Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1998-09-11 / 18. szám
ÜIPEST 1998. szeptember 11. Ózok a szép napok... # Újpesti Varosnapok * fizok a szép napok... * Újpesti Városnapi A nagykövet: Joel Álon (Folytatás a 7. oldalról.)- Nehéz ezt megmagyarázni. A rádió és a televízió gyakran megszólaltat olyan fiatalokat, akik két hónapos külföldi távoliét után törve beszélik a magyar nyelvet. Nekem nem tetszenek az ilyen emberek. Én 45 évig és három napig nem voltam Magyarországon, de úgy gondolom - akár szóban, akár írásban - szabatosan ki tudom fejezni magam és akárkivel fölveszem a versenyt. Szüleimmel külföldön is magyarul beszéltünk, és amikor hozzájutottam, magyar nyelvű újságot vagy könyvet is olvastam. Soha nem voltam híján az írott magyar szónak. • Hogyan jutott ki Magyarországról annak idején?-Akkoriban még létezett a vasfüggöny: drótkerítések és aknák zárták le a határt. Ilyen körülmények között az ember egymaga nem vághatott neki az útnak. Családunk csatlakozott egy csoporthoz és valaki jó pénzért elvállalta a vezetést. • Mennyi idő telt el, amíg a család eljutott Izraelbe?- Az indulástól a megérkezésig öt hónap telt el. Bécset elhagyva - ahol kb. négy hónapig vártunk a szovjet hatóságok továbbutazási engedélyére - egy salzburgi gyűjtőtáborban várakoztunk, azután az olaszországi Barlettában szálltunk hajóra. A rozoga bárkával a szentföldi partraszállás előtt még átvittek minket Afrikába is. Izraelbe 1950. január 15-én érkeztünk. • Ön akkor még középiskolás korú volt. Hogyan alakult a pályálya, miként lett karrierdiplomata és nagykövet?- Nos, nekem eszembe sem jutott, hogy diplomata legyek. Az első két évet kibucban töltöttem, majd középiskolába jártam. Később - ahogy minden izraeli - én is hosszú katonai szolgálatot teljesítettem. Miután leszereltem, elvégeztem a Héber Egyetemet, ahol történelem, államtudományi és angol szakon középiskolai tanári oklevelet szereztem. Emellett sportriporterként dolgoztam a rádióban. A külügyminisztérium pályázatára inkább csak azért jelentkeztem, mert szeretem a kihívásokat, és úgymond’ a vizsga pénzbe nem került... 1962-ben történt mindez, azóta dolgozom a külszolgálatnál. • Mely országokban képviselte Izrael Államot?- Az ENSZ-nél kétszer: először a genfi központban, később pedig New Yorkban. Szolgáltam Elefántcsontparton, majd Svájcban, Belgiumban, Hollandiában és Luxemburgban, ugyanakkor az Európai Közösségben, legutóbb pedig Norvégiában és Izlandon voltam nagykövet. Oslóból négy év után egyenesen Budapestre kerültem. • Járt közben Magyarországon?-Nem, egyszer sem. Eleinte semmiképp sem akartam visszajönni, hátat akartam fordítani a múltnak. Később a családnak néni volt pénze utazásra, még később - 1967 után - Magyarország megszakította velünk a diplomáciai kapcsolatot. Amikor már elhárultak az akadályok, ikertestvérem és édesapám látogattak Magyarországra. Akkoriban nekem valami miatt „nem jött össze”. Amikor meg összejött, 1994 augusztusában, úgy történt, ahogy meséltem. Hazámat jöttem képviselni a szülőföldemen. • Van összehasonlítási alapja. Miben különbözik Magyarország a többi államtól?- Szerintem minden ország különbözik minden országtól, nem lehet általánosítani. Úgy gondolom azonban, hogy a világon nincs még egy ennyire centralizált, fővárosközpontú ország. A magyar vidék kifejezés tartalma lefordíthatatlan más nyelvre. Magyarországon minden ami nem Budapest, ami nem a főváros, az vidék. Számomra nagyon furcsa, hogy Újpest ma már nem város, mint annak idején, hanem Budapest egyik kerülete. Én még vidéken születtem, és akkoriban tényleg így is néztek ránk. Magyarországon az ember „fölmegy” a fővárosba és saját akaratán kívül nem megy „le” vidékre. Én szeretnék Izraelnek magyar- országi és nem csak budapesti nagykövete lenni. • Hogyan lehet ezt megvalósítani a gyakorlatban?- Szívesen járom az országot, mindenhová elmegyek ahová hívnak. A legtöbb településen „összekötöm a kellemeset a hasznossal”. Találkozom vendéglátóimmal, a helyi vezetőkkel és a környék lakóival, mindenütt tanulok egy kicsit a városról, a tájegységről, az országrészről. Ugyanakkor élvezem az utazásokat, szeretem a látnivalókat. Ha tehetem, úszom is a tavakban, folyókban, az sem zavar, ha hűvös az idő. Gyerekkoromban soha nem jutottam el az Alföldre. Ma azt hiszem, hogy szinte mindenütt voltam, Dunán innen és túl is. Országszete számos magyar-izraeli baráti kör jött létre a segítségemmel. A nagykövetséghez forduló izraelieknek vagy külföldi vendégeinknek ma már meg tudom mutatni, hogy Budapesten kívül más látnivaló is van Magyarországon. • Milyennek értékeli a két állam kapcsolatát?- Kitűnőek a kapcsolatok, bár felújításuk óta még tíz év sem telt el. Az első tapogatózások 1987-ben kezdődtek, akkor még csak az érdek-képviseleti szervek kezdeményezték a nyitást. A gazdasági, kulturális, politikai és a civilkapcsolatok egyaránt rohamosan fejlődnek. A kiváló viszonyokat azonban mindig lehet továbbszélesíteni és mélyíteni is. • Hot tölti a szabadságát és mivel foglalkozik szabadidejében?- Szabadságaimat rendszeresen édesanyámmal töltöm'Jeruzsálemben. Nekem fontos, hogy mellette legyek. Budapesten igyekszem rendszeresen szabadidőt biztosítani a kedvteléseimnek. Szeretek teniszezni, bár nem Sampras vagy Becker szintjén játszom, de hetenként többször is pályára lépek. Az úszás napi programom, a hajnal már kint talál az uszodában. Ezzel nem a kölyökkori versenyekre emlékezem, hanem az orvosomra hallgatok, aki szerint ebben a korban fontos a rendszeres mozgás. Szeretek olvasni és színházba járni. A magyar színházművészet mindig magas szinten állt, az előadásokon külön élvezem, hogy nemcsak a nyelvet, hanem az asszociációkat és az áthallásokat is értem. Elég sokat olvasok, a szépirodalmat igyekszem mindig eredetiben élvezni. Ha a kedvenceim felől érdeklődne és a magyar irodalomból csupán egy írót választhatnék, nem vitás hogy Mikszáth Kálmánt említeném. A sorban ott van még Móricz Zsigmond, Fekete István és Fehér Klára is. Ha megenged egy tréfás félmondatot, én a könyvhéten nem csupán nézelődöm, hanem költők is - bár nem vagyok költő. Szeretem, ha a könyv amit olvasok nem túl szomorú és nem túlságosan modem. Nincs kifogásom az avantgárd ellen, de már nem vagyok abban a korban, hogy ez a stílus túlságosan lázba hozna. • Milyen érzés volt ennyi év után visszajönni?- Többen kérdezték már tőlem, hogy otthon ér- zem-e magam. Azt szoktam válaszolni, hogy nem otthon, hanem otthonosan. A legnagyobb előnye annak, hogy Izraelt itt, a szülőföldemen képviselem, a nyelv- ismeret. Megvallom azonban, hogy akárhol teljesítettem külügyi szolgálatot, kinevezésem után mindig megtanultam az adott ország nyelvét. Mire elérkezett a kicsomagolás ideje, én már különösebb nehézségek nélkül beszéltem a helyi nyelveket. Pályám során az ivriten kívül megtanultam angolul, franciául, németül, hollandul és norvégül. Magyarországon természetesen soha nem voltak nyelvi nehézségeim. Nagyon érdekes élmény, hogy ismét itt élhetek, hiszen a magyar nyelvben, a kultúrában, és bizonyos mértékig a magyar mentalitásban is vannak gyökereim. Rojkó Annamária „Az idők végezetéig az emberek szemébe nézhet...” Görgey Arti Augusztus utolsó vasárnapja óta a villamos a vezető és az utasok kíváncsian megleshess pillanatra, a diákok pedig reggelenként oda Artúr honvédtábornok mellszobrát Gömbös idős szobrászművész pályájáról, hitvallásán • Polcain és vitrinjeiben, a szobrok és könyvek között szá, apró emléktárgyat, a világsajtót bejárt felkasírozott fotói ságcikket látok. Miért olyan fontos az ön számára a törtéi- Családom életében gyakran játszott szerepet a história, nőim egykor Vas megyei középnemesek voltak. Ma is Gömbös Antal táblabíró-költő 1817-ben nyomtatott versesl és a tágabb rokonsághoz tartozott Berzsenyi Dániel is. Édt jegyzőként dolgozott, a művészi ízlést és hajlamot inkább < tói örököltem. Kamaszkoromban már tudtam, hogy szobrá retnék lenni, s hogy a pályám derékba tört, azért a története lelős. A háború végén édesapámat Észtországba, engem A dzsánba hurcoltak kényszermunkára. Sivatagi körülmények dolgoztam s az egészségem örökre ott maradt. • A munkatáborban töltött esztendők bizonyára elhalva ták művészi ambícióit. Milyen akadályokat kellett még le nie, hogy közel másfél évtizeddel később mégis eljusson a- Négyévnyi távoliét után kerültem haza s továbbtan szó sem lehetett. Gyári munkásként, lakatosként, észtert ként dolgoztam - többek között Újpesten is. 1957-ben, 3: családos emberként nyertem felvételt a főiskolára, ahol Sándor és Pátzay Pál növendéke lettem. Bácsi voltam a 1 sek között, akinek újra tankönyvből kellett tanulnia. A fc lom megtorlásaként a mi évfolyamunk nem kapott ösztc de két csodálatos ember segített a „lehetetlen” vállalkoz Feleségem hite és türelme, valamint mesterem és jó ba Somogyi József bizalma által végezhettem tanulmányaim • A diploma megszerzése után akadálymentesen bek lódhatott az ország művészeti életébe? Befogadták a m társak és jöttek a megrendelések?- 1963-ban állíthattam ki először, ám még sokáig a mellőzi vészek közé tartoztam. Azokban az években már itt éltem kol között a művésztelepen, bútort javítottam, s ha egy kis f összegyűlt, azonnal kiöntettem egy szobrot. (A műtermembe akad egy-egy felújításra váró szófa vagy komód, mert a régi 1 javítása megmaradt kedvtelésnek.) Több mint egy évtizede s: szülőföldem visszafogadott, s azóta munkáim is „hazai Én magam polgár vagyok: értelmiségi, aki szívesen hoz álc Értelmiséginek lenni kötelezettség. Négy szobrot ajándél Oriszentpétemek, és Szentgotthárdon nagy becsben tartják II ábrázoló alkotásomat. Műveim jó része néhány hét óta Buda a Rumbach Sebestyén utcai Kertesi Galériában látható. • Szobrászként, művészként milyen stílus- és formavi önhöz a legközelebb?- Ha a modem, absztrakt szobrokról kérdez, úgy gondc valódi művészet lírai alapú, az egyenes vonalaknak nincs szete. Amikor beszélek - művészi vagy hétköznapi értélén másokhoz szólok, hiszen hiábavaló, ha csak én értem, ami dók. Az őrségi emberek értenek a fához. A Budapestre te
