Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-06-18 / 12. szám
ÚJPEST 1999. június 18. Megvalósulhat a „Könyves” diákok álma? Csillagvizsgáló a kupolában Ki tudja, hogy nyári éjszakánként hány bolygó és csillag fénye ragyogja be Újpest égboltozatát? Milyen nagyszerű is lenne, ha egy-egy ilyen kristálytiszta estén felsétálhatnánk a közeli csillag- vizsgálóba és „választhatnánk magunknak csillagot”. Almunk akár valósággá is válhat, hiszen néhány évtizeddel ezelőtt Kulin György, az akkor tanárrá száműzött tudós csillagász a Könyves Kálmán Gimnáziumban létrehozta a városrész csillagdáját. Az ezredfordulóhoz közeledve a „Könyves” mai diáktanácsa úgy döntött, hogy az épület kupolájában rejtőzködő egykori berendezést ideje felébreszteni Csipkerózsika-álmából. Az 1950-es évek hírhedt személyi kultusza különös pezsgést okozott Újpest kulturális életében. Akkoriban azt rebesgették, büntetésből itt gyűjtötték össze a „polgári” és gyanús elemek színe-javát. A városrész iskoláiban tudósok, művészek tanítottak, akikre az egykori diákok ma is hálás szívvel emlékeznek. A korszak egyik áldozataként került a Könyves Kálmán Gimnáziumba Kulin György csillagász, az Uránia Csillagvizsgáló alapítója és későbbi igazgatója, aki tudományos pályáján elsősorban a kis bolygók pályaszámításával foglalkozott. A Könyvesben fizikatanárként működő tudós mindent megtett, hogy a diákok tantárgyát a legnépszerűbb iskolai tárgyként emlegessék. Szívvel-lélekkel vezette be őket a csillagászat tudományába. Tanítványai élén kupolát épített a gimnázium tetőteraszán, és elhelyezte benne az akkoriban beszerezhető legkorszerűbb óraszerkezetű, tükrös távcsövet. A gimnazisták a tanórákon és hétvégi estéken a Naprendszer bolygóit figyelhették. Ez tehát a csillagvizsgáló születésének története. Kulin Györgyöt 1954-ben rehabilitálták, a tudós visszakerült korábbi állásába. A Könyves diákjai továbbra is élvezhették a gimnázium teleszkópját, ám már nem sokáig. 1956-ban az iskola számos belövést kapott; megsemmisült a fizikaszertár, s a kupolában géppuskafészket rendeztek be. A csillagvizsgáló sorsa jó időre megpecsételődött. Az épület legfelső szintje jó ideig romokban hevert, a szándék és a szaktanárok lelkesedése is sokáig hiányzott az újjáépítéshez. 1970-ben Hollósi László igazgató kezdeményezésére Flórik György matematika-fizika szakos pedagógus vezetésével helyreállították az obszervatóriumot. A korábbi években azonban eltűnt a távcsövet kiegészítő óraszerkezet, ezért a műszert minden esetben kézzel állították be. (Az óramű segítségével a teleszkóp automatikusan követi a Nap mozgását.) Flórik tanár úr 1976-ig tanított a Könyvesben, tevékenysége nyomán ismét megalakult a csillagászszakkör, a városrész iskolásainak bemutatókat tartottak a teleszkóppal, és a gyerekek saját maguk végezhettek észleléseket. A csillagvizsgálóra később ismét rossz idők jártak. Elfelejtették, elhanyagolták a kupola kincsét, több generáció úgy végzett az iskolában, hogy nem is tudott a különleges távcsőről. Az 1990-es évek elején ismét akadt két lelkes A kupolát Kulin György építtette a gimnázium tetőteraszán pedagógus: Csordás László és Szepesvári László, akik a diákok segítségével kitakarították, rendbe tették a csillagvizsgálót. Az óraművet és az egykori vezetékeket nem tudták pótolni, de a távcső tükrét megcsiszoltatták, és a diákok egy csoportja ismét feljárhatott a csillagdába. Szakkörük több mint öt esztendeje ismét működik, a diákok tavaly a Szatumuszt és a Jupiter 4 holdját is észlelni tudták. Az elmúlt évben a Gamesz elvégezte a tatarozási munkálatokat, kifestette a kupolát. A diáktanács egyre jobban lelkesedett az ötletért, legyen ismét teljes értékű Újpest csillagvizsgálója. Baccifava Médea és Juhász Krisztián ötletére áprilisban Csillagászbált rendeztek, amelynek teljes bevételét a csillagvizsgáló korszerűsítésére ajánlották fel. Az akkor 2000 a Béke Éve. Ennek jegyében rendezték meg a norvégiai Arendalban az „Emberi Jogok” konferenciáját, melyen 12-13 éves diákok és tanáraik vettek részt. A találkozóra Portugáliából, Botswanából, Nepálból, Litvániából, Magyarországról és a fogadó országból érkeztek a vendégek. Hazánkat a Babits Mihály Gimnázium képviselte öt fővel. A konferencia öt napja alatt egy szigeten laktunk, elzárva a külvilágtól. „A Béke Kultúrája” - ez volt a fő téma, mely szinte minden tevékenységünket összekapcsolta. A kissé talán meglepő elnevezést úgy értelmezték az előadók, hogy mint mindenkinek, a békének is megvan a kultúrája, amit meg lehet és meg kell tanulni. Mit szeretnének az emberek? Békét. És mit csinálnak? Háborút. Ha a különböző népek ismerik egymás életét, történelmét, szokásait, akkor békében fognak élni. A nyitóünnepségre Arendal egyik iskolájában került sor, ahol a népviseletbe öltözött résztvevők színes műsorokat adtak elő. Délelőttönként különböző előadásokon vehettünk részt. Diavetítéssel kísért tudományos beszámolót hallgattunk egy, a közelben elsüllyedt rabszolgaszállító hajóról, később meg is látogattuk a szigetnek azon szögletét, aminek a közelében a szerencsétlenség történt. Egy másik alkalommal a gyerekek jogairól, beteljesülő és beteljesületlen álmairól szóló filmeket nézhettünk. Később e témával kapcsolatban rendeztünk színházi előadást. Délutánonként a diákok elsajátíthatták az ír, skót, orosz táncok alaplépéseit, megtanulhatták egy népdal dobkíséretét, valamint elkészíthették egymás életnagyságú szobrát. A testvériskola meglátogatása volt talán a legnagyobb élmény mindannyiunk számára. A 130 tanulót összesen hat osztályban tanító iskola közvetlen hangú tanáraival és diákjaival belopta magát a szívünkbe. Irigykedve néztük uszodájukat, jól felszerelt termeiket (pl. varrógépterem, asztalosműhely), konyhájukat, ahol a gyerekek főzni tanulnak. A tengeren himbálózó saját vitorlásukat látván pedig csak azt gondoltuk: ezeknek a gyerekeknek tényleg mindenük megvan. A várostól és lakóitól a záróünnepségen búcsúztunk el. A kikötőben sok száz arendáli polgár tapsolt a hangulatos produkciónak. A gyerekek munkáiból a városi könyvtárban nyílt kiállítás. Egy hajókiránduláson búcsúztunk el egymástól, mely során a tengerbe dobtuk a kis csoport békeüzenetét rejtő palackokat. A konferencia előtt és után családoknál szálltunk meg, ők gondoskodtak ellátásunkról és a programokról. A konferencia összegyűjtött több mint nyolcvanezer forinttal megnyitották a gimnázium alapítványának alszámláját. A lelkesedés töretlen, ám a csillagvizsgáló berendezéséhez - a legfrissebb szakértői becslések szerint - körülbelül egymillió forintra lesz szükség. A Könyves Kálmán Gimnázium képviseletében a közelmúltban szerkesztőségünkben járt „az ügy” két lelkes híve: Kupán Kinga 1. osztályos diák és Csordás László tanár úr, akik tájékoztatták munkatársunkat a csillagvizsgáló eddigi történetéről és további terveikről. Keresik a városrész szponzorait, egyúttal az önkormányzat anyagi segítségét is kérik. Szándékaik szerint az újjávarázsolt csillagvizsgálót megnyitják majd a városrész valamennyi érdeklődője előtt. Rojkó A. A távcső közel fél évszázada figveli Újpest egét költségeit az UNESCO, a Comenius Program illetve iskolánk Alapítványa állta, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni. Nagy Zoltán, Varga Magdolna, a Babits Mihály Gimnázium diákjai íto GYERMEKNAP A HOMOKTÖVIS OVIBAN Június 3-án a Homoktövis Oviban immár második alkalommal rendeztek gyermeknapot. Miután mindkét gyermekem odajár, mi is ott voltunk. A remek hangulatról Mikola Péter előadó és természetesen az ovi összes dolgozója gondoskodott. Mikola Péter nem ismeretlen a gyerekek előtt, már többször tartott előadást az oviban. Műsora nemcsak a kicsiket, de a felnőtteket is elszórakoztatta. Volt modem- és néptáncbemutató is. Az óvó nénik különböző kézműves-foglalkozásokkal kötötték le a gyerekeket. Volt agyagozás, festés stb. Természetesen az ovi udvara végig a gyerekek rendelkezésére állt. Különböző ügyességi versenyekben is kipróbálhatták magukat az ovisok, ilyen volt pl. a zsákban futás. Az egész bulit az ovi dolgozói, óvó nénik, dadusok egy nagy közös énekléssel zárták, melyet gitár is kísért. Reméljük, hogy ezzel az ovi hagyományt teremt, és minden évben egy ilyen jó bulival ünnepli meg a gyermeknapot. Egy anyuka, aki nagyon jó érezte magát (Név és cím a szerkesztőségben) ŐlD
