Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-10-08 / 20. szám
O] PEST 1999. október 8. KATEDRA Nyolc évfolyam első mérlege • Májusban ballagtak, júniusban érettségi vizsgát tettek a Babits Mihály Gimnáziumban azok a 18 éves ifjak, akik 1990-ben vállalkoztak arra, hogy elsőként vegyenek részt ebben az oktatási formában. Az első nyolc év tapasztalatairól, épp a diákok „szárnyra eresztése” kapcsán, beszélgettünk dr. Köveséi Istvánnal, a gimnázium igazgatójával. # A nyolcosztályos gimnázium sikere tanévről-tanév- re lemérhető, hiszen két osztályt indít a gimnázium és nagy a túljelentkezés is. Ez is egyfajta elismerés, hogy a családok érdeklődése továbbra sem csökken. Milyen az első nyolc év mérlege pedagógus szemmel?- A nyolc évig nálunk tanuló osztályközösségből huszonnyolcán tettek érettségi vizsgát, és 23 egykori diákunk kezdte meg ősszel valamely főiskola, vagy egyetem első évfolyamát. Az összkép tehát kedvező a mi megítélésünk szerint is. • Mi késztette a Babits Mihály Gimnázium vezetőit, tanárait arra, hogy fiatal, 1990-ben mindössze négy éve működő intézményként belefogjon a nyolc évfolyamos középiskola kialakításába?- Kellett hozzá a pedagógusok törekvése és szándéka, a szülők elvárása, és nem utolsósorban az az egyre inkább nyitottá váló gondolkodásmód, amely a közoktatásban a nyolcvanas évek végén már tapasztalható volt. Korábban esély sem lehetett arra, hogy a hagyományos 8 plusz 4-es szerkezetet - vagyis azt, hogy az általános iskolai képzést a négy osztályos gimnáziumi képzés kövesse - megváltoztassák. Precedens értékű volt azonban ebben az időszakban a szomszéd kerületben működő Németh László Gimnázium döntése, amelyben a fővárosban elsőként kezdték el a nyolcosztályos gimnáziumi képzést. A példa nyomán éreztük: amennyiben kidolgozzuk elképzeléseinket, biztosítjuk a feltételeket, joggal számíthatunk a fenntartó támogatására is. Természetesnek tartottuk, hogy a 8 osztályos szerkezet mellett a hagyományos 4 osztályos szerkezetet is megtartsuk. Elgondolásunkat igazolta az oktatási törvény júniusi módosítása, mely szerint minden 6 és 8 osztályos iskolának meg kell szerveznie a 4 osztályos képzést is. • Az újpestiek szerencsések, hiszen választhatnak a Könyves Kálmán Gimnáziumban zajló hatosztályos és az önöknél megtalálható nyolcosztályos képzés között. Miért választották ezt az utat?- A döntés nem volt egyszerű, több éves tervezőmunka előzte meg. Sokszor raktunk egymás mellé azokat az érveket, amelyek a nyolcosztályos mellett, netán ellene szóltak és eközben összevetettük véleményünket a hat- osztályos képzés által nyújtható lehetőségekkel. Döntésünket ama vélemé- nyünkkel támasztottuk alá, mivel a 6. osztályban megkezdődik a szaktárgyak tanulása, véleményünk szerint szerencsésebb, ha ezeket az ismereteket már nálunk szerzik meg. Ellenkező esetben a 7. osztályban tanító tanároknak a felzárkóztatásra, a különböző iskolákból érkező diákok azonos szintre hozását kell biztosítaniuk az aktív ismeretszerzés helyett. Ha mi kezdjük el tanítani a szaktárgyakat, nagyobb mozgásterünk van, vagy lehet a tananyag elrendezésében. Kitartottunk eme véleményünk mellett, bár tudtuk, hogy a hetedikes diákok magatartása, viselkedése ellenben közelebb áll a gimnáziumban elvárthoz. Szerencsére abban a kedvező helyzetben voltunk, hogy a tantestület tagjainak több mint fele rendelkezett általános iskolai tapasztalattal, ezért az első pillanattól kezdve közel kerültek a kisgimnazisták- hoz. • Milyen elképzelésekkel láttak a tantervkészítéshez?- Nagyon sok elképzelésünk volt, melyek közül több meg is valósult, s voltak alapelveink, melyeket igyekszünk mind a mai napig megtartani. Alapelvünk volt, hogy a nyolcosztályos gimnáziumban tanuló diákok mennyiségileg ne tanuljanak többet, mint az adott korosztály. Ne mennyiségi többlettudásra törekedjünk, hanem amit megtanulnak, azt alaposabban, alkalmazásra készen tudják, ismerjék. Lényeges volt, mivel a tanítás mellett nem vállalkozhattunk tankönyvírásra, olyan tankönyvek kiválasztása, amelyek illeszkednek elképzeléseinkhez, és a tankönyvpiacon beszerezhetők. Döntő többségében a Nemzeti Tankönyvkiadó általános iskolában is használt tankönyveit forgatják a diákjaink. Úgy véltük, hogy a diáknak, tanárnak egyaránt hasznos, ha bizonyos kontroli-lehetőséget biztosítunk, ezért vezettük be azt a vizsgáztatási rendszert, amelynek alapján diákjaink minden közismereti tárgyból egy alkalommal vizsgát tesznek, ezáltal lehetőségük nyílik arra, hogy adott szintű ismereteikről számot adjanak, megismerjék az adott tárgyból az önálló felkészülés és vizsgázás metodikáját. Törekedtünk arra, hogy olyan tantárgyaknál, ahol ez lehetséges, a tananyag lineáris elrendezését biztosítsuk, ezáltal kiküszöböljük a témakör vissza-visszatérő tanítását. 0 Volt-e olyan elképzelésük, amely idővel nem kapott megfelelő visszaigazolást?- Tapasztalataink alapján természetesen módosítottuk egyes tantárgyak tanterveit, változtattunk - ha szükséges volt - óraszámot, végrehajtottuk a szükséges korrekciókat. Ám örömteli volt számunkra, hogy még a Nemzeti Alaptanterv, a NAT életbelépése kapcsán sem kellett jelentős változtatással élnünk. A NAT hatásaként - mivel a tanterv két idegen nyelv tanítását írja elő -, a nyelvi kínálatból a kötelezőből a szabadon választható kategóriába, vagyis szakköri szintre tereltük a latin nyelv tanítását. A magam részéről sajnálom, hogy ennek így kellett lennie, ugyanakkor örömmel tölt el, hogy évfolyamonként 8-10 diákunk a szakkörben tanul latinul, sőt a tanév végén osztályozó vizsgát is tesznek. Változtattunk a vizsgarendszerünkön, csökkentettük a vizsgák számát, all. évben választhatóvá tettük a vizsgákat és a tantárgyakat. A nagyobb nyelvi kínálat biztosítása miatt a második idegen nyelv tanulását az osztályközösségeket megbontva évfolyam szinten szervezzük. Ennyi változtatás úgy érzem „belefért” az elmúlt nyolc esztendőbe. Az oktatás rendszerét a szülőkkel is igyekszünk megismertetni, s csak a legszükségesebb esetben változtatunk ezen, mert a stabilitást, a kiszámíthatóságot nagyon lényegesnek tartom. • Következetes, számonkérő, versenyre ösztönző, másfelől az egyéni tehetségek kibontakozását elősegítő intézmény hírében áll a Babits Gimnázium. Hogyan vélekedik erről az igazgató úr?- Valamennyi jelzőt hallottam már elismerésként és mi tagadás negatív előjellel is. Valóban célunk, hogy valamennyi diákunk kibontakoztathassa képességeit. Vannak diákjaink, akik sok tanulással érnek el jó eredményeket, mások olyan tehetségesek egy-egy területen, hogy könnyedén veszik az akadályokat. Többéves tapasztalatom, hogy amíg tanárkollégáimmal azon vagyunk, hogy szorgalmazzuk például diákjainknál a nyelvvizsgát, a szülők nagyon sok esetben el is várják gyermekeiktől a maximális teljesítményt. Nagyon erős a családi elvárás! S a kép akkor teljes, ha elismerjük: diákjaink többsége a tanítási órákon, a már szabadon választott szakköri foglalkozásokon kívül sportol, zenét tanul, tehát alaposan beosztja szabadidejét. • A nyolcosztályos gimnazisták végül is egy fedél alatt élnek a négy- osztályos képzésben tanulókkal. Lehet-e tanácsot adni arra nézve, ki melyik formát válassza?- Szülőkkel és általános iskolákban tanító tantársaimmal, igazgató kollégákkal sokszor beszélgettük már erről. Úgy vélem, ha egy negyedikes gyermek számára nem jelent megrázkódtatást, ha egy új iskolában, új osztályközösségben, jó képességű gyermekek között folytatja a tanulást, akkor teljes szívvel javaslom a nyolcosztályos gimnáziumi képzést. Ám mindig kihangsúlyozom, hogy nem lesz, nem is lehet hátrányos helyzetű az a kisdiák, aki a felső tagozatot az általános iskolájában kezdi, és ott fejezi be, és csak a nyolcadik osztályban kerül iskolaválasztás elé. Mindkét iskolatípusból eséllyel lehet a továbbtanulásra gondolni, és arra készülni. • A nyolcévfolyamos osztály tagjai - az első fecskék - útra keltek, de folyamatos az utánpótlás...- Sok mindenre készültünk, de volt amire nem készülhettünk fel az elmúlt nyolc év alatt. Nem készülhettünk fel arra: milyen lesz az „első” nyolc- osztályos tanulók szárnyra bocsátása. Tanárként a négy tanév utáni elválásokat is fájó szívvel éljük meg, de a hosszú időt - és életük legtöbb változást hozó szakaszát - nálunk töltő diákjainktól nagyon nehéz volt elválnunk. Ezt a hihetetlenül erős köteléket - ha akartuk volna, sem tudtuk volna szétvágni. Nem tagadom: a búcsú tanárt, diákot egyaránt megviselt. Ez az az osztályunk, amelynek minden egyes tagjáról pontos információnk van a mai napig is, tudjuk, kit hová vettek fel, mit csinálnak. Szükségét érzik annak, hogy visszajárjanak, és mi is örülünk nekik. Mivel ez a szoros diák-tanári kötődés a felsőoktatásban nincs meg, lehetséges, hogy ezzel is átsegíthetjük őket ezen a számukra nézve örömteli, ám mégis nehéz időszakon.-bk-
