Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-09-19 / 19. szám
1997. szeptember 19. /4 töitéwete liíarfe/i&i&m 1 Brazilverés Liverpoolban Göröcs „Titi” - jobbra a levegőben - szokásához híven rendkívül sportszerű az ellenfelekkel szemben is A befejezés előtt A chilei világbajnokság óta eltelt négy esztendő és az angliai vb sorsolásának ismerete kényszerítette arra Baráti Lajost, aki segítőtársának, llovszky Rudolfot választotta, hogy új hadrendet dolgozzon ki: 1-4-2-3. Vagyis a magyar válogatott a következő gárdával várta a világbajnokság kezdetét: Géléi, Szentmihályi, Mátrai, Káposzta, Mészöly, Sipos, Nagy /., Rákosi, Be ne, Albert, Farkas, Szepesi, Fenyvesi dr, Mathesz, Varga, Tichy és Sóvári. Tengerparti üdülőhelyen, South- portban ütötte fel tanyáját a csapat, s innen utazott a liverpooli és manchesteri mérkőzésekre. Az elsők között érkeztünk Angliába, hogy minél jobban hozzászokjunk az éghajlathoz. A rendezőket azonban ez a legkevésbé idegesítette, hiszen ők megszokták a nehéz, mély talajú, csúszós pályákat. Számukra szinte előnynek számított a kedvezőtlen időjárás, csak növelte reményeiket. A világbajnoki selejtezőkben közepes játékkal, egyetlen megingással, de végül is veretlenül vívtuk ki a csoportelsőséget, még a korábbi 4-2-4-es felállási rendben. Ausztria és az NDK válogatottjával szemben mindössze egy-egy pontot vesztettünk, Lipcsében azonban százezer lelkes német szurkoló előtt majdnem kikaptunk. Ilyen előzmények után vártuk a csoportküzdelmeket, amelyeket Manchesterben és Liverpoolban kellett megvívnunk Brazília, Portugália és Bulgária társaságában. Tehát nem köny- nyű feladat várt ránk, hiszen a kétszeres világbajnok Brazíliát mindenki biztos továbbjutónak tekintette. A második helyen reménykedhettünk csak továbbjutásra, ehhez azonban Portugáliát és természetesen Bulgáriát kellett legyőznünk. Mi már sikert arattunk a megnyitó napján: a Wembley stadionban százezer néző előtt a gól nélküli döntetlennel végződött Anglia-Uruguay találkozót ugyanis Zsolt István vezette. Még az angol királynő is kezet fogott vele, igaz, a mérkőzés előtt... Labdarúgóink számára azonban nem volt ilyen sikeres a bemutatkozás. Két ordító kapushibából a portugálok kétszer is vezetést szereztek, amit csak egyszer sikerült kiegyenlíteni, s bár végigtámadtuk a mérkőzést, végül 3:1-re kikaptunk. A sorsdöntőnek beharangozott brazilok elleni mérkőzés ellenére a magyar csapat szállásán nyugodt légkör uralkodott. Mészöly Kálmán tartotta a lelket a fiúkban, és folyton az 1954-es, brazilok elleni bravúros győzelemről beszélt. „Pelé és Amarildo sérült, elég, ha Gar- rinchát lefogjuk, és már nincs se lendületük, se gólerejük!” - hangoztatta, és a csapat hitt neki. Néhány változtatás is történt a csapatban: Géléi került a kapuba és Tichy is helyet kapott a csatársorban. Tele bizakodással indultunk útnak Manchesterből Liverpoolba. Az Everton-pálya zsúfolásig megtelt a mérkőzésre. Az angol Dagnall sípjelére mindjárt a brazilok lendültek támadásba s Géléi remek védéssel mutatkozott be. A csapat megnyugodott s máris ellentámadásba ment át. Mátrai Al- berthez játszott, ő Benét szöktette, az újpesti jobbszélső két csellel átjátszotta az őt támadó védőket, majd a 16-oson belül egy újabb merész csellel a kapust is becsapta, és nagy hidegvérrel a brazil hálóba helyezte a labdát. Gól! Végre egyszer mi kezdtünk jól, ez szárnyakat adott a csapatnak. Albert visszahúzódva, hátulról irányított és tört ellenállhatatlanul előre. A magyar vezetés azonban nem sokáig tartott, mert egy távoli szabadrúgás a magyar védőkről Tostao elé pattant, aki tétovázás nélkül lőtt - és talált. Az 1:1 ellenére megőriztük irányító szerepünket, s ezúttal Gilmar kényszerült arra, hogy bemutassa tudását. Az első félidő döntetlenül végződött, s a szünetben Baróti és llovszky bátorította a játékosokat, hogy még többet vállalkozzanak kapura lövésre, ne pocsékolják idejüket és erejüket felesleges átadásokra. Ijesztően kezdődött a második félidő, mert Al- cindo rögtön a kezdés után bevette a hálónkat, de Dagnall jól látta az esetet - les volt! Ez felvillanyozta a magyar csapatot, és olyan fergeteges lendülettel, szellemességgel támadott, hogy a brazilok egyszerűen nem jutottak szóhoz, nem tudtak kibontakozni. Farkas, Albert, majd Bene lövése zúgott el Gilmar kapuja mellett. Érett a gól! A félidő közepén jártunk már, amikor örök életű gól született: Albert három brazilt rázott le remek csellel, pontosan szöktette Benét, aki elviharzott a jobb szélen, majd a 16-os magasságából keresztbe ívelt a bal szélen előretörő Farkas elé, akinek pontosan kijött a lépése és 12 méterről ballal olyan kapásgólt zúdított a brazil hálóba, amilyet világbajnokságon is csak ritkán lehet látni. A higgadt angol szurkolók felugráltak a helyükről, és „Hungary, Hungary"! biztatás árasztotta el a nagy csatákat látott stadion környékét. S amikor a 75. percben, vitathatatlan 11-esből Mészöly 3:1 -re növelte a magyar csapat előnyét, a lelátók közönsége olyan ünneplésbe csapott át, amilyenre még hazai mérkőzéseinken is ritkán volt példa. egy akció végén Farkas megismételte előző bombagólját, de az angol bíró - óriási füttykoncert közepette - les címén megsemmisítette. Tárgyilagosságához nem férhetett kétség, de ez bizony nem volt les! A mérkőzés utolsó perceiben a minden erejükkel támadó brazilokkal szemben Mészöly önfeláldozóan beledobta magát egy lövésbe, és olyan szerencsétlenül esett, hogy azt hittük, eltört a válla. Hordágyon vitték ki, s a közönség nem akart hinni a szemének, amikor pár perc múlva felkötött, rögzített karral visszatért a pályára és oroszlánmódra küzdött tovább. A csapatszeretet csodás példáját mutatta a Vasas-játékos, nem engedte, hogy a már kivívott győzelmet végül is elvegyék tőlünk. Győztünk! A brazilok elleni szuper produkció azonban sokat kivett a játékosokból és meglátszott a harmadik mérkőzésen, a bolgárok ellen. Hideg zuhanyként hatott, hogy már a 15. percben Aszparuhov megszerezte Bulgáriának a vezetést, de ez legalább felrázta a csapatot. Fokozatosan átvettük a játék irányítását, és előbb Davidov öngóljával egyenlítettünk, majd Mészöly bombájával a vezetést is átvettük. Az eddig hősiesen küzdő bolgár válogatott pedig a harmadik magyar gól után (Bene) megadta magát, és végül csoportelsőként jutottunk a negyeddöntőbe. A sors nem volt kegyes hozzánk tovább, mert a mumusnak számító szovjet válogatottat kaptuk ellenfélül, és Sunderlandben Géléi durva kapushibái miatt kikaptunk 2:1-re - kiestünk. Az olasz rádióriporter mondotta később: „Ha a magyar csapatban védett volna Jasin, akkor Alberték most világbajnokok lennének!” így azonban a világbajnoki cím a 100 éves fennállását ünneplő angol labdarúgásé lett, miután válogatottjuk a döntőben drámai 120 perc után - Hurst mesterhármasával - 4:2-re legyőzte az NSZK-t. Megérdemelték! Vándor Kálmán W0RL« JULY Ilii30 mm ENGLAND
