Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1999-11-05 / 22. szám

1999. november 5. UIPE5T További napirendként Hock Zoltán alpolgármester arra tett javaslatot, hogy az Újpesti Gyermek- és Ifjú­sági Ház földszinti kiállítóhelyisége, ahol rendszere­sek a kiállítások, tárlatok, nevében váljon el az intéz­mény elnevezésétől, és használhassák az Újpesti Gyermekgaléria elnevezést. A szavazás során 31 igen szavazatot kapott az előterjesztés. Kilencedik témaként dr. Derce Tamás polgármester tett szóbeli előterjesztést az 1999. évi LXXV. törvény - amely a maffiatörvény néven vált közismertté - ren­delkezése alapján a türelmi zóna kijelölésének kérdé­sével kapcsolatban. Az előteijesztő úgy vélte, a tör­vény és az 1995. évi törvényerejű rendelet, amelyet a New York-i egyezmény emeltetett be a jogrendszerbe, egymással számos ponton ellentétben áll egymással. Az önkormányzat nem működhet törvényt sértve, ezért a testület fogadja el azt a határozati javaslatot, melynek értelmében a polgármester ezen ellentmon­dások feloldása, vagyis a jogharmonizáció érdekében járjon el a Belügyminisztérium és az Igazságügymi­nisztérium illetékeseinél. Az újpesti önkormányzat­fűzte hozzá, egyébként nem kíván egyelőre ilyen tü­relmi zónát kijelölni. Kiss Sándor felvetette: amennyiben ezt egyetlen kerület sem teszi meg, akkor a fővárosi önkormány­zatnak lesz lehetősége arra, hogy megtegye. Kerekes Zoltán frakciója nevében üdvözölte azt a javaslatot, amely szerint Újpest nem szándékozik ilyen zónát létrehozni. Dr. Derce Tamás előterjesztőként arról szólt zárszavában: több polgármester kollégával tár­gyalnak egy olyan javaslatról, amely megvalósításá­val elkerülhető lenne, hogy a fővárosi önkormányzat­nak legyen e kérdésben döntési joga. Tizedik napirendi pontként dr. Vitáris Edit jegyző írásban tett és szóbeli kiegészítéssel nem bővített tá­jékoztatóját fogadta el a testület 31 igen szavazattal, amely a számítógépes informatikai rendszer 2000. évre való átállásáról készült. E napirendet követően több órás vitát váltott ki az a három képviselői interpelláció, amelyet írásunk leg­elején jeleztünk. Három interpelláció a polgármesternek címezve A napirendi pontok megtárgyalását követően került sor az interpellációk ismertetésére. A képviselő-tes­tület szervezeti és működési szabályzatának 35. §-a nyújt lehetőséget arr,a hogy önkormányzati képvise­lő egy téma, ügy kapcsán kérdést - interpellációt -, nyújthasson be a város tisztségviselőinek, nevezete­sen, a polgármesternek, illetve az alpolgármesterek­nek címezve. A tisztségviselő válaszának elhangzá­sa után az interpellálónak válaszolnia kell arra, ki­elégítőnek tartja-e a választ, elfogadja-e azt, avagy nem. Amennyiben nem, akkor a testület szavaz e kérdésben. Amennyiben a testület is elveti a választ, akkor a téma tárgyalását az önkormányzat ama tárgykörben illetékes bizottsága elé kell utalni. Mint ahogyan dr. Derce Tamás polgármester a testületi ülés elején jelezte, a mostani ülésre három képvise­lő - Simonfi Sándor (MDF), dr. Gonda Pál (MSZP) és Albrecht Péter (SZDP) - nyújtott be hozzá inter­pellációt. Elsőként Simonfi Sándor beadványát tárta a jelen­lévők elé dr. Derce Tamás polgármester. A képviselő egy olyan témát vetett fel, amelynek kezdete még az önkormányzat megalakulása előtti időre nyúlik vissza, s amelyet bíróság jelenleg is tárgyal, tehát még nem zárták le jogerős ítélettel, csak részítélete jogerős. Mint ahogyan a beadvány ismertetéséből kiderült: az újpesti önkormányzat jogelődje, a IV. kerületi ta­nács még 1987. novemberében egy szerződéses meg­állapodást kötött a Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalattal, amelyben a tanács arra vállalt kötelezett­sége, hogy eladja a hatáskörébe tartozó „és a mellék­leten tussal körvonalazott és sraffozott területet, laká­sépítés céljára”. Átadási határidőként 1988. június 30-i időpontban állapodtak meg. A szerződés ellenér­tékeként a tanács 10 millió forintot vett át a szerződés aláírásával egy időben a Hajdú Megyei Állami Építő­ipari Vállalattól. (A továbbiakban: HÁEV). Ahogy az interpellációban állt: a szerződésben foglaltak azon­ban annak „dilettáns, szakszerűtlen és esetleg szándé­kosan (?) hibás szövegezése miatt” nem valósultak meg. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a jogelőd ta­nács iratai között a szerződés létrejötte és 1990. októ­ber 20-a, vagyis az önkormányzat megalakulása kö­zötti időre visszatekintve semmilyen olyan iratot nem őriz az irattár, amely a teljesítés érdekében a legki­sebb szándékot is tükrözte volna. A Fővárosi Bíróság a HÁÉV keresete alapján 1996. február 12-én kelt ítéletében megállapította az önkormányzat jogelődjének mulasztását, a tanács hi­báját, és ezért a jogutódot, az újpesti önkormányzatot marasztalta el. A fővárosi bíróság ítélete alapján a jogutód önkormányzatot a 10 millió forint és ennek kamatainak visszafizetésére kötelezte, ez az összeg 26 millió forint. Fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bí­róság 1999. január 14-én részítéletében új eljárásra kötelezte az I. fokozt azzal, hogy az I. fokú bíróság az elmaradt haszon tekintetében is ítélkezzen. Ez továb­bi 10 milliókat jelenthet az önkormányzat kárára. Mindezek ismeretében Simonfi Sándor arra várt vá­laszt a polgármestertől: vajon prognosztizálható-e, hogy az ügy lezárásakor hány millió forintot kell vé- gülis kifizetnie az önkormányzatnak, terheli-e fele­lősség az államigazgatási jogkörben eljárva okozott kárért a szerződés aláíróját, vagyis dr. Gonda Pált (a szerk. megj: akkori vb-titkárt), jelenlegi MSZP-s ön- kormányzati képviselőt, kívánja-e az önkormányzat a vagyonjogi károkozást a képviselővel szemben érvé­nyesíteni? Mivel a kereseti kérelem 450 millió forint kifizetésére hívta fel az önkormányzatot, vajon a pol­gármester szerint ilyen fokú felelőtlen magatartás mellett a károkozót mennyiben lehet hiteles jogi szakembernek nevezni? - állt kérdésként Simonfi Sándor képviselő interpellációja végén. Dr. Derce Tamás polgármester válaszában többek között arról szólt: az önkormányzat megalakulása után 1991. tavaszán szerzett először tudomást a joge­lőd tanács és a HÁEV között létrejött eme szerződés­ről, amelyet szakszerűtlennek tart. Dr. Gonda Pál, az akkori tanács vb-titkáraként írta alá a szerződést, amelynek következményeit a jogutód önkormányzat­nak viselnie kell. Simonfi Sándor képviselő kérdésé­re elmondta: nem tudja a bíróság milyen ítéletet hoz, mennyit kell majd kifizetnie az önkormányzatnak. Úgy vélte: az államigazgatási eljárás során megálla­pítható a felelőtlen magatartás, a felelősség kérdését, annak mértékét azonban majd a jogerős bírósági íté­letet követően az önkormányzat képviselő-testületé­nek kell megállapítania. Dr. Gonda Pál, az interpellációban érintett képvi­selő. annak a véleményének adott hangot, hogy nem először történik meg vele, ha valamit szóba hoz és ki­fogásol, azt követően hadjárat indul személye ellen. Tevékenységét annak idején az ügyészség és a fővá­rosi tanács is vizsgálta, azt törvényesnek és szaksze­rűnek találta. Úgy vélte, a szerződés szakszerű szöve­gezéséhez, érvényes létrejöttéhez elegendő a felek személye, ügyrendi pozíciója, elégséges, ha a szerző­dés megfogalmazásából kitűnik az ügylet tárgya. Ab­ban az időben - tette hozzá, a vb titkár nem volt a hi­vatal vezetője, az üléseket készítette elő. Vb-titkár- ként jómaga csupán törvényességi felügyeletet gya­korolt. Ezért úgy vélte: amennyiben eljárás indul, azokat kell megkeresni, akik döntöttek ez ügyben. Simonfi Sándor képviselő úgy vélte: a téma hossz­abb vizsgálódást igényel, nem elégszik meg a polgár- mesteri válasszal. Ezért szavazásra került sor. A testü­let 1 igen, 21 nem, 2 tartózkodás szavazati aránnyal nem fogadta el az interpellációra adott választ, ezért a testületi szervezeti és működési szabályzatnak meg­felelően a polgármester a témát a gazdasági bizottság hatáskörébe utalta. A második... A sorrendben másodikként elhangzó interpellációt dr. Gonda Pál képviselő nyújtotta be a polgármesternek az önkormányzat és UPC Magyarország Kft között létrejött szerződés tárgyában. Az interpelláció azt tartalmazta: ez év kora nya­rán jogszabályi változást követően felértékelődtek a kábeltelevíziós hálózatok. Az önkormányzat ve­zetése jól ítélte meg a helyzetet és rendkívül ked­vező feltételek mellett folytatott tárgyalásokat a jelentkező vevőkkel. (A szerk. megj.: a kábelrend­szer eladását előkészítő és lezáró testületi ülések - tekintettel az önkormányzat gazdasági érdekeire - zárt ajtók mögött folytak, a kábelrendszer megvé­telére két csoport: UPC Magyarország Kft. és a MATÁV tett ajánlatot.) A testület 1999. június 17- i soron kívüli ülésén áttanulmányozta a vevők ál­tal megküldött vételi ajánlatokat és meghallgatta Hock Zoltán alpolgármester szóbeli kiegészítését. Ez utóbbi tartalmazta azt az információt is, hogy a szerződésnek öt melléklete van, amelyek azonban technikai dolgokra vonatkoznak. Az írásos anyag és a szóbeli kiegészítés során a testület az UPC ajánlatát fogadta el, ezt támogatta az MSZP frak­ciója is, maga az interpellációt megfogalmazó képviselő ezt a döntését most is vállalva, egyetér­tett akkor is, egyetért ma is a döntéssel. A szerző­dés módosítására irányuló javaslat előterjesztése során először szóban, majd az aláírt szerződés át­tanulmányozása után írásban is új tény látott nap­világot, mely korábban sem az írásbeli, sem a szó­beli kiegészítésben nem szerepel, állította inter­pellációjában dr. Gonda Pál. Mindezek alapján kérdezte: ki kezdeményezte a testület által elfoga­dott szerződés kiegészítését, miért nem hívta össze a polgármester a testületet a szerződés ilyen lényeges elemének kiegészítését követően, miért nem kaptak a kiegészítésről - ha már az előzetes véleménykérés elmaradt - a testület soron követ­kező üléséről, miért nem tünteti fel a szerződés a kiegészítést, megalapozott volt-e a szerződés kie­gészítése, ki, vagy mi okozta az önkormányzat és egyben Újpest kárára, az eredeti vételárhoz ké­pest, a veszteséget? A dolgok menetébe valamennyi frakció betekintett Dr. Derce Tamás polgármester értetlenségének adott hangot a feltett kérdések alapján. Többek között arról szólt válasza során: az önkormányzati kábel- rendszer eladását több alkalommal tárgyalták házbi­zottsági, kiegészített házbizottsági ülésen, majd testü­leti ülésen formálódott, alakult ki a döntés. A dolgok menetébe valamennyi frakció betekintett, valamennyi frakció megkapta a vételi ajánlatokat, majd a szerző­déstervezetet, senki sem érvelt azzal, hogy a döntés­hez nem volt megfelelő információja. Az esetleges további kérdésekkel még menet közben megkereshet­te volna a kérdező az illetékes alpolgármestert. Úgy vélte, van egy szakmai becsület, mielőtt szakmai kér­désekbe beleavatkozna a kérdező, nézzen utána. (Folytatás a 6. oldalon.) 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom