel.: 213-8292, 214-0264, 212-0209.-dek­...című rovatunkban megjelenő írásokat képviselők írják. Az írásokat szerkesztőségünk változtatás nélkül adja közre... Negyedszázados út 2000. február 26-án ünnepelte az Újpesti Gyermek és Ifjúsági Házban a Bem Együttes fennállásának 25. év­fordulóját. Este hat órakor kiállítás nyílt, amelyben fotók, újságcikkek, diplomák mutatták meg az eddigi életutat. Este hétkor kezdődött a kétórás gálaműsor. Hogy a mai világban egy népi hagyományokat őrző táncegyüttes 25 évet meg tudjon érni - ez szinte csoda. Mai kemény, amerikanizálódó világunkban, ahol bra­zil szappanoperák és olajbárók uralkodnak a képernyő­kön, ahol a hamburgerek és számítógépek szabják meg a közízlést, ahol az időnként ostoba és nemzetietlen te­levíziózás szinte görcsösen menekül attól a kifejezés­től, hogy magyar és nemzeti hagyomány, nos ebben a világban értéket ápol és értéket teremt egy táncegyüt­tes, melynek a neve a dicső tábornoktól eredezik. Ha a mai folklórinformációkba beletekintünk az interneten, mielőtt a táncosokat keresnénk, olyan gazdag, a népi tevékenységeket felölelő információ­rendszernek lehetünk olvasói, amely rendszerben a bőrösöktől kezdve kibontakozik előttünk az ékszeré­szek, az énekesek, a fafaragók, a hangszerészek, a ke­menceépítők, keramikusok, kékfestők, mézeskalá- csosok, tojásfestők, s egyéb népi kis és nagymester­ségek művelőinek neve. így érkezünk el a táncegyüt­tesekhez, kezdve az Álba Regián, a most ünnepelt Bem Folklóregyüttesen át a Bartók Táncegyüttesig, vagy az ELTE Néptáncegyütteséig, de említhetjük a kiskunhalasi Halas Táncosokat, a Jászsági Népi Egy­üttest, a Zora Együttest, a Szinvavölgyi Táncegyüt­test vagy az Ungarescát. S a határon túliak közül a Dunaágat Szerdahelyről, a Figurásékat Svájcból, a Hargita Állami Székely Népi Táncegyüttest Csíksze­redáról, a Háromszéki Állami Népi Együttest Sepsi- szentgyörgyről - de mindez csak szerencsére példa, a teljesség igénye nélkül. Mit bizonyít ez? Azt, hogy eme kis hazában és a diaszpórában él a nemzettudat. Él a vágy a gyökerekhez való fordulás­hoz. 1975-ben egy lengyel-magyar táncegyüttes ket­tévált, belőlük nőtt ki a Bem Táncegyüttes. Szinte azonnal nemzetközi sikerekre tettek szert, 1979-től kezdve turnéznak külföldön Tunéziától kezdve Tam­peréig, Bonheidenen át Bitburgig, de az itthoni gyön­gyösi, szekszárdi, szolnoki fesztiválokon is jelen van­nak. Nívódíjat kaptak, megilleti őket az aranyfokozat n. osztálya, elnyerték a Kiváló Együttes címet. És mindezt egy egyre szűkülő támogatottsági rendszer­ben, ahol 13 éve szinte önfenntartó módon, a tagdí­jakból, a fellépések tiszteletdíjából, pályázati össze­gekből fizetik a költségeket. Nagy segítséget jelentett nekik az adóból felajánlott 1%-os összeg, s azért akadtak szponzorok is: az Ady Endre Művelődési Központ, a Budapest Bank, a Pro Renovanda Hunga- rica, a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, s legin­kább: Újpest Önkormányzata. Az egyesület célja, hogy öntevékeny formában foly­tassa tevékenységét, ápolja, terjessze, művészi szinten bemutassa a néptánc és a népművészeti hagyományo­kat. Reményük az, hogy e tevékenységükkel jelentős szerepet vállaljanak a „szellemi környezetszennyezés” elleni megelőző munkából. 1989-ben kezdték el szer­vezni az együttes gyermekcsoportját. Elmondható, hogy mára egy jól összeszokott, ütőképes együttesük létezik. Az ifjúsági csoport már rendszeresen részt vesz országos fesztiválokon és versenyeken. 1999-ben a Csalogató Gyermek Néptáncverseny első díját nyer­ték el a néptáncegyüttesek kategóriájában. Ezeknek a táncoknak lehettünk szemlélői két órán keresztül. Kicsik és nagyok ropták a moldvai csángó táncokat, a borsodi, a méhkeréki román táncot, a dél­alföldi ugróst és csárdást, a kalotaszegi párost, a szé­kely verbunkot és forgatóst, a válaszúti ritka-sűrűt, galgai leánytáncot. Az alapító anyák és hajadonná serdült leánygyermekük együtt járták boldogan, s a közönség is velük mozgott. Az előadás számomra legmeghatóbb két pillanata egyrészt Kányádi Sándor Fekete piros című versének előadása, illetve koreográfiája volt, a másik: Bartók Béla: C-dúr rondójának táncváltozata. Végezetül egynéhány kulcsszemélyiséget meg kell említenünk, akik nélkül az együttes nem lehetne ma az, amivé vált: A Bem Együttes művészeti vezetője kezdettől Oss- kó Endréné - Magdi néni. Az ő lendülete és kitartása sok nehézségen segítette át az együttest. Munkája el­ismeréseként több kitüntetést is kapott: (Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület 1996. évi díja, Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitün­tetés, 1997. március 15. Életfa Díj). Amikor Magdi néni a színpadon átvette a tanítvá­nyoktól a virágokat, csak azt kívánhattam neki és művésztársainak (Gaál Andrásnak, Mucsi Jánosnak, Nagy István Jenőnek), legyen részük a felhőtlen öröm, s a táncon keresztül magyarságtudatunkat erő­sítsék. Ennél fontosabbat és nemesebbet nem is cse­lekedhetnek. Ez által maradunk fenn, ez a mi lenyo­matunk, ezt hagyjuk örökül utódainknak. S utódaink is átörökítik majd... hitünk szerint. Reméljük... Sajóhelyi Gábor az önkormányzat közművelődési, oktatási bizottságának elnöke 10 Drogellenes fórum az Ady-ban Veszélyes időtöltés a „kémiai vakáció”

Next

/
Oldalképek
Tartalom