Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-12-03 / 24. szám
1999. december 3. ÚJPEST Újpest, anno 1935 Kávéházaktól a kiskocsmákig Tudja Ön, kedves olvasónk, hogy 1999 az asztali örömök éve? Az Országos Idegenforgalmi Bizottság az évezred utolsó esztendejét ugyanis „A magyar gasztronómia és bor évének”, azaz a kulináris élvezeteknek szenteli. Ez idő szerint Krúdy Gyula álma valósulhat meg honi vendéglőink asztalán. A magyaros vendéglátásról hajdan világszerte legendákat meséltek. A walesi herceg például gyakran „ruccant” át Pestre vagy Óbudára egy jóízű vacsora kedvéért. Nem egy uralkodónak, világsztárnak volt Budapesten törzshelye. Századunk első dekádjáhan a mesteremberek segédeikkel és inasaikkal tértek be a sörkertbe, az iparos és kereskedőcsaládok vasárnaponként kisvendéglőben ebédeltek, a cselédlányok kimenőnapjukon cukrászdában adtak randevút a bakáknak. A kávéház pedig rangra, korra és nemre való tekintet nélkül, mindenkié volt. Kérem, tartsanak velem! Utazzunk vissza vagy hatvanöt esztendőt az időben, és nézzünk körül együtt Újpesten! A Nagyposta óriás naptára máris 1935-öt mutat... * A helyi Hungária Szállóban szálltam meg, mert ez volt az első hívogatóan elegáns hotel, amelyre Rákospalotáról érkezve, a főútvonal mentén rátaláltam. Igaz, az Árpád út 146. kissé messze esik a központtól, ám innen néhány háznyira friss, meleg kenyér illatát ontja magából Márkus Róbert kenyérgyára. Ez olyan csáberő volt, hogy lelki szemeim előtt azonnal megjelentek a reggelihez vessző kosárban feltálalt, keményített konyharuhával takargatott, ropogós héjú császárzsemlék. A városnak e pontjáról indulva azonban, legjobban tesszük, ha kocsit bérelünk, mert villamoson túl gyorsan haladnánk, ha pedig gyalogosan vágunk neki a városnézésnek, félő, hogy egyhamar nem érnénk utunk végére! A szélesebb, kikövezett utcák mentén több a látnivaló - gyakran megállítjuk majd a taxit míg az ínycsiklandozó illatot követve, a poros mellékutcákba is behajtunk. Az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény kávéházi enteriőré. Az asztalon az Árpád Kávéház kávéskészlete látható (Fotó: Zalka I.) Kalauzunk Kramer Henrik, a Piccoló tulajdonosa. A harmincas éveinek derekán járó, kissé kopaszodó bajszos úriember nyolc éven át a Pannóniát vezette, míg 1928-ban, az Árpád út 100. alatt megnyitotta háromszáz férőhelyes saját kávéházát a Piccolót, amely manapság a helyi kispolgárság kedvenc szórakozóhelye. (A Piccoló a szimpla feketéről kapta a nevét, ám a derűs polgártársak szerint a helyhez inkább a kevésbé finom „Korsó” név illene, hiszen Dreher Antal úr alig egy lórugásnyira rendezte be serfőzdéinek újpesti lerakatát.) Az Árpád út 89. szám alatti telepen osztozik az Első Magyar Részvényserfőzde újpesti raktára is. A szomszédban az Újpesti Fűszerkereskedők Áruforgalmi Részvénytársasága rendezkedett be, innen látják el a környék szatócsboltjait. E tájon - talán a kesernyés maláta szag miatt? - sofőrünk kissé kábán vezet. Közeledünk az István útfélé, melynek sarkán Meinl Gyula fióküzlete kínálja portékáit. A Piccoló és a Pannónia kávéház alig néhány saroknyira van egymástól, ám a kettő között még ott van az Árpád szálló, (Árpád út 92.) és a Kör kávéház is (Árpád út 66.)- Jó ideje Papp József a Kör tulajdonosa, őt még a pesti kávés szakmából ismerem - szólal meg Kramer úr. - Előbb a Pilvax bérlője volt, majd Újpestre költözvén ebben a kávéházban látott fantáziát. Megvette, és a finomabb közönség igényeinek megfelelően alakíttatta át. Főpincére, Beck A. Sándor, mondhatom a város legműveltebb főura. A törzsvendégek azt mesélik, hogy miután kijárta a gimnáziumot, rabbi növendék volt Vásárhelyen és csak később, miután Újpestre került, helyezkedett el új munkakörében. A Kör elegáns nagyterme ma az Újpesti Sakkor hivatalos helyisége, és mindemellett az Újpesti Dunavár - a Novarra tengerészek egyesületének - székhelye. Sokszor feltűnik itt Pásztó Henrik vendéglős és bornagykereskedő, aki hat évig szolgált a kereskedelmi tengerészeinél, majd újabb nyolcat haditengerészetnél. Bejárta a világot, ma városi képviselő... Frissen rántott borjúszelet illata felé hajtatunk tovább. Erre kissé élénkebb a gyalogosforgalom, bankok és cifra kirakatú üzletek váltják egymást. Árpád út 56.: A Pannóniánál a járda mellé parkolunk.-A Pannóniát Feldmann József még az 1800-as évek végén alapította. Van kedvük bekukkantani? Itt működik az újpesti Billiárd Kör, és a termek több egyesületnek és társulatnak adnak otthont. A kávéházat most is egy Krámer vezeti - igazít csokornyakkendőjén Újpest népszerű vendéglátósa névrokonom: Krámer Sándor, aki csak egy aprócska ékezettel különbözteti nevét az enyémtől. Nekem elhihetik, Ligeti Dezső, a kávéház új tulajdonosa megtalálta az utódomat, mert Krámer - e kitűnő üzletvezető - kedves modorával, előzékenységével jelentős forgalmat csinál a Pannóniának. De nézze csak a gyerekeket! - int a járda felé. Azokat a kávéházi tortáknál is jobban érdekli a szomszédos boltocska: Krisztics Radiszlav cukorka-árudája. Bocskorszíj, dianás cukor, törökméz és puszedlihalmaz foglalja el a parányi pultot, s egyetlen pillantással lemérem, hogy mindez számomra túlságosan édes és ragadós.- A fiam szerint a Váci úti töröknél: Szulejman Hasannál vagy a másik Szulejmánnál, a Rákóczi utcában, sokkal puhább a mézes puszedli mint itt - halkítja le hangját kísérőm. Lassan elfogy alólunk az Árpád út, kiérünk a Dunáig, s még nem döntöttük el, hol is költsük el az ebédet. Amikor nem mesél, Kramer úr folyton kalapot emel és köszönget. Időnként engem is bemutat vagy - mint az imént - hoppmester módjára a fülembe súgja ismerőse nevét. - Quitt Vilmos egykori csapos, most már kocsmatulajdonos. Jó pár éve önállósította magát, sőt részvényeket szerzett a helyi szódagyárban.- Mielőtt elkanyarodunk, még bemutatnám valakinek - javasolja kalauzom és már előre is kopog a sofőr üvegablakán. Az Árpád út 8. előtt állunk meg, egy fűszerkereskedésnél. A tulajdonos - középkorú, kopasz úr - elém siet és kezet csókol. - Horváth József, az Újpesti Fűszerkereskedők Egyesületének igazgatósági tagja - kommendálja Kramer -, övé Újpest legnagyobb fűszerüzlete. A világháború alatt nagyon sokat tett a város élelmiszerellátásért.- Ugyan már - szerénykedik a tekintélyes kereskedő - inkább arra vagyok büszke, hogy édesapám alapította Újpest legrégibb fűszerkereskedését. Nála tanultam ki a szakmát. Mielőtt Kramer úr elmesélné az ipartestület legfrissebb híreit, Horváth úr diszkréten előveszi zsebóráját és az utca túloldalára mutat. - Ha megbocsájtanak, és szeretik a házias kosz- tot, meghívnám önöket ebédre. Én mindig Bor- bényinél ebédelek, s ha jól sejtem, hamarosan tálalják a levest. Sofőrünket ezennel elbocsájt- juk, mi pedig betérünk Borbényi Géza kisvendéglőjébe (Árpád út 7.). Hölgyeim és uraim! Ebédszünet. Rojkó Annamária (Folytatjuk! ) * Az írásban szereplő nevek és helyszínek nem a fantázia szülöttei.
