Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-07-16 / 14. szám
üjPEsr 1999. július 16. Kézilabdatorna a játékos szemével Velence Kupa Június első hétvégéjén szezonzáró tornát rendeztek a Velencei-tó partján. (A kupát az USC kézilabda szakága rendezte.) Az immár XXIII. alkalommal megrendezett „évzáró" most is számos rekordban bővelkedett: minden eddiginél több: 65 csapat ezer sportolója vett részt a háromnapos hétvégén. A hölgyek serdülő, ifjúsági és felnőtt: míg az urak ifjúsági és felnőtt korosztályban küzdöttek a kupáért. Velence Kupa - a pályákon A csoportmérkőzések nem okoztak különösebb meglepetéseket. Szoros, izgalmas mérkőzéseket inkább az elődöntőkön és a döntőkön lehetett látni. így például a lány serdülő bronzmérkőzésen, ahol a Testvériség csapata egy góllal tudta legyőzni végig egyenrangú ellenfelét, a Sturovo csapatát. Hasonló, egygólos győzelemmel vihette el a kupát a Gyömrő együttese, férfi felnőtt kategóriában. A mérkőzés során végig a Testvériség vezetett, néha több góllal is. A végére azonban nekik „csak” az ezüstérem maradt. Női felnőtt korosztályban egy, a Velence Kupa történetében még sohasem nyert csapat: az Áfor verte meg a döntőben a nagy esélyest, az Adonyi együttest. így az idén először az Áfor vihette el az aranyérmeket, és a hozzá tartozó ajándéklabdákat. Ezek az emlékek csak morzsák azokból a jó mérkőzésekből, amelyeknek ha színvonala nem is, de a benne rejlő lelkesedés, küzdés meg-meg haladta az NB I-es összecsapásokat. Nem beszélve a fáradt, az előző esti „sportolók bulija” miatt kial- vatlan játékosokról, akik erőn felül futották, hajtották végig a vasárnapi meccseket, egészen a győzelemig. Velence Kupa - a pályán kívül A Velence Kupa most sem lett hűtlen önmagához: a játékosok, kik év közben ellenfelek, itt barátokká változtak. A máskor kőkemény ütközetek itt baráti meccsekké: a szigorú játékvezetők pedig a vidám „buli” részeseivé váltak. Ennek a rendezvénynek a kézilabdázáson kívül sokkal nemesebb célja is volt, van és lesz a jövőben: a sportolókat, azokat az embereket, akik szeretik ezt a játékot, összetartani és közösséggé alakítani. Hiszen mi játékosok egész évben edzünk, futunk és harcolunk - néha szó szerint is - a győzelemért. A játékvezetők továbbképzésekre járnak, elviselik a rágalmakat hol egyik, hol másik oldalról, ítélkeznek s viselik ítéleteik következményeit. Az edzők pedig variálnak, edzéseket tartanak, igazolnak játékosokat, s előttük is csak egy cél lebeg: a győzelem. S mi így a kézilabdázás nem profi szinten játszó szerelmesei - s itt ragadnám meg az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek a szakosztályvezetőktől, rendezőktől és azoktól, akik egész évben velünk vannak, ám a fenti felsorolásban nem szerepeltek - egy évben egyszer összejövünk. Megbeszéljük a problémákat, elfeledjük a bajnoki találkozókon csattant pofonokat, új ismerősöket szerzünk, találkozunk régi barátainkkal, együtt töltünk két estét, s ünnepeljük, ha úgy tetszik magunkat. S ezek nem csak üres szavak, nem sablonos lelki kitörések. Ez a valóság. A hangulatot, mely a három nap alatt uralkodik csak átélni lehet, s kell is. S mindezért mi, játékosok köszönettel tartozunk a rendezőknek, a IV. kér. Kézilabda Szövetségnek, a Fejér Megyei Önkormányzatnak, s mindazoknak, akik évről évre lehetővé tették, s teszik, hogy az eredményhirdetésen elhangzott búcsúmondat igaz maradjon: találkozunk jövőre ugyanitt, a XXIV. Velence Kupa alkalmából! Hammer Tímea Testvériség SE A torna győztesei: Leány serdülő Női ifjúsági Női felnőtt Férfi ifi Férfi felnőtt I. Vasas SC Láng SE Áfor SE Testvériség Gyömrő II. Taksony Szentendre Adonyi SE Csömör Testvériség III. Testvériség Dunakeszi II.kér SE Hargita TURA-TIM Pétery Pál USC-igazgató Kretskó László elnök, Völgyi László budapesti főtitkár, Csolics Sándor IV. kerületi vezetőségi tag adta át a díjat. Marzahnban voltunk Marzahn Berlin egyik kerülete, olyan mint Újpest Budapestnek. Apró különbség, hogy mi nemrég ünnepeltük 150 éves születési évfordulónkat, Marzahn jövőre üli a 700.-at. Bár, ha egy kicsit megkaparjuk az okleveleket, Megyer már 800 évnél is idősebb. Az utóbbi 50 év azonban hasonló volt. Ők is, mi is 40 éven keresztül együtt részesültünk a „szocialista tábor minden örömében”. Ebből' is látható, hogy testvérvárosunk Berlin keleti részén fekszik. Ők csak 1979 óta számíthatják magukat berlinieknek, nekünk ez a „szerencse” már több mint 20 évvel korábban osztályrészünk lett. Van még néhány hasonlóság köztünk. Nálunk jó tíz évvel ezelőtt majdnem elindult a nagyüzemi chip- gyártás, náluk most van felfutóban az integrált áramkörök előállítása. Nekik is van egy kéthetenként megjelenő helyi ingyenes újságjuk, mi is büszkélkedhetünk hasonlóval. Ők 150 ezren élnek a kerületben, mi is lassan súroljuk alulról ezt a számot. Marzahnban 28 általános iskola, 14 középiskola, 3 főiskola és még 11 egyéb iskola található. Tömeg- közlekedésük is valamivel fejlettebb. Két metróállomás, 8 gyorsvasút-megálló, 5 villamosvonal és 14 buszvonal segíti a gyorsabb célhoz érést. Nagy becsben tartják a régi városnak, Alt-Mar- zahn-nak megmaradt épületeit. Újra működésképessé tették több száz éves szélmalmukat és árulnak is benne lisztet, a mindig megfelelő késztermék igényeinek megfelelően őrölve. Szép az öreg templom, az eredeti formájában újjáépült Fogadó és a régi, de felújított néhány ház, amelyekben a Kultur Amt, a város kulturális ügyeit irányító szervezet működik. A városrész 3 ezer hektáron terül el, amelyből mi legjobban csodálatos parkjait irigyeltük. Legszebb parkjukban található a Siemens kastély, amely már kezdi kiheverni a szovjet kaszámyakénti felhasználás nyomait. Ezt is kultúrcentrummá alakítják majd. Újpest területe majdnem 2 ezer hektár, de parkjaink felülete, sajnos messze nem éri el arányaiban sem a marzahni, szépen ápolt zöld sétaterekét. Azt a kevés szabad időt, amelyet kaptunk, múzeumlátogatásokkal és a Berlini Magyar Ház felkeresésével töltöttük. Ez utóbbinak vezetőivel sikerült is találkoznunk és remény van arra, hogy az újpesti művészeknek kiállításokat rendezzünk. Mi, június 17., és 21. között a város vendégeként vettünk részt a KulturCollage 99-en, amely hasonló az Újpesti Város Napunkhoz. Képeink szerepeltek a megrendezett kiállításukon, amelyre meghívták a többi testvérváros néhány művészét is. A kiállítást egy nagyon szép park télikertjében tartották, amelyből nyáron kiültetik a növényeket a szabadba. A megnyitó után éjfélig tartó fogadáson ismerkedtünk a kiállító művészekkel és a város vezetőivel. Ekkor adtuk át dr. Harald Buttler polgármester úrnak Hock Zoltán alpolgármesterünk ajándékát és meghívását az augusztusi Városnapokra. A napok keretein belül köszöntötték fel a 90 éves berlini zeneszerzőt Kurt Schvaen urat egy, a műveiből összeállított koncerttel. A koncertet a Galéria M termeiben élvezhettük, az ott kiállított képek és szobrok között. Érdekesek voltak beszélgetéseink a marzahni emberekkel és a néhány berlini kollégával, múzeumőrrel, múzeumpénztárossal. Szinte mindegyikük volt már Magyarországon, terveznek is újabb látogatást. Mindenkiben nagy szimpátia nyilvánult felénk és nagy köszönettel emlékeztek meg a határnyitásunkról. Reméljük, hogy utunk és dr. Buttler úr augusztusi útja tovább erősíti testvérvárosi kapcsolatainkat és a 2000-ben megrendezendő kiállításunkon több marzahni kiállítóművészt is üdvözölhetünk. Köszönjük a marzahniaknak a meghívást és az önkormányzatnak, hogy részt vehettünk a kiállításon. Szunyoghy András Jozefka Antal képzőművész festőművész A forgatagban középütt a szerzők
