Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-14 / 1. szám
--------------------------- i^nnrr-T' 2 000. január 14. ÚJPEST Újpest, anno 1935 Kávéházaktól a kiskocsmákig (ni. rész) & % A kiváló helyismerettel rendelkező sofőr máris a Horthy Miklós (ma Görgey Artúr) út felé kormányozza a kocsit. A délutáni poros napsütésben villamossínek mellett haladunk, és a keramitkockákon úgy ugrándozik a fekete Austin, hogy egy pillanatra azt hiszem fiákeren ülök. Egy hatalmas kapu előtt lelassítottunk: Horthy Miklós út 51. A cégtábla felirata szerint a Hunnia csokoládé-, drazsé-különlegesség és bonbongyárhoz érkeztünk.*- Teszárik Antal 1907-ben alapította a gyárat, amely ma is több mint száz munkást foglalkoztat - meséli Kramer Henrik, aki kávé- ház-tulajdonosként igencsak rokonszenvezik a csokoládészakma rangos képviselőivel. - A mai tulajdonos Hajdú Zoltán, a város egyik legismertebb embere. Amellett, hogy csokoládégyáros, városi képviselő, a Közművelődési Kör valamint a Városi Párt ügyvezető elnöke, a csokoládégyárosok és az Újpesti Önkéntes Mentő Egyesület társelnöke. Ez a legnagyobb édességgyár a környéken. Igaz, Schimmel Sándor keksz- és csokoládégyáros folyamatosan fejleszti üzemét, de aligha képes konkurálni a Hunniával. Hajdú úr telekszomszédja Kovács József fűszeres, ugyancsak tekintélyes polgár. Személyében tiszteljük az Újpesti Kereskedők Társulatának elnökét, aki nyolc éven át elnökölt az Újpesti Fűszerkereskedők Egyesületében. Ő a Nemzeti Demokrata Párt újpesti alelnöke, és mindamellett városi képviselő is. - Mondja drága Kramer úr, muszáj mindig elsorolni az összes címet és rangot? Bevallom, én a fűszerüzlet illatára, a bolt berendezésére és a csokoládék színére, izére sokkal kíváncsibb vagyok, mint a társadalmi ranglétrára. - No de kedvesem! Ha ön kizárólag haspárti, akkor sosem ismerheti meg városkánkat! Henriket szíven üthette zokszavam, ezért úgy döntött, „műsoron kívül” bemutat számomra néhány különleges múltú vendéglőst. Itt van mindjárt Schleer Balázs, aki előbb gépész volt a Ganz-Danubius Rt.-nél, majd Pó- lában a haditengerészetnél szolgált. Később áttért a kereskedői pályára és végül mint vendéglős vált ismertté Újpesten. Domby Imre, a Szent Gellért (Berda József) utcai vendéglős, a kovács szakmából jött. A legkülönlegesebb eset Szabó Gyuláé, aki korábban autó- és kocsifényező volt. A vendéglősi szakvizsga letétele után ma már az ipartestületi vendéglőt vezeti. Ugyancsak „kívülről” érkezett a szakmába Kirschner Lipót, Újpest első bútorgyárának tulajdonosa, aki a Villasor (Vécsey utca) 18-ban nyitott vendéglőt. Nagyvárosi módon berendezett éttermét — a Nemzeti Parkot - nemrégiben fia, Kirschner Lajos, megyei és városi képviselő vette át.- Maradjunk inkább az „echte” vendéglősöknél - javasoltam. - Rendben, ha ez a kívánsága - mondja kissé sértődötten Kramer Henrik. Nos, mielőtt visszafordulunk, megmutatom önnek a Jobb jövő asztaltársaság székhelyét, amely Németh László patinás éttermében rendezkedett be, a Gyulai Pál tér 7. szám alatt. És ha már Újpesten jár, ugyancsak kihagyhatatlan a Horváth vendéglő, amelyet 1931 óta Vacsovszky Rezső vezet. Tudja, akár erről is szólhatna a „Legyen a Horváth-kertben” című sláger, de a librettista sajnos előbb jutott el a Budára, a konkurenciához, mint ide, az újpesti eredetihez. Pedig- mint látja, ebben a hangulatos kertben több mint 200 vendéget tudnak leültetni. Számos sportegyesület is hivatalos helyiségeként jegyzi a Horváth vendéglőt. - Bizony itt ismét megpihenhetnénk egy időre - pillantok körül, de máris rá kell jönnöm, hogy időm lejárt, ideje visszatérnem. Kocsink újabb kerülőket téve most az Ap- ponyi utcán (Mártírok útja) halad. Az 5-ös számú telken jól megfér együtt a bor a sörrel, hiszen Goldschmidt és Fischer bornagykereskedése mellett található Haggen- macher sörkereskedelmi vállalata, - Remélem, még emlékszik a déli ebédre? - fordul felém Kramer úr - elárulom, nem véletlenül kért Horváth úr vörös fröccsöt a pörkölthöz. Kíváncsivá tett - felelem. - Nos, íme a „vendéglős” Borbényi család: Géza, Kálmán és Lajos egyik borpincészete, mutat a 16-os számú házra. Emellett a Váci úton és a Jókai utcában is működik egy- egy kimérésük. Kitűnő a boruk! A 38-as számú házban Wagner Béla nyitott vendéglőt. Wagner úr a Harang asztaltársaság pénztárosa, az Urania SC díszelnöke - mondja a bennfentesek hangsúlyával kísérőm. Hamarosan elhaladunk Újpest ismert hotelje, a Temesvári Szálloda mellett, amely az azonos nevű utca 6-os számú házában található. Ahogy kocsink a nagy forgalmú István útra kanyarodik, felgyulladnak a városi lámpák, és a villamos mérgesen csönget egyet, amikor a sarki rikkancs átszalad a síneken. A 26-os számú háznál egy kimért, elegáns férfi int felénk. - Az úr nem más, mint Petz Zsigmond, az újpesti Vendéglős Ipartestület választmányi tagja, a Magyar Független Revíziós Párt pincér szakcsoportjának elnöke- hallom Kramer Henrik suttogó szavait. Amikor elmosolyodom, szigorú dorgálásban részesülök: - Kérem, ez nem vicc! Ha nem tudná, ő a Bohémvár vendéglő tulajdonosa, s mint ilyen, a borravalórendszer eltörlésének harcosa. (A mosoly az arcomra fagy.) Megállás nélkül, lassan de biztosan közelítünk Újpest legszebb épülete felé. - A Városházával szemben (István út 13 ) nem kisebb személyiség lakik, mint Szűcs Mihály, az Országos Vendéglősök és Kocsmárosok Egyesületének elnöke. Büszkék vagyunk rá, hogy egy újpesti szakember viseli ezt a jelentős pozíciót - mondja Henrik, de vannak itt még nála is tekintélyesebb személyek. Nézzen csak ide! Itt, a piacon például Fehér Gáborné volt a legrangosabb kereskedő, hiszen 1885- ben ő alapította Újpest legrégibb konzervke- reskedését. 48 éven keresztül vezette a boltot és csak két esztendeje, ’33-ban, 72 éves korában adta el üzletét. A környékbeliek egyébként nagyon kedvelik a konzerveket. A Tavasz utca 16-ban Weisz Jakab és fiai ezért határozták el az Első Újpesti Konzerv- és Főzelékgyár alapítását. Nem csináltak rossz üzletet, az biztos! Ha jól akar vásárolni a piacon, akkor a baromfit özvegy Kohn Móniétól vegye, a marhahúst pedig Praznovszky Zsigmond hentesüzletében, amelyhez villanyüzemű húsüzem is tartozik. A száraz felvágottat kizárólag itt szemben, az István tér 10/A-ban, Diamant József - mellékesen képviselő. -, Első Újpesti Szalámi és Kolbászáru gyárától szabad venni! Kramer Henrik itt végre levegőt vett és így én is szóhoz jutottam. - Drága barátom, ideje búcsúznom, azt hiszem innen már magam is hazatalálok. Hálásan köszönöm a kalauzolást, sohasem fogom elfelejteni a mai napot. A Városháza előtt megállítottam a kocsit, kézcsókra nyújtottam a kezem és kiszálltam. A gyönyörű épület földszinti kirakatán csillogott a felirat: „Kolombusz” fűszer- és gyarmatáru kereskedelmi vállalat. Még nem húzták le égészen a redőnyt... Bebújtam a félig- eresztett rács alatt és különös érzés vett rajtam erőt... minden olyan ismerős volt. Hirtelen kop- pant valami a földön: a toliam... a toliam leesett. Lehajoltam érte, é's mire felvettem, eltűnt a „Kolombusz” és minden, ami az előbb még itt volt. Most itt ülök á Városháza földszinti szobájában, az Újpest újság szerkesztőségében és a falinaptár szerint 2000-et írunk! Rojkó Annamária (vége) * Az írásban szereplő személyek és helyek nem a képzelet szülöttei. A varázslatos Horváth-kert... (A felvételt az újpesti Helytörténeti Gyűjteménytől kölcsönöztük)