Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1998-10-01 / 19. szám

A telefon a mindennapokban Naponta bizonyára többmilliárdszor mondjuk ki az alig egy évszázada még bűvösnek hangzó szót: telefon. Most viszont, hogy a masina életünk szer­ves, mi több, mind nélkülözhetetlenebb részévé vált, valószínűleg egyre ritkábban gondolunk rá - netán mind kevesebben tudjuk - mi is valójában a távbeszélő. Nos, a „hagyományos” berendezés­nél maradva, a telefonkagyló fejhallgatójában egy hangszóró, alul pedig egy mikrofon helyezkedik el. Ez utóbbiban a rezgő membrán megváltoztatja a mikrofonban lévő szénszemcsék elektromos el­lenállását, s ezzel a mikrofonon átfolyó áram erős­sége is megváltozik. A kapcsolat létrejöttéhez már csak egy telefonközpontra - a kor követelményei­nek megfelelően leginkább digitális kapcsolásra képes központra -, s a kívánt szám tárcsázására van szükség. Az iméntiek elolvasása valószínűleg lényegesen több időt vesz igénybe, mint a kapcsolat létrejötte, még ha a keresett fél a világ másik felén is van. Nem véletlen, hogy a tudomány és technika vilá­gában aligha létezik még egy olyan találmány, amely olyannyira elterjedt, s oly mértékben újult meg újra és újra, mint a telefon. Noha a telefonálás - ma már praktikusabb per­sze telekommunikációról beszélni - soha nem volt, s valószínűleg később sem lesz a legolcsóbb „mulatság”, mind többen jönnek rá: még ha a ma mindent tudónak tekinthető, legdrágább hálózati megoldást választják is, a beruházás minden bi­zonnyal megtérül. (Elegendő csak arra utalni, hogy noha Magyarországon évek óta három mo­biltelefon-szolgáltató él meg, nem is akármilyen jól a piacból, a hagyományos, olcsóbb vezetékes há­lózat iránt sem csökken az érdeklődés.) Akadnak persze még szép számmal, akik azt mondják, ha már eddig megvoltak telefon nél­kül, ezután is kibírják, de az efféle nézetet val­lók köre mind szűkebbnek bizonyul. A vállalko­zások számának gyarapodásával, a hivatali és a magánélet összefonódásával, a távmunkának nevezett otthoni munkavégzés robbanásszerű fejlődésével, sőt, az internetezők táborának hi­hetetlen mértékű növekedésével óhatatlanul együtt jár, hogy nemcsak a „hivatalok” növik ki telefonos lehetőségeiket, s vesznek újabb és újabb vonalakat, szolgáltatásokat, hanem a csa­ládok mind nagyobb hányadában is ráébred­nek: a nyugalom, a családi béke egy plusz tele­fonvonal kiépítésével könnyebben megőrizhető. (Valószínűleg nem kell különösképpen ecsetel- j ni, mekkora perpatvar származhat például a re­cepteket telefonon cserélgető háziasszonyok mi­att akkor, ha a férj egy üzleti üzenetre vár, vagy milyen torzsalkodáshoz vezethet, ha a végelát­hatatlan faxkötegek érkezése miatt nem tud ha­zaszólni a gyerek, hogy csak később ér haza a randevúról. És akkor még nem esett szó az In­ternet-lázban égő családtagok, kontra telefonál- § ni vágyók közti vitákról. Arról nem is beszélve, | hogy mi van, ha egyáltalán nincs otthon telefon, pedig a rokonoknál/barátoknál/üzletfeleknél/ stb. | már a második-harmadik vonalat köttetik be.) Nem kell különösebb matematikai érzék ahhoz sem, hogy bárki kiszámolja, de legalább megbe­csülje, mennyivel kényelmesebbé, s relatíve ol­csóbbá teheti életét azzal, ha nem találomra megy például kocsijával a szervizbe, a rendelé­si időt nem saccolva, hanem egy kétperces tele­fonnal megtudakolva keresi fel az orvosát, vagy nem fölöslegesen kocog ki tízpercenként a tele­fonhoz, hogy elérje az elromlott háztartási gép szerelőjét, vagy a maratoni hosszúságú megbe­szélést folytató üzleti partnerét. És akkor még nem emlegettük a váratlanul betoppanó, telefon híján érkezésüket jelezni képtelen látogatókat, és a még kellemetlenebb élethelyzeteket sem... W.A.Z. MBHWMMBMMBMWMIIIililMMWBMWMMMMMMMMWMMMMMMBMMHWIflM^ 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom