Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-12-17 / 25. szám
ÚJPEST 1999. december 17. Újpest, Anno 1935 Kávébázaktól a kiskocsmákig (II. rész) Hölgyeim és uraim, az álomutazás máris folytatódik! Dr. Borbényi Géza vendéglőjében kitűnő ebéd várt ránk: libaaprólék-leves, majd kispörkölt nokedlivel és fejes salátával. Krámer Henrik - délceg kísérőm -, mindezt egy pohár csapolt sörrel öblítette le, míg Horváth úr -a tekintélyes fűszerkereskedő - egy kisfröccsöt rendelt a Borbényi pincészet száraz vörösborából. Magam, megelégedtem egy nagy pohár szódával... Telehassal ülünk ismét kocsiba, hogy feltérképezzük Újpest gurmanjainak törzshelyeit* művek Rt. újpesti főraktára - mutat a Petőfi u. 6.-ra -, majd mindjárt a közeli Mária utcában az Exelsior likőr-, rum- és cognacgyár valamint bor- és sörnagykereskedés. Ha még a Serfőző Rt. újpesti főraktárát is idetelepítenék a Deák utca végéről, lehet, hogy korsóval vagy hordóval a kezében járna itt a lakosság - tréfálkozik Henrik barátom. „Budapest környék legszebb kerthelyisége” - a Brunovszky-kert (Archív fotó) A Duna mentén Vác felé kanyarodunk. Kramer úr nyelvét megoldotta a malátalé: - Tudja, hogy errefelé ki Illik? - Talán azt akarta kérdezni, hogy mi illik? - kapom fel a fejem. - Nem, nem, én Illik Viktor vendéglősre és halászmesterre gondoltam. A híres Illik Halászcsárda tulajdonosáról beszélek, aki „mellesleg” a Halász és Horgász Egylet örökös elnöke, a Vakok újpesti egyesületének választmányi tagja. Esztergomtól Helembáig ő bérli a szabad dunai halászatot. - Most már tudom - válaszolom gyorsan. De mintha mi épp egy másik csárda felé tartanánk... - Hamarosan elérjük a Megyeri Csárdát - válaszol kísérőm -, amely évszázadok óta beszállófogadóként működött. 1816-ban két vendégszobája volt, és az istállóban több mint negyven lovat tartottak. A csárdához akkoriban szántóföld és tíz hold rét is tartozott. A vendéglő tulajdonosa néhány éve az Egyesült Izzó. Aschner Lipót, a gyáros is rendszeresen itt ünnepli az UTE labdarúgó- és vízilabdacsapatának győzelmeit. Ide jár természetesen a szurkolótábor is. Kramer úr önkéntelenül halkabbra fogja beszédét: - A csárda ajtaján most lép ki Ritter S. Soma képviselő, a Nemzeti Demokrata Párt igazgatósági tagja. Egyébként itt a szomszédban van fűszerüzlete. A csárda mellett visszafordítjuk kocsinkat és a Károlyi utcán át kerülünk a belváros felé. - Nem messze innen, a Baross utca 14-ben működik özvegy Belustyákné Stéger Mária vendéglője - mutat a sarkon Kramer úr egy alacsony épület felé. Ez a hely 1897 óta vendéglő, számos egyesület és asztaltársaság itt tartja összejöveteleit. Az öreg Stéger papa még Újpest alapításakor telepedett le, úttörője volt a város gazdasági fejlődésének. Amikor szóhoz jutok, megkérdezem, hogy miért van ilyen sok egyesület és asztaltársaság Újpesten. Kramer úr elgondolkodik, majd azt mondja: - Tudja, ennél jóval több volt, de ennyi maradt a gazdasági válság után... Itt van mindjárt Vranák József vendéglője - mutat a Károlyi utca 40. számú házra -, amely az Újpesti Dalkör, a Kossuth Nőegylet, és az Újpesti Vadászok körének hivatalos helyisége. Bizonyára még tovább sorolná, de a Templom utcába kanyarodva egy újabb ismerőst fedez fel. Lassítunk, hogy a gyalogosan közlekedő elegáns úr is észre vehessen minket. - Van szerencsém bemutatni önnek Herczog Józsefet, az Újpesti Szállodások, Vendéglősök és Kocsmáro- sok Ipartársulatának elnökét - mondja Kramer. - Boldog vagyok, hogy megismerhetem - szalad ki a számon, pedig ilyet csak úr mondhat hölgynek. Ón bizonyára mindent, és mindenkit ismer az újpesti vendéglátós szakmából... - Kétlem, hogy én lennék az ön embere - válaszolja szerényen - higgye el, Henrik barátomnál jobb kalauzt keresve sem találhat. Ha rábízza magát, megismeri a legjobb helyeket, én azonban kénytelen lennék aszerint szelektálni, hogy kifizetett és ki nem iparűzési adót. Udvariasan kalapot emel, s máris tovább lép. A József (a mai József Attila) utcán gördülünk tovább. A 19-es házszámnál a sofőr hátrasandít. Kramer bólint és a kocsi megáll. - Kolozs Bertalan cukrászdájánál kötelező megállni! 1921 óta itt kapható a legfinomabb piskóta és csokoládé- öntet. Nem kell kétszer mondania, azonnal kiszállok az automobilból. Miközben álom-életem le- gomlósabb somlói galuskáját parányi falatokra aprítom, hogy az evés minél hosszabb ideig tartson, megtudom, hogy a cukrászok versenyében többen is élre törnek. Constantin Fedele Bécsből érkezett Újpestre, hogy különleges aprósüteményekkel örvendeztesse meg a város lakosságát, Weisz Sándor pedig királyi kitüntetést kapott szakmai munkásságáért. A sorban ott van Récsey Gyula is, az ipartestületi Cukrász Szakosztály mestervizsga-bizottságának elnöke, aki 1914-től az István úton nyitott cukrászatot. Sajnos minden édesség elfogy egyszer.. A rövid kitérőt követően folytatjuk utunkat. - A József utca 72. másféle örömökkel kecsegtet - mosolyog Kramer úr.Zeis- ler likőr és rumgyára ugyancsak ismert a környéken. A szeszáru kereskedő egyetlen nagy konkurense Fillencz Zsigmondné, a Fürst Albert likőr-, rumgyár és pálinka nagykereskedés tulajdonosa. A köztiszteletben álló úri asszony a Likőrgyárosok Egyesületének, valamint a Mentők és az Izraelita Nőegylet támogatója. 1917-től önállóan vezeti cégét. A városnak ezen a tájékán az ital a kurrens cikk. Ugye érzi a szeszszagot? Itt van a Kőbányai Polgári Serfőző és a Szent István Tápszer- Waltersdorfer József fűszerkereskedése a Mária utca 37.-ben, afféle határ a bor és a tej között. A cégvezetőről tudni érdemes: tíz év után banktisztviselői állását adta fel, hogy 1922-től önálló kereskedő lehessen. A bolt mellett elhaladva máris a Király utcába jutottunk, amelynek 41-es házszáma alatt a név: Marmorstein Adolf. - Ez itt a tejjel, mézzel folyó városrész - mutat körbe Kramer Henrik. A cég tulajdonosa az ipar mestere! 1905-től foglalkozik tejkereskedéssel, sőt, tejüzemi szakvizsgát tett Pesten. Üzemében az összes tejterméket villany- és gőzgépekkel állítják elő. Néhány sarokkal arrébb, az Erzsébet utca 17. szám alatt, Szeles Géza működteti az Egyesített Újpesti Tejüzemet. Géza bátyám Győrben tanulta az ipart, majd Amerikában élt hat és fél évig. Az Újvilágban kereskedéssel foglalkozott, és miután visszajött, 1930-tól itt helyben nyitott önálló céget. De nincs messze innen a Record Tejkereskedelmi Vállalat sem, melyet Pola- csek Nándor jegyez a Deák utca 139. alatt.-Nos, amennyiben van kedve hozzá, most felkeresnénk a környék leghíresebb vendéglőit, mindenekelőtt a Brunovszky kertvendéglőt! - ajánlotta kalauzom. - Nagyon szívesen vállalom az efféle megpróbáltatásokat! - válaszoltam, hiszen a Brunovszky név fogalom. Kocsinkkal követjük a sínpár kanyarulatát és a Szilágyi úton, nem messze a Rákospalota-Újpest vasútállomástól, elénk tárul a hatalmas kerthelyiség. Amerre a szem ellát, terített asztalok várják a vendégeket. Az esti világításról a kerti kandeláberek, a nappali árnyas hangulatról a gesztenyefák, a kitűnő kosztról a konyha művészei gondoskodnak -A fiatal Brunovszky József Párizsban tanulta a szakmát - meséli a mindent tudó Kramer úr. Eleinte édesapja palotai vendéglőjében segédkezett, majd az idősebb Brunovszky halála után átvette a kertvendéglő vezetését. Akár hiszi, akár nem, itt egyszerre két és félezren étkezhetnek. - El kell hinnem, bár ez óriási konyhát feltételez -felelem kissé kétkedve. Szívesen elbeszélgetnék a tulajdonossal, de attól tartok, erre most nincs idő. - En is azt hiszem, a Brunovszky-kert megér egy önálló látogatással egybekötött ebédet. Meg kell ígérnie, hogy ide még visszatér! - néz a szemembe kalauzom. A mély fekete szempárnak nem tudok ellenállni: - Megígérem - felelem bávatagon. A sofőr kitárja kocsink ajtaját, én pedig halk sóhaj közepette ismét elfoglalom helyem a hátsó ülésen. Rojkó Annamária (Folytatjuk) * Az írásban szereplő személyek és helyek nem a képzelet szülöttei. I 1
