Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1998-12-19 / 24. szám

WKKMKM „Nálunk a szenteste reggel kezdődik" A fiatal színházlátogató kö­zönség számára személyes ismerős, hiszen a Katona József Színház szin­te valamennyi repertoáron lévő darabjában ját­szik. A szenvedélyes tévénézők és mozirajongók jellegzetes szinkronhangjáról ismerik fel. A kör­nyék lakói számára többnyire egy jóképű fiatalem­ber a Szigeti József utcából. Lapunk megjelenése­kor Stohl András már túl van legújabb premierén, beszélgetésünk még a próbaidőszakban készült.- Nagyszerű, érzelemgazdag főszerepei kaptam Schiller Banditák című drámájában, amelyet a Bu­dapesti Kamaraszínház Asbóth utcai Kisszínpadán játszunk. A darab hőse kívül helyezi magát a törvé­nyen, egy rablóbanda élére állva maga veszi kezé­be az igazságszolgáltatást. Szerelem és halál itatja át a két évszázados színművet, amelynek műfaja Alföldi Róbert rendezésében „romantikus akció".- Magánemberként is kinyilvánítja az érzelmeit?- Nagyon érzelmes vagyok, ám szerencsére a kollégák és a családom tűri és elnézi ezt nekem.- Alig több mint egy esztendeje a nézők estén­ként a János vitéz szavalójaként találkozhattak ön­nel a képernyők előtt. A tizenhat részes sorozatot egyértelmű szakmai sikerként könyvelték el, ön ki­zárólag méltató kritikákat kapott...- Balogh Zsolt rendező kért fel a szerepre, akivel korábban a Szarajevó kávéház és a Van Gogh le­velei című produkcióban dolgoztam. Egy bő hónap alatt tanultam meg a János vitéz szövegét, amelyeg súgógép nélkül vettünk fel. Szívemhez az az ének áll a legközelebb, amikor János vitéz hazatér lluskájá- hoz, és megtudja, hogy kedvese meghalt. Olyan gyönyörű a szöveg, hogy sírni kell ennél a résznél.- Anyaszínházában: a „Katona" társulatában egészen más stílusban játszik. Nem érez ellentmon­dást egyénisége és a „hiperrealista" színház között?- Székely Gábor és Zsámbéki Gábor tanítványa­ként végeztem a főiskolán, ez lelki kötődést is jelent. Mindketten társulatban, csapatban gondolkodnak, én pedig szerencsés alkat vagyok, mert szerepálmom mindig az, amiben éppen játszom. A Katona József Színház színészgárdája az utóbbi néhány évadban átalakult, fiatalodott, ám a rendezők a régiek. Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor, Gothár Péter munkái ma is ugyanazt a színvonalat képviselik, mint egy évtizede. Nyolc éve vagyok a színház tagja, elégedettnek, sikeres­nek ítélem eddigi pályámat. Nem kerülnek el a szerepek, ebben az évadban Shakes­peare: Szeget szeggel, Cara- giale: Elveszett levél, Gomb- rovitz: Ivón burgundi herceg­nő, illetve a Kisvárosi Lady Machbet című darabokban játszom. Mindemellett sokat szinkronizálok és filmezem.- A kezdetektől sikeresen indult a pályán?- A pesti „Dzsumbujban", a Józsefvárosban nőttem fel. Egy fiúgyerek számára ez kitűnő terep, hiszen renge­teg az élmény, megismerhe­tő a való élet színe és visszá­ja. Kiskoromtól feltűnési Ritka pillanat, amikor együtt a Stohl család: a gyerekek: Luca és Rebeka, az édesanya: Éva, és a papa: Stohl András (Fotó: Zalka I.) Igazán bensőséges kapcsolatban van az újpes­ti gyerekekkel Joulupukki, vagyis a finn Mikulás, hogy évről évre elhagyja a lappföldi Korvatuntu- rit, azaz a Fülhegyet, és ilyentájt a Lokki-Sirály Magyar-Finn Gyermek- és Ifjúsági Egyesület meghívására hazánkba látogasson. A háromna­pos budapesti program egyike volt a december 4-i, kora délutáni újpesti látogatás. Az Újpesti Finnországból Budapestre Télapó-járat Gyermek- és Ifjúsági Házban népes csapat vár­ta a kedves vendéget, közöttük azok a gyerme­kek is, akiknek a közelmúltban, vagy néhány évvel korábban volt lehetőségük arra, hogy ha­zájában keressék fel Joulupukkit. Felvételeink a nagyszakállú István úti érkezését (képünkön Kerekes György egyesületi elnök társaságá­ban) és a gyermekek körében töltött perceket örökítették meg. (Fotó: Zalka István) 1998. december 19. ÚJPEST viszketegségben szenvedtem, így a gimnáziumból egyenes út vezetett a Színház- és Filmművészeti Fő­iskolára. Első kísérletre felvettek. Korábban évekig komolyan tornáztam és azt hiszem, a sportnak na­gyon sokat köszönhetek. Az átlagosnál jobban mozgom, ezért a rendezők gyakrabban kérnek fel bizonyos szerepekre. A kondíció megőrzése a siker egyik legfontosabb tényezője, ezért naponta 1-1 órát szánok testedzésre. A Katona József Színház­ban konditerem áll a színészek rendelkezésére, így nem kell messzire mennem, ha mozogni szeretnék.- A családban is ennyire fontos szerepet kap a sport?- A természetszeretet és a mozgás családi ha­gyomány. Nagyapám vadász volt, én édesapám­mal együtt, hobbiként folytatom ezt a szép szen­vedélyt. Rendszeresen járom az erdőt; Aszódtól Tú­ráig tart a vadászterületem, ahol a nyúltál a szar­vasig mindenféle vad megtalálható. Feleségem Tordai Éva tanítónő és aerobic-edző, a sport számára is a mindennapok része.- A sűrű szakmai elfoglaltságot hogyan sikerül összeegyeztetni a családi élettel? Mivel tölti az idei karácsonyt?- A feleségem rendkívül családcentrikus, és na­gyon rendes anyuka, aki sokszor megpróbál kettőnk nevében helyt állni. Luca és Rebeka lányaim számá­ra azonban én vagyok a kedvenc, hiszen amit az édesanyjuk nap mint nap tilt, azt én mindannyiszor megengedem. Az igazsághoz tartozik, hogy túl keve­set foglalkozom velük, ritkán sikerül időt szakítanom a közös programokra. Természetesen a karácsonyt én is családi körben, otthon töltöm. A szenteste ná­lunk már reggel megkezdődik. Éva éjszaka feldíszíti a fenyőt, s amikor másnap a lányok kijönnek a gye­rekszobából, már teljes pompájában áll a karácsony­fa. Az ünnepi ebédet az egyik nagymamánál, míg a vacsorát a másik nagyiéknál költjük el, így ezen az egyetlen napon valamennyien találkozhatunk. Rojkó A. A könyvtárban... ... mármint a Király utcaiban kedves, és emiatt gyako­ri vendégek a gyerekek. A Télapót is együtt várták a könyvtárosokkal december 5-én, szombaton délután. A kézműves foglalkozás közepette toppant be — a Tél­apó küldötteként és a könyvtárosok vendégeként - Huzella Péter énekművész, aki valamennyi résztvevő­nek kedves perceket okozott. Felvételünk a műsor közben készült. (Fotó: Zalka István) 17

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom