Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-11-28 / 24. szám
Híd Ranua és Újpest között Testvérváros a Lappföldről? Testvérváros a Lappföldről? Első hallásra talán nehéz elképzelni a dolgot - már csak a távolságok, már csak a léptékek miatt is. Ám Újpest és a lappföldszéli Ranua között egyetlen év leforgása alatt több történt, mint sok, papíron létező testvérvárosi kapcsolatban... Ranua, mondhatnánk, a „senki földjén” fekszik. Már 800 kilométer ide Helsinki, de ez még nem az igazi Lappföld. A mostoha éghajlati és domborzati viszonyok, no meg a történelmi, s a gazdasági válságok az itt élőket sem kímélték. Ragaszkodás a szülőföldhöz Az első ideköltözők maguk csapolták a mocsarat, telepítettek erdőt, alakították művclhetővé a területeket. Mire mindez megtörténhetett, végigsöpört a vidéken a lappföldi háború. A férfiak harcoltak, az asszonyokat, a gyerekeket és az öregeket Svédországba menekítették. A hatvanas-hetvenes évek elvándorlási hulláma számos itt élőt a nagyvárosok, az ipar felé sodort. A finn gazdaság kilencvenes évek eleji megingásának hatása máig érezhető. Legutóbb a helyi bútorüzem zárta be kapuit, vagy száz családnak okozva napi gondokat.-A döntés még nem végleges - mondja Kimmo Sa- rapää, Ranua polgármestere önkormányzatunk kezdeményezésére alakulóban van egy gazdasági társulás, amely megmenthetné az üzemet, s vele a ranu- aiak fő kenyéradóját. Azt szeretnénk elérni itt, Ranuában és a Lappföldön, hogy senkinek ne kelljen elhagynia a szülőföldjét, ha boldogulni akar. A helybéli vállalkozók támogatása, az Európai Uniónak a kistelepüléseket és a mezőgazdaságot segítő igyekezete reményt öntött az itt élőkbe. Ugyanakkor kaptak másféle, például lelki megerősítéseket is. Mint a mesében... Három nap Karintiában FŐNYEREMÉNY: HOZD EL AZ EGÉSZ OSZTÁLYT! Telt-múlt az idő, javában tartott már a tanév, és az Ősz utcai fák levelei is sárgulni kezdtek, amikor a család otthonában megcsörrent a telefon. Egy kedves hang arról értesítette Mogyorósiékor, hogy az Ápisz sorsolásán ők nyerték a főnyereményt. Ilyen díj eddig még a mesében sem létezett: Anikó álmában sem gondolta volna, hogy januárban három napra az ausztriai Karintiába utazhat, sőt magával viheti az egész osztályt a tanító nénivel és a testnevelő tanárnővel együtt. A családfő először nem hitt a fülének, ám nem sokkal később a Pécsi Sebestyén Általános Iskola is hivatalos értesítést kapott a nyereményről. A meglepetések sora azonban ezzel még nem ért véget! Az ünnepélyes díjátadást az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban tartották november 17-én. A teljes létszámban megjelent Mogyorósi családot természetesen elkísérte a 3. a osztály, valamint Jakabné Csémi Tünde osztályfőnök és Fejes Beáta testnevelő tanár. Megjelent Hock Zoltán kulturális alpolgármester, Kapus György, az Osztrák Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet igazgatója, Kocsis Lászlóné, az Ápisz Kereskedelmi Rt. gazdasági igazgatója valamint dr. Locsmándi Miklósné, a Pécsi Sebestyén Általános Iskola igazgatója. Bár a meghívás januárra szól, a kisdiákok máris készülhetnek az útra, mert valamennyien átvehették az Ausztria című útikönyvet és egy Karintiában honos népszokáshoz kapcsolódó barátságszalagot. A gyerekek már alig várták, hogy megtudják a részleteket, amikor bemutatkozott az addig szerényen hallgató osztrák úr, aki Ausztriában a csoport vendéglátója lesz. Talán csak a 9 éves korHol volt, hol nem volt, volt egyszer egy család. Az újpesti Ősz utcában éltek nagy békességben. Mogyorósi anyuka és Mogyorósi apuka három gyermeket nevelt. A legkisebbet Lajoskának, a középsőt Anikónak, a legnagyobbat Mónikának hívták. A gyerekek szépen növekedtek, és közeledett az idő, hogy a harmadik osztályba lépett Móni elsős kishúgát kísérhette az iskolába. Néhány héttel a szeptemberi iskolakezdés előtt. Mogyorósi anyuka felkereste az Árpád úti Ápisz üzletet és a füzetcsomagokkal együtt mindent megvásárolt, ami a tanévkezdéshez szükséges. Amikor kifizette a számlát, a pénztárosnő így szólt: - Jótett helyébe jót várj! - s a több ezer forintról szóló blokk mellé egy sorsjegyet adott. Az anyuka nem tulajdonított nagy jelentőséget a papírdarabnak, Anikó nevét beírva, mégis kitöltötte és bedobta a szelvényt az üzletben elhelyezett ládába. Középütt Mogyorósi Anikó és Mónika, akik nem is álmodtak a téli utazásról- Az emberek megtartásának egyetlen módja, ha ismerik saját történelmüket és ragaszkodnak a szülőföldjükhöz - vallja Inkeri Peuna, a helyi népfőiskola igazgatója. Az igazgató vezetésével gyűjtötték össze a ranuaiak a svédországi evakuálás emlékeit, majd felkeresték az egykori menekülésük helyszíneit. Idén a falu alapításának 80 éves történéseit rakosgatják össze, s igyekszenek megmenteni minden apró emléket. A svédországi út hozta meg az első testvérfalui kapcsolatot, ezt követte a barátság egy norvég, majd egy japán településsel. Iwasaki lakói most a Simo-tó partján egy japán nemzeti központot építenek. Ám nincs messze az az idő, amikor akár egy hasonló magyar létesítmény felépítésére is sor kerülhet... Újpesti kapcsolat Ranua svéd, norvég és japán kapcsolatai mellé ugyanis immár odasorolható a magyar is. A népfőiskola és az újpesti Lokki-Sirály Magyar-Finn Gyermek- és Ifjúsági Egyesület kezdeményezésére tavaly ranuai küldöttség járt hazánkban. A látogatást idén viszonozta a Lokki újpestiekből is álló csapata. Az újpesti egyesület meghívására vettek részt a ranuaiak egy igazi szüreti munkán Nagykarácsonyban. A Lokki szervezésében 11 újpesti fiatal finn, észt és norvég társaikkal együtt lesz alkotó részese egy, a saját jövőjüket alakító párbeszédtábomak Ranuában.- Számunkra fontosak a nemzetközi kapcsolatok, 1997. november 28. 1||PFS| kivált most, hogy ezekhez a barátkozá- sokhoz az Európai Uniótól bátorítást és segítséget is lehet kapni - mondja a ranuai polgármester. - Egy ilyen kis önkormányzatnak, mint a miénk, nem nagyok az anyagi lehetőségei. Erőnkhöz mérten támogatjuk a kapcsolatokat, ám azok kialakítását, szervezését és lebonyolítását polgárainkra bízzuk. Örülünk minden lehetőségnek, így a Magyarországról érkező kezdeményezéseknek is. Európai segítség Az Európai Unió pályázatok révén segíti a települések kapcsolatait, kiemelten kezelve a hátrányos vidéken élő fiatalok találkozásait. Részben e támogatás révén - s az újpesti önkormányzat hozzájárulásával - vehetnek részt a magyar fiatalok a ranuai táborban, s tervezhetik a folytatást jövőre - az újpestiek szervezésében. EU-pénzekre alapozva válik lehetővé a magyar nyelv és kultúra oktatása a ranuai népfőiskolán, au pair-ként dolgozó fiatalok kiutazása Finnországba, s gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó szakemberek tanulmányútja. A Lokki-Sirály Egyesület finnekkel közös kenutúrát és olvasótábort tervez, s a ranuai népfőiskolával és észt fiatalokkal együtt vesz részt egy természet- és környezetvédő pályázaton, Brüsszelben. Mindez valóban az a „népi demokrácia”, amely nélkül a leghivatalosabb kapcsolatok is üresnek bizonyulnak. Ám erre az immár jól kikövezett alapra akár egy hivatalos kapcsolat is fölépíthető. Major Árvácska Kimmo Sarapää, Ranua polgármestere 1/ Franz Klammer, a sokszoros olimpiai és világbajnok személyesen nyújtotta át a meghívót Mogyorósi Lajosnénak (középütt Hock Zoltán alpolgármester) (Fotó: Zalka István) osztály számára volt ismeretlen Franz Klammer neve. A világ egyik legjobb síelője, a sokszoros olimpiai, Európa- és világbajnok, 25-szörös világkupagyőztes ma is fiatal ember, de napjainkban felhagyva a versenyzéssel, inkább sportpolitikával foglalkozik. Személyesen jött el Újpestre, hogy meghívja a gyerekeket a Bad Kleinkir- cheim-i síparadicsomba, ahol a téli vakáción majd valamennyien elsőrangú sífelszerelésben, kellemes körülmények között ismerkedhetnek a lesiklás varázsával. Az „égből pottyant” nyeremény első meséje itt véget ér. Aki nem hiszi, bátran járjon utána! Rojkó Annamária Q
