Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-16 / 1. szám
Újpest diákösztöndíjasai Ketten a hat közül Győrbíró Dorottya és Kristek Orsolya korábban sohasem találkoztak egymással, a velük készített beszélgetés mégis sajátos párhuzamot hordoz. A két újpesti lány egyazon nemzedékhez tartozik. Mindketten szüleikkel, testvéreikkel élnek, nehéz anyagi körülmények között. Kevés a szabadidejük, ám élvezik az egyetemista lét adományait. Bár világnézetük és kedvteléseik különböznek egymástól, mind a két diáklány kiemelkedő tanulmányi eredményt elérve több egyetemen is tanul. Az Újpesti Diákösztöndíj létezéséről lapunk hasábjairól értesültek, megpályázták, és mind a ketten elnyerték... (Az önkormányzat még négy diáklányt támogat diákösztöndíjjal ebben a tanévben.) ÚJPEST 1999. január 16. _____ • Az otthoni környezet, a család hogyan befolyásolta tanulmányaikat? Dorottya: - Nagyszüleim a háború után még társbérletben éltek Lőrinc utcai házunkban. Édesapám a Richter Gedeon Gyógyszergyár nyomdavezetője volt, édesanyám filmnyomó kisiparosként dolgozott. Nővérem az ELTE Természettudományi Karán matematikát, informatikát és ábrázoló geometriát tanul, én a bölcsész, és ezzel párhuzamosan a jogi karra járok. Ketten kiteszünk három egyetemet, így az egyik legfontosabb vitatémánk, hogy melyik a legértékesebb Orsolya: - Lakóhelyem, a káposztásmegyeri lakótelep kitűnő terep a szociológusok számára. Évekkel ezelőtt feltűnt a bóklászó „kulcsos gyerekek” csoportja, akkoriban gondoltam először arra, hogy alternatív program kidolgozásával én is segíthetnék rajtuk. Meggyőződésem, hogy a legsivárabb világ is megtölthető értékkel, emiatt jelentkeztem az ELTE szociológiai szakára. Édesanyámmal és húgommal lakom Káposztásmegyer Il-n. Húgom a Kertészeti Egyetem harmadéves hallgatója. A közelmúltig ikerbátyám is velünk élt, nemrég azonban megnősült és feleségével külön költözött. • Már az általános iskola után tudatos volt a pályaválasztás? Dorottya: — Negyedikes koromig a Lőrinc utcai iskolába jártam, majd a Mód Aladárban folytattam az általános iskolát. Kislány koromtól zongoráztam, ám amikor a továbbtanulásról kellett dönteni, egyik napról a másikra abbahagytam a muzsikálást. Elsősorban a nyelvi tagozat miatt választottam a Városmajori Gimnáziumot, ahol a kötelező oroszt már eltörölték, helyette németet és angolt tanulhattam. (Ez utóbbit már az általános iskolában elkezdtem, így 3.-os gimnazistaként letettem a középfokú nyelvvizsgát.) Tanulmányi eredményem ellenére többször felmerült, hogy késéseim és igazolatlan hiányzásaim miatt eltanácsolnak a gimnáziumból. Iskola helyett a Vasas teniszpályáját látogattam, erről otthon nem sejtettek semmit. Végül az igazgató levélben értesítette a szüléimét, hogy egy újabb késés esetén nem engednek érettségizni. Összekaptam magam, középfokú német nyelvvizsgát szereztem, hiszen meg akartam mutatni, hogy felvesznek a bölcsészkarra. Orsolya: Előbb az Erzsébet utcai, majd az Attila és a Virág utcai általános iskolába jártam. Egy nyári vakáció alkalmával bátyámmal a vidéki nagymámánál nyaraltunk. Addig nem sokat tudtunk a katolikus vallásról, s ez mindjárt feltűnt a nagymamának is. Azon a nyáron bepótoltuk mindazt, amit korábban elmulasztottunk, és ősztől már hittanra jártunk az osztálytársainkkal. Hamarosan a katolikus ifjúsági mozgalomba is bekapcsolódtunk. Nem igazán tudtam, mi szeretnék lenni, de szerettem volna nyelveket tanulni. Végül a Könyves Kálmán Gimnázium speciális francia-olasz tagozatára felvételiztem. • Egyetemi hallgatóként miért kezdtek újabb tanulmányokba? Dorottya: Érettségi után fél évet babysitter- ként Olaszországban töltöttem. Egy jómódú és nagyvonalú családhoz kerültem, akik nyelv- tanfolyamra járattak és megismertették velem az olasz kultúrát. Hazatérve letettem a felsőfokú olasz nyelvvizsgát és elkezdtem az egyetemet. Magyar szakon negyedéves vagyok, esztétikán harmadévre járok. A bölcsészkaron túl sok a valóságtól távoli, elméleti tantárgy, ezért kezdtem a jogi kar iránt érdeklődni, ahol a statisztika, a közgazdaság valóban az élet dolgairól szól. Ezen a karon most elsős vagyok. Kicsit zsúfolt az órarendem: a reggeleket az Egyetem téri jogi karon töltöm, majd átsétálok a Pesti Barnabás utcába, a bölcsészkarra. A Ferenciek tere számomra virtuális folyosó a két egyetem között. Orsolya: - A szociológia kellő elméleti alapot nyújt számomra mindahhoz, amit a gyakorlatban szeretnék megvalósítani. De szükséges a gyakorlati szaktudás is, ezért másodéves koromban felvettem a szociálpolitika és szociális munkás szakokat. A szabadegyetemi előadások mellett felvételiztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hittantanári szakára. Számomra ez ideális párosítás. Tanulmányaim közben próbálok aktív keresztény lenni: a Regnum Marianum újpesti csoportjában több éve foglalkozom általános iskolás gyerekekkel, miközben magam a kortárs csoportnak is tagja vagyok. • Milyen tervekkel készülnek az államvizsgára? Dorottya: 1999-ben a Frankfurti Könyvvásár díszvendége Magyarország lesz. Diplomamunkám témája a kortárs magyar irodalom derékhadának, az 50 és 60 közötti írógenerációnak németországi bemutatkozása és fogadtatása. A szakdolgozat megírása előtt szeretnék kijutni Németországba, ám anyagi lehetőségek híján egyelőre ez csak vágyálom. Bölcsész- és jogi diplomával a kezemben nem kívánok a politikai életben szerepet vállalni. Távolabbi célom, hogy hazánk kulturális értékeit képviselhessem itthon, vagy valamelyik külföldi ország magyar intézetében. Orsolya: Három szakdolgozatot kell egyszerre írnom, és mindegyiknek az iskola lesz a témája különböző nézőpontokból: hogyan tükröződik a társadalmi hátrány az oktatási rendszerben, e mechanizmus kivédésére milyen megoldási lehetőségek kínálkoznak az állami és nonprofit ellátórendszerben, illetve, hogy egy szociális munkás mit tehet a hátrányos helyzetű gyerekekért. Szakdolgozatomban programcsomagot szeretnék készíteni a csellengő gyerekekkel foglalkozó szakemberek számára. -Hiszem, hogy a napközi is nyújthat tartalmas időtöltést. •/1 szüntelen tanulás mellett mire futja a szabadidőből? Dorottya: Kitűnően be tudom osztani az időmet, ennek oka, hogy nem sokat alszom. Barátaimmal sűrűn megfordulunk a Fiatal Művészek Klubjában: a „Trafóban”, szeretem a pesti színházi előadásokat és persze rendszeresen bulizunk is. A könyvekre rhindig jut idő; a szépirodalmat gyakran idegen nyelven olvasom. A sportok közül az úszás a kedvencem. Tévhit, hogy a bölcsészkarra a csúnyácska komoly lányok járnak. Amerre nézek, csupa csinos lányt látok, és én magam is naponta ötször átöltözöm, hogy jól érezzem magam. Orsolya: Az egyetemi elfoglaltságok mellett hét végén teológiára járok. A fennmaradó szabadidőmet a csoportjaimmal töltöm, velük együtt jut idő kirándulásra, színházra és múzeumra is. A nyár számomra az alváspótlás időszaka. Tanulmányaim befejezése után a családalapítás lesz a legfontosabb mozzanat az életemben. Barátom ugyancsak a Regnum Marianum újpesti csoportjának tagja, kapcsolatunk közös szellemi alapon nyugszik. R. A. A jövőben hazánk kulturális értékeit szeretném képviselni - mondja Győrbíró Dorottya (Fotó: Zalka I.) A legsivárabb világ is megtölthető értékkel — vallja Kristek Orsolya (Fotó: Zalka I.) 6
