Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1998-02-27 / 4. szám
ojPEsr 1998. február 27. Újpesti emlékek 1848/49-ból Az 1848^9-es forradalom és szabadságharc, melynek idén 150. évfordulóját ünnepeljük, a magyar történelem legismertebb tényei közé tartozik. Tudjuk létrejöttének hazai okait és nemzetközi, elsősorban európai feltételeit. Ismerjük résztvevőinek, szereplőinek életútját, az események előtt, alatt, és ha módjuk volt rá: után. A kutatók rekonstruálták a politika, a diplomácia, a hadvezetés eseményeit, a győztes és vesztes ütközetek okait, következményeit. És kiderítették az orosz hadsereg beavatkozásának körülményeit, a fegyverletételt, a bosszút és a barbár megtorlást: a kivégzéseket, az osztrák hadseregbe való besorolásokat, a hosszú ideig tartó kényszerkatonáskodást, a börtönbüntetéseket. Kevésbé ismertek azonban a helyi események, s ez így van Újpest életében is. Ezért most és a következő számban röviden összefoglaljuk az Újpesttel kapcsolatos tényeket, előbb a település, majd pedig alapítója szempontjából. 1848 tavaszán Újpest polgárosuló életének még éppen kezdő éveiben járt. A földesura, gróf Károlyi István által adományozott alapítólevél még egy évtizedes sem volt, de liberális szemlélete és a reformkori országos lendület nagymértékben közrejátszott abban, hogy a korábban igencsak lakatlan földterület a fóti birtokon belül is egyre nagyobb önállóságra tegyen szert. Erre nagyobb lehetőség nyílt 1848. március 18-a után, amikor az Országgyűlés mindkét táblája elfogadta a közteherviselésről, az úrbéri szolgáltatások utólagos állami kárpótlással történő azonnali megszüntetéséről és az egyházi tized eltörléséről szóló törvényjavaslatot. A jobbágyfelszabadítást Proclamatio. E ' percében mulattatott bo nékem ogy felhívás, mellybon a párlatok egyik biztosa, Lukács Sándor, a nópot Ő oaáaxdri királyt Ifctaégo hadaerogc ellen fellázítani mcróazkodlk, oil folszóllflván, bogy azon hadsoreg eUen fegyvort fogjon, a neldo ahol oaak lehet ártson; sitt annyira vetemedik; a caászári királyi hadooregot rabláaaal, gyújtogatással vádolni, midőn nqág Is ekkoráig csak a lázifók csoportjai köröttek el iDy gaztetteket, holyaágekot felgyújtván, ártatlan lakosokat rabokként magokkal huroxolvánj végtáro nem Irtózik, minden elevenen vagy megölve elclbo b or and 6 ooáfizárl királyi katonáért két pengd forintnyi Jutalmat Ígérni. Bízok ugyan a magyar nópnak Crunk a Királyunk Iránti lilv- ségében, • ragaszkodásában, do ha még la valaki olly mer ész lenno, z caátzárl királyi hadsereg ellen a legusekolyebb ellenség«« IcUut megkísérteni, vagy elkövetni, Ulyfélo vakmerőknek lutéatü éa elrct- tontésül rendelem mint következik t 1- azor. Minden egyén, ki akár lulllynema fegyverrel kezében elfugadk , regten kötél áltál klvégeatuUk. 2- azor. Azon helyaégok, mellyekbal több lakosok egyesülve, a cs. klr. hadseregnek akármiuiődon kárt tenni torukvendnok, vagy annak futárait, szállítmányait, avagy egyes csapatokot megtámadni merészkednönok, tűzzel vausul olpuszfittolnak. if-szor. A helységek cléjárol z csendnek fentartásáért ólotúk- kul felelősek. egyébkén! Károlyi István még a törvény elfogadása előtt kihirdettette birtokain. Evvel gyakorlatilag, ami a közhatalmat jelenti, Újpest teljesen önállóvá vált, testületi ülésein az uradalom részéről már nem vett részt senki, ügyei intézésében szabadsága és felelőssége kizárólag a község vezetőit, a közigazgatáson belüli feljebbvalóit és a község lakosságát érintette. Miután 1848 nyarán az országot szerb támadás érte, szeptember 19-én gróf Batthyány Lajos miniszterelnök toborzó felhívást tett közzé. Két nappal később Acs Károly járási szolgabíró kiadta a környékre vonatkozó rendeletet, melynek értelmében szeptember 24-én Újpesten sorozást és toborzást is tartottak. Sorozás alá estek az újpesti legények közül a következők: Ehrenwald Salamon, Lőwy Emánuel, Babits Imre, Wolfner Lajos, Lőwy Adolf, Mohos Antal, Prommer János, Vogl János, Szádeczki János és Ehrendwald Simon. A toborzásra pedig a következő önkéntesek jelentkeztek: Mayer Mihály, Turisck Ferenc, Pfau János, Czitir János és Sulzki János. A felsoroltak között volt olyan is, aki még magyarul sem tudott. A sorozottakból többen megfeleltek, részükre a községi elöljáróság a sorozást megelőzőleg Wolf Ignác pesti ruhakereskedésében teljes katonai öltözetet (köpenyt, atillát, nadrágot és mellényt) vásárolt. Október-november folyamán már a harcokban is részt vettek. A hadi helyzet változása úgy hozta, hogy 1848 végén a császári csapatok elől ki kellett üríteni Pest-Budát, Kossuth Lajos a kormány egy Kelt SzcntmíUlőul tíborl főhadtaziutsomim, Karte«on hó SG-án iöda Hcrozeg Windiöchgrät® Alfrod, CflftAEÍrl királyi Tábornagy* egy dsidás század. Másnap a Görgeyt követő osztrák csapatok tették meg ugyanezt az utat. Egy január 19-i feljegyzés szerint Rákospalota tele volt császári katonával, egy-egy házba húsz embert is beszállásoltak: minden valószínűség szerint hasonló volt a helyzet Újpesten is. Ez így is maradt egészen a tavaszi hadjáratig, amelynek tetőpontja Buda várának bevétele volt. Az Újpest környéki harcok során április kilencedikén a magyar seregek Rákospalotát, Káposztásmegyert és a Duna szigetét foglalták vissza. Tizennegyedikén a Csömör, Fót és Rákospalota közötti területen több alkalommal rövidebb összecsapások voltak a császári és a magyar csapatok között. Ezen a napon az isaszegi győzelem utáni Aulich Lajos és Kmety György seregei táboroztak Újpesten. Az osztrák parancsnokság a főváros kiürítését rendelte el a magyar seregek győzelmei következtében. Ekkor szállították el az ekkor már osztrák fogságban lévő Károlyi Istvánt és Batthyány Lajost is. Május elején sokan menekültek el a polgári lakosság köréből is, a káposztásmegyeri, rákospalotai vasúti épületek, a palotai, fóti, mogyoródi, péceli magánházak is megteltek az életüket menteni igyekvőkkel. Két hónap sem múlt el azonban, július közepén a császári kérésre Magyarországra betört orosz csapatok már Gödöllőről üzentek Fótra zabért, szalmáért. A Habsburg császárság védelmére behívott sereg előőrse a következő nap Rákospalotán is megjelent, s a következő hetekben a Károlyi-uradalom gazdaságait és településeit végigrekvirálták, a már learatott gabonakereszteket is széthordták. Július tizenötödikén az osztrákok Újpesten minden házat, még a szőlőkben lévő présházakat is, kikutatták és ahol fegyvereket, nemzeti zászlókat találtak, azt magukkal vitték. Rákospalotáról huszonkettedikén elvonultak ugyan, de előbb házról házra jártak és a megtalált lisztet, vajat, zsírt, szalonnát elvitték. Ezenkívül minden háznak két kenyeret kellett sütnie és az egész falunak hat ökröt kellett adnia. Az oroszok pedig a káposztásmegyeri szőlőkben tettek nagy kárt, a szolgálatukra kirendelt parasztok lovait leöldösték, gazdáikra fegyverrel támadtak. Az ország fővárosa és környéke sorsát véglegesen az utolsó fegyverletétel szabta meg. Az ezt követő megtorlást mindenki ismeri: az aradi kivégzéseket és velük egy napon, Pesten, az Újépületben is. Az abszolutizmus évtizede következett, s a nemzet legjobbjai, mint Vörösmarty is, keserű számvetést vontak a történetekről: Magyarország címere, már korona nélkül s Kossutn Lajos a részével Debrecenbe menekült. Az ország fővárosából távozó Görgey Artúr és serege január negyedikéről ötödikére virradó éjjel vonult át Újpesten Vác felé. Hatodikén hajnalban az ugyancsak Vácra igyekvő Szol Vitályos tiroli szabadcsapatbeli őrnagyot és segédtisztjét, Pohl Ede főhadnagyot szintén erre üldözte „Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat vészén, Virágok bársonyába öltözik. Üveg szemén a fagy fölenged S illattal elkendőzött avaron. Jó kedves és ifjúságot hazud: Kérdjétek akkor azt a vén kacért, Hová tévé boldogtalan fiait? (Előszó) Összeállította: Buda Attila (Folytatjuk) 4
