Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1998-03-13 / 5. szám
■■■I 1998. március 13. !gendája sak a családban emlékezünk rá. Néhány éve a Megyeri temetőtűnt az eredeti sírtáblája, újat kellett csináltatnunk. Később kide- lOgy a táblát valaki a Helytörténeti Gyűjteménynek ajándékozta, : ma is ott látható. (Ezekben a hetekben az Ady Endre Művelődé- zpontban megrendezett 1848-as emlékkiállítás egyik tárlójában hető meg - a szerk.) Mészáros Gábor utódai többségükben ma is ten laknak. Egyetlen élő unokája: Kövér Sándorné Mészáros 'olna - nagynéném -, a Telkes utcában, mi a Fóti úton, mások a i és a Vadgesztenye utcákban. A hagyományosan kétkezi mun- élő családban ma már két ükunoka a gyógyszerészi, három pe- pedagógusi pályát választotta. Én magam a Bőripari Szakközép- iban gyakorlati oktatásvezető voltam, lányom Ildikó, a Mód Ala- ltalános Iskola tanítója. * szí reggel volt, amikor parancsot kaptunk, hogy fejlődjünk rajvonalár messziről nagy porfelhő kerekedett és a napfényben megcsillan- igyverek. Az ellen gallopban jött felénk s amikor már közelebb jöt- ttuk, hogy hosszú pikájú, boglyas süvegű kozákok. Fél tizenegy le- mikor megkezdtük a rohamot a muszkák ellen, ámde Gödöllőfelől t osztrák ulánusok törtek reánk... Hamarosan megingott az orosz ial, és félkör alakban közrefogva őket, Kartalon, Váchartyánon át, zavartuk. A váci állomással szemben, magas szőlődombokon állóiéi, míg az oroszok a legapályosabb részen fejlődtek. Mi ágyúval k a tüzelést s a váci kápolna mellett hajszoltuk őket egyenesen bele ába. Sokan megfúltak, néhányon a monostori szigetre úsztak át, a részét, a szőlődombokat megkerülve a rákosi malomig zavartuk. Itt iabh muszka csapatokkal találtuk szemben magunkat. Újra kezdtük mot, de túlerő szétszórta hadtestünket, amely Világos felé menekült, xgem harmadmagammaI az oroszok elfogtak és Kósdra vittek." * iszáros Gábor később kalandos módon megszökött a fogság- Versegen bujkált. Rövid időn belül azonban a csendőrök meg- k, elfogták és a hírhedt pesti NeoGebaudeba szállították. Edes- Albrecht herceg közbenjárását kérte, aki végül megnyittalta a ) kapuját. Az izgalmas részbtekkel tarkított történetnek itt vége d. A Hadtörténeti Intézet levéltára, valamint a Pest Megyei Lesem cáfolni, sem megerősíteni nem tudta az „utolsó vörössip- zabadságharcos szerepét. AAarad tehát a legendárium... Rojkó Annamária yarság című lap hasábjain, 1927-ben megjeleni eredeti interjú szövegét, vala- illusztrációt az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény bocsátotta rendelkezésünkre.) Sajtónapi portré íjj „Az ember megérzi a pillanatot” v Baseballsapka és szakáll mögé rejtett fiúarc kandikál a világra. Orrán szemüveg. Csak a pillanatot őrző szemekre figyeljünk! A tágra nyitott valódi szempár mellett helyet követelt a képen a szinte testrészként hozzánőtt „nagy fehér objektív". A Magyar sajtófotó '97* című pályázat zsánerkép-kategóriájának első helyezettje, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nagydíjának nyertese, ifjabb Sop- ronyi Gyula fotóriporter. A magyar sajtó napjának alkalmából munkatársunk tollal készített portrét az Újpesten élő fotósról. Ifjabb Sopronyi Gyula és „a nagy fehér kamera” Amikor még „idősebb” Sopronyi Gyula kezelte a fixírt és a képcsipeszt, ő kissrácként ácsorgott az elsötétített szobában. Hétvégén együtt jártak fotózni és a papa hobbija lassanként a fiú szenvedélyévé vált. Azt már az általánosban tudta, hogy a fényképésziskolába az érettségi bizonyítvány a belépő. Kamaszkorának legszebb éveit a Bródy Imre Gimnáziumra áldozta, miközben fölös energiáit versenyszerű úszással, öttusával, majd vívással kötötiígj ffiAimÄil a®® ©gstt®iiiíBj® íz esztendővel ezelőtt az 1848-as év még elevenen élt az berek emlékezetében. A forradalom és szabadságharc iözelmúlt része volt. Újpest község képviselő-testiilete löl akart járni, amikor március hó 3-án tartott közgyeiében egyhangúlag cs nagy lelkesedéssel elhatározta, gy e napot megünnepli". A kései utókor számára is érdekes lehel, hogy miként nepeitek elődeink 100 esztendővel ezelőtt. Alábbiak- n az egykori felhívást teljes terjedelemben közöljük: „Polgártársak! Csatlakozzatok a képviselő testület ál- megindított mozgalomhoz! Szegény és gazdag együtt ünnepjen. mert az ünnep a nemzeté, ünnepe a szegynek éppúgy, mint a gazdagnak. E napon tűzzünk ki nzeti lobogót, díszítsük fel házainkat és a nap estéjén ágosítsuk ki ablakainkat. A március 15.-ét tartandó nepély sorrendje a következő: 1. Délelőtt 9 órakor az ízes templomokban hálaadó istentiszteleteket tarta- í. Az istentiszteleteken községi képviselő testület részt »z és arra testületileg vonul ki. 2. Az újpesti temetőben nyugvó ’48-as honvédek sírja- negkoszorúzza a községi képviselő testület és erre délit 10 órakor a hálaadó istentiszteletek megtartása után tületileg vonul fel. Beniczky Lajos '48-as honvédezre- ; sójánál az alkalmi beszédet Csepreghy Pál községi ívisclö tartja. Ezenkívül a következők sírjai koszorúz- lak meg: Horváth Ferenc honvédőmagy és volt közsé- bíró; Pasche. Leibstihk Mária honvéd főhadnagy; vlártonífy Frigyes honvéd főhadnagy és író, dr. Seligmann Mór honvéd ezredorvos, volt községi képviselő: Kracher Károly honvédfőhadnagy, volt községi képviselő: Keil Károly ’48-as honvéd, volt községi képviselő: Árky Mihály '48-as honvéd, volt községi képviselő: és ílatosy Nándor '48-as honvéd sírjai. 3, A község képvi- seiő-testülete délelőtt 11 órakor a .Polgári kör" nagytermében díszközgyűlést tart. A közgyűlés tárgyai: elnöki megnyitó, tartja Lindt János bíró. Ünnepi beszéd, tartja Zsoldos János községi jegyző. Indítvány egy Újpesten létesítendő szabadságszoborra eszköziendő gyűjtés iránt. 4. A helyben lakó ’48-as honvédek a Polgári Kör nagytermében díszebéden a képviselő-testület vendégei lesznek. Mindazok, akik e díszebéden részt venni óhajtanak, e hó 12-ig nyilvánítsák ebbeli szándékukat akár a községi elöljáróságnál, akár a rendezőbizottságnál. A részvételi jegy ára 1 forint 50 krajcár. 5. Hazafias hangverseny, este 8 órakor a Colosseumban 50 krajcáros belépődíj mellett. A befolyó összes jövedelem a helybenlakó ’48-as honvédek felsegélyezésére fordíttatik. 6. Kivilágítás. Felkéretnek a község polgárai és háztulajdonosai, hogy házaikat zászlódísszel ellátni és este ablakaikat kivilágítani szíveskedjenek. Ezekből áll az ünneplés sorrendje. Felkérjük a község polgárait, testületeket, egyesületeket, intézeteket, hogy az ünnepély tényét jelenlétükkel emelni, s hazafias érzelmeiknek Újpest községhez és igaz magyar emberekhez méltóan kifejezést adni szíveskedjenek. Hazafias üdvözlettel: Újpest Község elöljárósága' (Megjelent: Újpesti Közlöny, 1898. március 1.) te le. Negyedik után azonban már csak a fotózással foglalkozott. Ettől kezdve fölgyorsultak az események. Felvételt nyert a Práter utcai fényképész szakiskolába, de már az első félévben szemet vetett rá az Esti Hírlap fotórovata is. Bedobták a mély vízbe. „Versenyúszó” volt a szó minden értelmében, ezért könnyen felvette a ritmust. Délelőtt az iskolapadban ült, délutántól hajnalig a pesti utcát járta kamerájával. Amikor egy évvel később az űj bulvárlap megjelent, ifjú fotósunkat már ott találjuk a Blikk szerkesztőségében. Élvezte a politikát mellőző, szabadabb stílusú munkát. Négy esztendő alatt négyezer fotóját hozta az újság, köztük azt is, amely 1997- ben az év sajtófotója lett. Hétköznapi munkának tűnt. „Csináljatok egy nagy anyagot!” - így szólt a szerkesztői utasítás, mielőtt újságírótársával felkereste a Pető Intézetet. A téma hálás, bár nehéz róla újat mondani - úgy emlékszik, ez járt a fejében. A mozgássérült gyerekek a kertben játszottak, majd ebédelni indultak az épületbe. A rövid út egy betonrámpán vezetett felfelé; a kép ennél a stációnál készült. A fénykép a „Megyünk!" címet kapta. Ifjabb Sopronyi Gyula ma már szabadúszó. A családi otthontól alig háromsaroknyira, Újpest egyik kertes házában a nagymamájával lakik. Édesapja a Képzőművészeti Szakközépiskolában tanít, édesanyja a házi teendőket látja el, bátyja búvár. A fotósok tudják egymásról, hogy ki mennyit ér. Egy országos jelentőségű díj sokat számít a szakma zárt világában. Két fotóriporter kollégáját említi mestereként: Grnák Lászlót és Szalay Zoltánt. Munkatársai közül többen is kiugró tehetségnek tartják; ő csak annyit mond, szerencséje volt, hogy az év sajtófotója mellett a MÚOSZ nagydíját is elnyerte. Úgy véli, ez egy sportszerű hivatás, hiszen mindenki „kezében” ott van a lehetőség. A 23 éves fiatalember szerint az ember megérzi a pillanatot. Amikor megnyomja a gombot, felcsapódik a tükör. A következő tizedmásodpercben csak sötétséget lát a kamerában, mégis tudja, hogy mi fog történni... Rojkó A. * A Magyar Sajtófotó ’97 kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Néprajzi Múzeumban (Bp. V., Kossuth Lajos tér 12.) tekinthető meg, április 7-ig. Megyünk! - a Magyar Sajtófotó ’97 pályázat első díjas képe 'Á----*ii“i
