Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-07 / 5. szám
WilllBlIIlM -] 997. március 7. A diák is magáénak érzi Edződés a kihívások kereszttüzében Nos, kedves olvasó hallott ön már olyan iskolai szenzációról, hogy nemcsak a kis- és nagydiákok alakítanak énekkart, de a tanító és tanár nénik, bácsik is? S ugyanúgy kiállnak a közönség elé szerepelni, mint diákjaik? Pedig van ilyen! Méghozzá a káposztásmegyeri Bőrfestő Utcai Általános Iskolában. A tehetséggondozásnak köszönhetően „ez az Éneklő iskola". A kórusok, a dalárda és a 8848 együttes repertoárján klasszikus számok éppúgy szerepelnek, mint spirituálék, dzsesszfeldolgozások és saját szerzemények. S nemcsak Újpest színpadjain lépnek fel sikerrel, de felkérésre bemutatkoztak már a Zeneakadémián is. Kötődés Ám nem ez az egyetlen izgalmas, érdekes tevékenység ebben az óriási közösségben. A napköziben „Ki, mit tud?”-oznak, van teaház, volt Luca-napi köszöntés. Neves színjátszó körük és tehetséges filmforgató csoportjuk van. Emlékezetes pillanatok voltak, amikor levetítették első játékfilmüket, saját főszereplésükkel, saját iskolai közösségüknek és a szülőknek. Elismerés a sok-sok ötletért, a fantáziáért, és magáért a tényért, hogy megcsinálták. Sikert, sikerre halmoznak az aranylábú fiúk. A három focicsapat egymás után nyeri a kupákat. A röplabdázók tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a csapat az NB lles PULZUS SC utánpótláscsapata. Nem lehet kihagyni a felsorolásból a tájfutó szakkört sem, hiszen Újpest-szerte csak ebben az általános iskolában vannak hódolói ennek a fantasztikus sportágnak... Nem véletlenül említettem az iskola munkájából mindenekelőtt a színesebb, az izgalmasabb mozzanatokat, mert hiszen nélkülözhetetlenek abban, hogy az iskola magához tudja kötni ezt a nagy gyerekhadat. Méghozzá úgy, hogy ők is magukénak érzik az iskolát. Lehet ennél nagyobb dicséret? A „nagy faluban” Mi tagadás nem volt mindig így. A káposztásmegyeri „nagy faluban” majd 10 évvel ezelőtt létrehozott iskolára jellemző volt, hogy Kisvárdától Zaláig terjedt a családok előélete. A 44 tanulócsoportos mamut iskola magán viselte a kezdés minden hordalékát. Ahogy mondták: nem volt a helyén. Utaztatást, kölcsön tantermet is igénybe kellett venni. Ám a legnagyobb gond az egységes pedagógiai törekvések hiánya volt. Ilyen körülmények között írták ki hat évvel ezelőtt a pályázatot az iskola igazgatói tisztére. „Te meg tudsz birkózni azzal a rendteremtéssel, ami itt rád vár’’-mondta az akkori igazgató, Paár Pálné, Borosné Kézy Zsuzsának, aki - mint mondja: „ugrott” az új, izgalmas feladatra. Nem akarta megváltani a világot, ugyanazt a pedagógiai koncepciót kívánta megvalósítani, amiben addig hitt, de azt „ráigazítani” az adott iskolára. 1991-ben Borosné Kézy Zsuzsa lett az iskola igazgatója. Ekkor döbbent rá: mi mindent várnak tőle. Elsősorban a 86 tagú pedagógustestület. Sok vita és álmatlan éjszaka, no meg közös munka előzte meg azokat az elfogadott szervezeti kereteket, amelyek egyértelműen meghatározták: kinek hol a helye, mi a tennivalója. Óriási érték Ma már termékenyen kamatozik az az elfogadott pedagógiai elv, amely első helyre a gyermekközpontúság megvalósítását teszi, s a szakmai, a hiteles pedagógiai munkára épít, meghatározó szerepe van az iskolaigazgató pedagógiai vezetésének, és eleget téve a reális követeléseknek, fontosnak tartja a szülőkkel való rendszeres kapcsolattartást, amelynek korábban nem volt ilyen meghatározó kultúrája. Edződés a kihívások kereszttüzében. Ma már az ereje, erénye ennek a pedagógus- és diákközösségnek. A pedagógusgárda éppen a kihívásokra válaszolva a legkülönfélébb házi és külső továbbképzésbe benevez. Ilyen céllal született 40 (!) pedagógiai dolgozat a Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatban. Nyertes lett pályázatunk az „Önfejlesztő iskolák’’ pályázatán, ami azt jelenti, vállalták: hajlandóak saját továbbfejlődésükről rendszeresen gondoskodni. Méghozzá úgy, hogy újabb pályázattal beneveznek a „minőségbiztosító” iskolák sorába. Törekvéseikben nagy segítségükre van a kiválóan dolgozó diákönkormányzat. S létezik egy olyan, nagyobb diákokból álló csapat, amely a nehezebben tanuló kicsiknek segít. Óriási érték ez! Mint az is, hogy a következetes tartalmi munka eredményeként egyre többen folytatják tanulmányaikat gimnáziumban. Ki vitathatná, hogy ezekben a törekvésekben is szerepük van az érdekes ösztönzőknek: az Aranypennának, a legszebb füzet „díjnak", a szülői segítségért köszönetként adott emlékplakettnak, no és annak a „partinak”, amit az iskola igazgatója ad minden évben a legjobb tanuló, a legtöbb közösségi munkát végző diáknak. Mindez együttesen az az ösztönző miliő, ahol pedagógus és diák megtalálja önmagát, a szülő közvetlenül érezheti a rend, a fegyelem és az egységes pedagógia jótékony hatását. A jövő késztetése Káposztásmegyer 35 ezer ember lakóhelye. Az emberek többsége máshol dolgozik, a gyerekek csak késő este találkoznak a szülőkkel. Az iskola itt a második otthon. Ez is indokolja, hogy az iskola vezetősége - válaszként az aktuális kihívásokra - a 12 évfolyamos iskolamodellt kezdeményezze. Ez a típusú iskola szakképesítést és érettségit adhatna. A ma követelménye az igényekhez igazodó „piacképes” munkaerő. A Bőrfestő utcai iskola 12 éves munkája után nyelveket beszélő, számítógéphez értő, szakképzett, érettségizett fiatalokat szeretne útjukra bocsátani. A szülők törekvése is hasonló. Ám nem mindegy, hogy a gyerekeket ismeretlen közegbe, „a városba” kell utaztatni, miközben megannyi hatás éri, vagy pedig „helyébe” jön az az iskola, ahol otthon van, ahol a „védettség” mellett ismerik képességét, tehetségét és számítanak rá. A képzés, az oktatás, a nevelés ebben a struktúrában is fő szabály, mint ahogy az is, hogy előtérbe kerül a tehetséggondozás is.-m-iAz igazgató asszony és a tanítványok (Fotó: Horváth Dávid) 7 ÜÜSÜ ■
