Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1998-11-12 / 22. szám

1998. november 12. ÚJPEST Izraeli útinapló I. rész Szerepeltünk, ismerkedtünk, világot láttunk... Kőháziné Gyarmati Éva tanárnő és az énekkar egy koncert után (Fotó: Antal E.) 1998 májusában az Újpesti Gyermek- és Ifjúsá­gi Ház igazgatóján keresztül érkezett egy meg­hívás: egy Tel-Avivban működő ifjúsági tánccso­port keresett cserepartnert, akik nyáron fogadják az izraeli gyerekeket. Iskolánk, a Babits Mihály Gimnázium nagy hagyományokkal rendelkező kamarakórusa vállalkozott erre a kapcsolatra. Köszönettel tartozunk dr. Kerekes Györgynek, az UGYIH igazgatójának, aki a tánccsoport fo­gadását, a nyári programok szervezését vállalta. Utazásunk nyár elején még nagyon távolinak és - a költségek miatt - megvalósíthatatlannak tűnt, azonban nem adtuk fel. A kórus intenzíven próbált, s a vezetők dr.Kövesdi István igazgató úr aktív közreműködésével kerestek támogatókat. A munka eredményeket hozott. Augusztusban már együtt láttuk a szükséges pénzt, megvolt a repülőjegy és tudtuk, ha a napi politika nem szól közbe, akkor október 1-jén utazunk. Több alka­lommal hívtunk meg olyan embereket, akik Izra­elről, az ott élő emberekről, a mindennapi szoká­sokról és életről beszéltek nekünk. Szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki az út megvalósításában segített: Újpest önkor­mányzatának, a Babits Mihály Gimnázium Ala­pítványának, a Budapesti Elektromos Műveknek, az IDEXTRADE KFT.-nek, a KOR-FÉM KFT- nek, az ABN-AMRO Banknak, a FER-KARBONT KFT.-nek, a Cemenetipari Kft.-nek, a Zsidó Okta­tási és Információs Központ Alapítványának, akik a repülőjegy beszerzésében voltak segítségünk­re, Magyar Róbert úrnak, aki hasznos szakmai tanácsaival segítette a kórus munkáját. A következőkben élménybeszámolónkat ol­vashatják, és fényképről megismerkedhetnek azokkal a vidékekkel, ahol jártunk. Nagyon re­méljük, hogy a következő sorok nem csak azok számára jelentenek majd maradandó élményt, akik részt vettek az utazáson. A sorok jegyzői: Bese Nóra, Simon Rebeka tanulók és dr. Köves- di István igazgató. Október 1. Kamarakórusunk tagjai, izgatott szülők és kísé­rő tanárok találkoztak az iskola előtt. Itt az indu­lás napja. Csomagjainkat egy kis teherautóba pakolva indultunk a repülőtérre. A kötelező biz­tonsági ellenőrzés után léphettünk a tranzitvá­róba, ahol ha lassan is (kb. másfél óra), de összegyűltünk. A repülőgép óriásinak tűnt, s mint megtudtuk, ez a típus a világ második leg­nagyobb személyszállító gépe. Az elhelyezke­dés izgalmas volt: mindenki szurkolt, hogy ab­lak mellé kerüljön. Vártuk a felszállást, hiszen közülünk többen életükben először élhették át ezt az élményt. Az út 3 óra 40 percig tartott, ami egyáltalán nem tűnt soknak, már csak azért sem, mert rendkívül ízletes ételeket szolgáltak fel. A hangulat akkor emelkedett tetőfokára, amikor a gép ablakából megpillantottuk Tel-Aviv látképét. A leszállás előtt a heves széllökések kissé meghintáztatták a gépet, azonban a sima landolást követően az utasok önkéntelenül is tapsban törtek ki. Ezután még közel két órát kel­lett az útlevélvizsgálatnál várni, mire kiértünk a ránk váró buszhoz. Első utunk a Lamed Country Clubba vezetett. Itt nagy örömmel és közvetlen barátsággal vártak bennünket vendéglátóink. A fogadók és fogadottak hamar egymásra talál­tak, s a terem gyorsan kiürült. Néhány óra múl­va azonban ismét együtt voltunk az esti város­nézésen. Utunk során megálltunk Rabin meggyilkolt miniszterelnök sírjánál, majd elláto­gattunk Jaffába. Ez a város a bibliai idők kikötő­városa volt, innen indult Jónás baljóslatú útjára. Tel-Aviv és Jaffa 1950-ben egyesült, s azóta a várost Tel-Aviv-Yafónak hívják. Az utazás fá­radtsága ellenére szívesen barangoltunk az ódon, szűk sikátorokban. Október 2. Az első fárasztó nap után vendéglátóink „szabad délelőttöt” terveztek számunkra, azonban legtöb­ben lakóhelyük közvetlen környékét fedezték fel. A délutánt a Country Clubban töltöttük. Megis­mertük és kihasználtuk a nagyszerű lehetősége­ket: egy focipálya méretű területen várt bennün­ket egy strand, több medencével, pezsgőfürdő­vel, sportpályával, napozási lehetőséggel és cso­dálatos kilátással a Földközi-tengerre. Október 3. A napot strandolással töltöttük a Földközi-tenger mellett. Ez elsősorban azoknak volt nagy él­mény, akik életükben először látták a tengert. Miután lepakoltuk holmijainkat a forró homokra és bekentük magunkat vastagon naptejjel, bero­hantunk a hullámzó, ezerszínű tengerbe, élvez­ve a víz tisztaságát, szépségét. Gyorsan telt az idő, hiszen a lubickolást, labdázást, a kagyló­gyűjtést soha nem lehet megunni. Nem tudtunk betelni a végtelen tenger csodálatos látványá­val, néztük a kék, zöld szín milliónyi árnyalatát és a fehér, tajtékzó habokat. Felejthetetlen él­mény marad számunkra. Esti fellépésünkkor nagy volt az izgalom, hi­szen a próbán láttuk, hogy az előadáson szintén szereplő finn tánccsoport diszkótánca stílusá­ban meglehetősen távol áll a mi középkori mad­rigáljainktól. A műsort két izraeli tánccsoport egy-egy tánca színesítette. Bár nagy volt a kont­raszt a technoval „tűzdelt" diszkótánc és a mi re­pertoárunk között, azért közönségsikert arat­tunk. Minden szám után lelkesen tapsoltak, s a két népszerű héber dalt már velünk együtt éne­kelték. Az előadás után jóleső érzéssel fogadtuk a gratulációkat. A gratulálok között volt Magyar- ország izraeli kulturális attaséja is. Tengerparti strand (Fotó: Kövesdi) (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom