Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1998-01-16 / 1. szám

íiiim Timi 1998. január 16 MEGKÉSETT EMLÉKEZÉS Karinthy Frigyes századunk legaktuálisabb írója ÚJ NÉVTÁBLA A MŰVELŐDÉSI KÖZPONTON Az elmúlt év nyarán Karinthy Frigyes nevét vette fel a káposztásmegyeri Általános Művelődési Központ. Karinthy mindmáig a 20. századi magyar irodalomtör­ténet egyik legkülönösebb alakja, a legnépszerűbb, legtöbbször olvasott, idézett humorista - aki valójában filozófus volt. Életfilozófiáját regényekben, novellák­ban, humoreszkekben fejtette ki. Életművét, szellemisé­gét napjainkban az író unokája, Karinthy Márton ren­dező, színigazgató ápolja. Az első hazai magánszínház alapítója 1997-ben Göncz Árpádtól vehette át a Ma­gyar Köztársasági Érdemérem Tiszti Keresztjét. Mun­katársunk arra kérte Karinthy Mártont, mondja el, mit jelent számára családjának szellemi hagyománya. Karinthy Márton: „Nagy örömmel fogadtam a hírt, hogy Káposztásmegyeren nagyapám nevét vette fel a művelő­dési központ”... (Fotó: Zalka István)- Megtiszteltetés és szolgálat az a feladat, amely apám, Karinthy Ferenc halála után rám hárul. Ka­rinthy Frigyes halála és az én születésem között 11 év telt el, de tudom, hogy nagyon jó barátok lehettünk volna. így csupán írásain keresztül tartjuk a kapcsola­tot. Kötetei olt sorakoznak az asztalomon, Karinthy Frigyes közelsége számomra mindennapos szükséglet. • Vajon miben rejlik az író titka, amit „nem mond­hatott el senkinek” ? Nádasi László vett egy hajánál fogva előrángatott alapszituációt a hűtlennek vélt férjét meglcckéztetni kívánó feleségről, majd minden logikát nélkülöző másfél napba sűrítve az eseményeket, elkezdte szó szerint bonyolítani az eseményeket. Zsudi József vett néhány innen-onnan összeszedett Fényes Szabolcs-örökzöldet és kikereste azt a dara­bot, amit továbbfércelve valahogyan előadássá tud kerekíteni, különösen, ha még kísérletet is tesz a po­ros szövegkönyv leporolására, aztán megrendezte az előadást. Kovács István és Harsányi Gábor jobb sorsra érde­mes színművészek vettek egy nagy levegőt és eljátszot­ták, ami rájuk méretett, az ügyvéd férj és az ideggyó­gyász főorvos minden valóságot nélkülöző figurájának animálását. Géczy Dorottya és Faragó Vera elővették évtize­des sablonjaikat és tapsot arattak vele egy olyan kö­- Karinthy 50 éve aktuális. Öniróniája, bölcs hu­mora szembesít bennünket önmagunkkal. Abban az időben volt az igazi pesti kabaré képviselője, amikor Budapestet még a kabaré fővárosaként tartották szá­mon. Molnár Ferenc, Nagy Endre, Tersánszky Józsi Jenő mellett említhetjük, ő mégis különbözött mind- annyiuktól. 9 Az ön színházában novemberben mutatták be „a legújabb" Karinthy-kabarét...- Az utolsó negyven évben a humort vagy vulgari­zálták vagy átalakították „szocialista” kabarévá. Egy­szerűen hiányzott a hagyományokkal rendelkező, polgári kabarétársulat. A Karinthy Színház új bemu­tatója ezt a műfajt kelti életre. A műsort Karinthy Fri­gyes vidám jeleneteiből állítottuk össze, de a néző akár azt is hihetné, hogy ezek a számok mai szerzők munkái. Pénzmosásról, maffiáról, parlamenti demok­ráciáról, emberi kapcsolatokról szólnak a jelenetek, hiszen Karinthy szerint „a kabaré az emberi termé­szet enciklopédiája”. Az összeállítás a Ki a normális? címet kapta, hiszen adott helyzetben mindenki maga dönti el, hogy ki a normális... A színház fennállásának 15 éve alatt ez a hatodik olyan bemutató, amely Karinthy Frigyes műveiből készült. Mindig játszani kell tőle valamit, hiszen a név kötelez. Művei kiállták az idő próbáját és hite­lesek. A férfi-nő kapcsolatot elemző munkái olyan mélységig jutnak el, mint Gogol vagy Moliére da­rabjai. • Hogyan fogadta a hírt, hogy Káposztásmegye­ren Karinthy Frigyesről neveztek el egy kulturális intézményt? Tud arról, hogy az író járt valaha Új­pesten?- Úgy tudom, járt Újpesten, valamelyik írásában megnevezett egy kávéházat is, amelyet felkeresett. Közismert azonban, hogy törzsasztala a lágymá­nyosi Hadik Kávéházban volt. Nagy örömmel fo­gadtam a hírt, hogy Káposztásmegyeren nagyapám nevét vette fel a művelődési központ. Ma már egy gimnázium is viseli a nevét, állítottak néhány szob­rot, és elneveztek róla közterületeket is. Úgy gon­dolom, örvendetes, hogy bővelkedünk emlékhe­lyekben, de a szellemét sem szabad elfelejtenünk; azt á bölcs nézőpontot, amely egyszerre láttatja be­lülről és kívülről a valóságot, s ezzel igazolja a hu­mor lényegét, amely szerint minden másképp van. Rojkó A. zönség előtt, amely valószínűleg nem is vár el többet tőlük ennél. Csatlakozott hozzájuk Bittera Judith is, elővette azt a két-három manírt, amire képes (össze­csapott kéz, égre emelt tekintet) és ő is jelen volt a színpadon. Az Ady Endre Művelődési Központ átvette (egy­két) előadásra a Vidám Színpad levetett produkcióját, a közönségnek az a része, amelyik még gerjed bizonyos nevekre, optimista módon jegyet vett az előadásra. A kritikus pedig vette magának a bátorságot, hogy kijelentse: ha ugyanezeket az örökzöldeket ugyan­ezek a művészek minden színdarab nélkül csak el­énekelték volna, nagyobb élményben részesült volna. De ez az asszony olyan, de olyan ravasz volt, hogy csak ő tudja, miért kellett nem létező ravaszságából két­órás valamit formálni a Belvárosban és itt, Újpesten is. Muzsay András Néhány hónappal ezelőtt kisebb csomag érkezett szerkesztőségünkbe. A vastag borítékban egy külö­nös könyvet, s hozzá egy kísérlővelet találtunk. A Jcötet Szávay Edit újpesti grafikusművész 1944 de­cemberében, a sopronkőhidai börtönben készült rajzait tartalmazza (Kossuth Könyvkiadó, 1994.). Az album eredeti rajzainak története szorosan kap­csolódik a karácsonyhoz, ezért úgy gondoltuk, hogy az Újpest téli számainak egyikében adjuk közre. A sors kegyetlen játéka, hogy a kiadványt figyelmünk­be ajánló olvasónk, Vadász György grafikus, tipog­ráfus - lapunk egyik elődjének illusztrátora - nem érhette meg a cikk megjelenését. Az alábbi írást a november 13-án, 73 éves korában elhunyt Vadász György emlékének ajánljuk. A sopronkőhidai „magyar királyi országos fegyinté­zet” századunk hírhedt büntetőintézménye volt. 1944 karácsonyán mégis történt itt egy parányi csoda, an­gyal szállt el az épület felett. (Talán emlékeznek rá, hogy a fegyház a múlt században még cukorgyárként üzemelt...) Sok száz fogoly között rabosko­dott az akkor 24 éves, újpesti Szá­vay Edit, akit csa­ládjával együtt az ellenállási moz­galomban való részvételéért a Margit kőrútról szállítottak Sop­ronkőhidára. A fiatal nő korábban a Jasik Almos Képzőművészeti Szabadiskolán folytatott tanul­mányokat. Hogy mi is történt pon­tosan, arról álljon itt Szávay Edit visszaemlékezése: „A kőhidai kórház­ban szigorú őrizet alatt tartottak bennünket, de a szigor egyre enyhült, ahogyan a szovjet hadsereg közeledett. Végül, karácsonyi ajándékképpen, kinyitották a cellá­kat. Valakinek az az ötlete támadt, hogy rajzoljam le a foglyokat. Az egyik őr vázlatfüzetet és ceruzát hozott Sopronból, és mindenki meg volt győződve arról, hogy ez lesz az utolsó portréja, hiszen az ablakból lát­tuk a kivégzőosztagot, ahogyan Bajcsy-Zsilinszky Endrét vezette a vesztőhelyre... A rajzoláshoz még a legbecsesebb fogoly, a volt külügyminiszter, az el­esett, beteg, öreg Kánya Kálmán cellája is megnyílt... Később a foglyok legtöbbjét kihajtották Ausztria felé” (idézet a könyvből). Szávay Edit és szülei enyhébb ítéletben részesültek, s hosszas bujkálás után 1945 tavaszán érkeztek vissza Budapestre. Az albumot megtekintve Szőnyi István festőművész pártfogásába vette a tehetséges lányt, aki ezt követően felvételt nyert a Képzőművészeti Főisko­lára. Szávay Edit később ismert név lett a szakmában, számos folyóiratban - többék között a Nők Lapjában - közölt illusztrációkat és rajzokat. Az 1944-ben készült karácsonyi album azonban csak a rendszerváltás után jelenhetett meg, mert e lapokról úgymond „az osztály­idegenek" iránti rokonszenvet lehetett kiolvasni. Az újpesti születésű grafikusművésznő néhány héttel az album megjelenése előtt, 1994-ben halt meg. R. A. .Színházi kritika A RAVASZ (?) ASSZONY Az album egyik oldalán Jávor Pál színész, a fogház egyik rabja látható

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom