Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1998-02-13 / 3. szám

1998. február 13. etek mindent! olyan tanítómestereink voltak, mint Bukovi Márton, Kal- lenő és Gutmann Béla, akikre máig is emlékszik a futball- - mondja érezhető büszkeséggel. - Nem kávézással és ázással vagy éppen az elnöki szobában folyó hízelgéssel íz edzéseket vezetni, hanem személyes példával. Az Atle- Vladridnál az edzőmérkőzéseken én voltam még a bíró is, közvetlen közelről láthassam és irányíthassam játékosai- Nem könyvből kell tanítani, nem elméleteket kell hirdeti yán! ít igen, Szusza könnyen beszél, hiszen máig is a világ tíz edményesebb góllövője közé tartozik, s tavaly ki is tüntet- /lünchenben. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy pár éve ijpesti edzés végén elegáns civil ruhában, ingben és nyak- őben, letette a labdát a szögletsarokra, s egy könnyed bo- >zdulattal érintés nélkül berúgta a hálóba! újpestet azért is érzem otthonomnak, mert itt faragtak em- belőlem. A felejthetetlen Aschner Lipót, az Egyesült Izzó ionosa azt akarta, hogy tanuljak is, s a gyár könyvelésében :zett el, noha profi szerződésem is volt. S bizony a két ke- és a fejem munkája nyújtotta az igazi biztonságot. Ma? senek Aschnerok, akik nem üzletet látnak a futballban, ha- szenvedélyesen szeretik a játékot. Ez nem az én világom! ns, ami most itthon folyik, az kabaré! Nem tudom mit ihatnék... És ha most mégis komoly tanácsot kellene adni, hogyan \a? A futballt labdával játsszák, tehát akörül forog minden, nálunk különválasztották a fizikai és a technikai képzést. Ital kettészakadt a játék. Mi, Sárosi Gyurkáék, Zsengellé- puskásékés elődeink mindig a labdát tekintettük a legfőbb eszköznek a gólgyártásban. Ma nem így van, sőt egyre rabban hallani, hogy elég futni, a jó labdakezelés nem fon- Súlyos tévedés! Futva kell a labdát kezelni, ezért minden sanyagot labdával kellene végezni, persze, sokkal na- b iramban, mint régen. Amíg erre nem térnek rá az egye- ekben, addig a magyar futball megmarad ott. ahol ma van! gnagyobb gondot azonban sokkal nehezebb megoldani: tenek példaképek! Idaképek... Igen, a mai fiatalok nem láthatnak Schaffer, , Bukovi, Sárosi, Cseh II., Szusza és Zsengellér kvalitású osokat a hazai pályákon. Kiktől lessék el a cseleket, a vá­ll megoldásokat, a kapura lövések titkait, szóval a futball át-bínját. A tévéközvetítésekből tanuljanak? Hát, jobb hí- sak ezt lehet ajánlani, s ezek közül is a külföldi bajnoksá- t, a nemzetközi kupamérkőzéseket, ahol igazi futballt ját- tk. Igaz, ez már más játék, mint amit Szuszáék játszottak, u'nvonalban egyenrangú. Az idei világbajnokság mindenesetre megmutatja majd, merre fejlődik a labdarúgás - véli Szusza Ferenc. - Erzé- szerint a technika és a játékosság újra teret hódít, talán az ai és ázsiai csapatok jóvoltából. Mi, ideát, Európában, már a játékot, hanem a kereseti forrást látjuk a labdarúgásban, súlyos károkat okozhat, főleg a fiatalok szemléletében. Ha em játéknak, hanem jól jövedelmező állásnak tekintik a irúgást, akkor bizony, még sokáig nem újul meg a magyar trúgás. Meg kellene találni a helyét és visszaadni a rangját natőr focinak, ami kiszélesítheti a magyar futball alapját és ;aadhatja a rangját. Vándor Kálmán urkolók! örömére csapatunk a 2. helyen áll, jó eséllyel akár a bajnoki ében csapatunkat, ezért változatlan árakon és új szolgáltatás­ai (Bp. VI., Eötvös u. 7.). , páholyra 4500 Ft. Nyugdíjasoknak 25%, baráti kür­írkőzésekre és újdonságképpen az UTE kiváló vízilabdacsa- elt bérletet vált tavaszra! UTE Vezetősége LAPSZÉLE Ötévesek lettünk Két lapszám közé, február hatodikára esett az Újpest születésnapja, immár az ötödik. Lapunk 1998-ban a ha­todik évfolyamába lépett. Mint ahogyan 130 lapszám, több mint öt és félmillió kinyomott lappéldány során tettük, most is megosztjuk ünnepünket az Olvasóval. Való igaz, magánügyeinkkel ritkán traktáljuk Önöket. Hiszen nem az a lényeg, hogy hol és milyen körülmé­nyek között készül az Újpest, hanem az, hogy kétheten­te ez ideig mindig megjelent, eljutott mindenhová s olyan információkat közvetített, amelyeket a lap nélkül nemigen lehetett volna széles körben elhíresztelni... Öt évvel ezelőtt, amikor egy hideg februári na­pon, a Szikra Lapnyomda olvasótermében először fogtam kézbe a lap úgynevezett első tördelt változa­tát, kis túlzással úgy éreztem, valóban egy újszülöt­tet, újszülött újságot vettem a kezembe. A lapszüle­tés sokszor ismétlődő.' ugyanakkor mégis egyszeri és megismételhetetlen áhítata azóta is megragad, pe­dig több mint húsz éve van részem benne. Öt év alatt sokszor megtapasztaltuk az újságkészítés­sel járó örömöket és gyötrelmeket (szerencsére az előb­biből volt több). És mi tagadás, saját bőrünkön éreztük, hogy a lap a kezdeti 8 oldalról idővel 12-re, majd a mostani 16 oldalra nőtt. Lassan alig férünk a „bőrünk­be”, a kétheti megjelenésre kialakított 16 oldal sokszor szűknek bizonyul, annyi a téma, s az elvárás, a hirdeté­si megrendelés. Mi magunk, évődve emlegetjük az öt évvel ezelőtti indulást, amikor a kulturális referenssel osztotta meg a lapszerkesztő és adminisztrátora a pol­gármesteri hivatal legkisebb irodáját, és a hirdetéseket fejben is meg tudtuk jegyezni. így indultunk... Azóta, mi tagadás, felgyorsult az élet, Olvasóink, hirdetésmegrendeiőink kényelmét is szolgálja, hogy a földszinten, könnyen megközelíthető helyen vagyunk, egy éve lehetőséget kaptunk arra is, hogy a külsős munkatársak mellett egy főállású újságíróval bővüljön a szerkesztőség. Ügyfélfogadási napokon pedig egy­másnak adják a kilincset a hirdetők, és - ne vegyék panasznak, de a hét minden egyes napján sűrűn adjuk kézről kézre egymásnak a telefonkagylót. Felgyorsult, olykor zaklatott életünk a világban, szűkebb hazánkban is végbement változásokat követi nyomon. Tudjuk jól, amikor egy gombnyomásra ontja a televízió, a rádió, az Internet azt a mérhetetlen töme­gű információt, amelyet már befogadni sem vagyunk képesek, az emberek közvetlen környezetünkben vég­bemenő eseményekre is kíváncsiak. Újpesten, ahol új­raéledt a lokálpatrotizmus és „mindig történik valami”, hálás dolog újságot írni, szerkeszteni. Nemcsak azért, mert a lapot annak idején létrehozó s ma is fenntartó önkormányzat továbbra is biztosítja a lapkiadás anya­gi fedezetét. Hanem azért is, mert a hirdetők, „akik” le­gyenek pénzesek, vagy szerény jövedelműek, jó lap­nak tartják az Újpestet, hiszen nálunk hirdetnek. Több milliós bevételünk van a háromszáz forintos apróhir­detésekből is. (Számolják ki. hányszor is nyitják ránk az ajtót kedves olvasóink, hogy feladják az apróhirde­tést!..) S végül, de nem utolsósorban érezzük az Olva­só ragaszkodását is. A helyi lap, amelyet minden pol­gár a postaládájába kap. példányszámát csak abban az esetben emelheti, ha bővül a lakások száma. (Szeren­csére erre is volt, van példa.) Amit növelni tudunk: az csak a lap olvasótábora. Ezzel próbálkoztunk hát... Nemrégiben az újpesti önkormányzat egy reprezen­tatív felmérést készíttetett a Hard Kft.-vel, amelynek során elsősorban az önkormányzat és a polgárok kap­csolatát firtatták. Természetesen a felmérés során tu­dakolták azt is, honnan szerzik az ittélők az informá­cióikat. (Az „ittélők” fogalmába Újpest valamennyi régiója beletartozott.) Kiderült, hogy amíg az újpesti­ek 59,5 százaléka nem olvas rendszeresen napilapot, addig 39,87 százalékuk rendszeresen, 28,99 százalé­kuk alkalmilag olvassa az Újpest lapot, vagyis az újság segítségével tájékozódik. A megkérdezetteket arra is kérték: osztályozzák 1-5 között. Eredményünk 3,53 volt, s nem mi mondjuk, hanem a felmérést vég­ző szakemberek, hogy ez az osztályzat látszólag nem kiemelkedően jó, de a hasonló kutatásokban minden 3,0 feletti osztályzat jónak számít. A „minta” különbö­ző rétegei egységesen ítélték meg a lapot, egyedül a nemeknél lehetett felfedezni apró különbséget: a höl­gyek valamivel kedvezőbb osztályzatot adtak, mint a férfiak - szólt az összegzés. Nos, öt év után azt hiszem elfogadtak, és még több helyen befogadtak bennünket, az ingyenes ter­jesztésű lapot. Köszönjük, hogy időről időre velünk tartanak és hogy e sorok olvasása után talán többen érzik önök közül: „magánügyeink” - e születésnap ürügyén - közügyek is. Bangha Katalin Ifjú Titánok kerestetnek A Budapesti Atlétikai Szövetség „Ifjú Titánok” elne­vezésű mozgalmat indít az atlétikát kedvelő 6-18 éves fiatalok számára. Lehetőséget kívánunk biztosí­tani olyan örökmozgó, de szakosztályba nem járó és nem leigazolt diákoknak, akik rendszeres edzésre nem tudnak járni, de tehetségük, versenyzési kedvük adott a sportág űzéséhez, valamint szabad levegőn az egészséges, kötetlen testmozgást igénylik. Részt vehetnek iskolák, intézmények, lakóközössé­gek és bármilyen - akár egyéni szervezésben beindu­ló -, az atlétikai versenyszámokra felkészítő, játékos sportfoglalkozást végző közösségek, ahol az atlétikát szerető testnevelő vagy veterán atléta szervezi és ve­zeti a csoportot. Tagdíj nincs, csak egy nyilvántartási névsor. A nyilvántartási névsorra az kerülhet fel. aki­nek edzettségi állapota, mozgási aktivitása, sportági felkészültsége megfelelő cs félévenkénti orvosi vizs­gálaton alkalmas. A fentiek alapján saját szervezési körön belül, vagy akár a Budapesti Atlétikai Szövetség által rendezett kor- osztályos versenyeken, bajnokságokon indulhatnak az atlétikai szabályok betartásával. A mozgalomnak saját korosztályos esúesnyilvántartása és éves ranglistája lesz. A létesítmény használatának lehetőségét a csoport helyén megjelölt iskola, intézmény, vagy sportpályát a Budapesti Atlétikai Szövetség biztosítja a jelentke­zők részére. „Ifjú Titánok" egyéni és csoportok, valamint cso­portok vezetésére jelentkezés és információ: Buda­pesti Atlétikai Szövetség. 1053 Budapest, Curia utca 3. Hétfőtől péntekig 8.00-11.30 óráig. Tele­fon: 118-0933/297, 298 mellék (Ziegner Karoly).

Next

/
Oldalképek
Tartalom