Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-09-05 / 18. szám
1997. szeptember 5. Solymosi fejjel ver vissza egy argentin támadást Tizenötezer ember búcsúztatta válogatott labdarúgóinkat a Chilébe induló repülőgépnél, amire még nem volt példa. A szépséghiba mindössze az, hogy mindez Milánóban történt, és a mi repülőgépünkön utazott az olasz válogatott is... A taps azonban a mi labdarúgóinkat is megillette, hiszen kemény küzdelemben harcolták ki a repülőjegyeket. Az NDK-val és Hollandiával kerültek szembe a selejtező csoportban, és határozott játékkal vívták ki a csoportelsőséget. Baráti Lajos szövetségi kapitány, aki Volentik Béla társaságában az utolsó pillanatig csiszolgatta a csapatot, végül döntő elhatározásra jutott: Sípost kivette a védelem tengelyéből, s a fiatal Mészölyt állította a helyére. Síposnak a hátravont fedezet szerepkörét adta, hogy a négyes védelmi vonalat megerősítse, ha már a csatársort nem tudta eléggé ütőképessé tenni. Rákosit hátravonta Solymosi mellé, ők ketten alkották a csapat motorját. Fáradhatatlanul dolgoztak az első sípszótól az utolsóig, s biztosították a kapcsolatot a védelem és a támadósor között. Ez a csapat már „harapott”! Sőt, időnként egészen jól is játszott. A Grosics, llku, Szentmihályi, Mátrai, Mészöly, Sárosi, Óvári, Ihász, Solymosi, Sipos, Nagy, Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, dr. Fenyvesi, Farkas, Kuharszki, Rákosi, Monostori, Menczel összetételű vb-keret sokféle összeállítási változatot tett lehetővé, s tagjai többségükben egyenlő játékerőt képviseltek. Leo Horn vezette az első mérkőzésünket, s már egyszer - 1953. november 25-én a Wembley-stadionban, a 6:3-as mérkőzésen - „szerencsét hozott” a magyar válogatottnak. Most is rendkívül korrekten bíráskodott, aminek komoly jelentősége volt a csúszós, mély talajon. A mérkőzés napján ugyanis zuhogó eső fogadta Rancaguában az ébredőket. A magyar csapat körében borúlátóan ítélték meg az időjárást, az angolok viszont érthetően örültek. A mérkőzés kezdetére azonban elállt az eső, és mintegy tízezer néző foglalt helyet a lelátókon. A Grosics - Mátrai, Mészöly, Sipos, Sárosi - Solymosi, Rákosi - Sándor, Albert, Tichy, dr. Fenyvesi összetételű együttesünk ellenfelei javarészt ismert játékosok voltak, s a csatársoruk - Douglas, Greaves, Hitshens, Haynes, B. Charlton - nagy tiszteletnek örvendett a hátvédek körében. Jól kezdett a magyar csapat, mindjárt támadásba lendült, és a 18. percben meglett az eredménye. Rákosi pontosan játszott Tichy elé, aki nyílegyenesen tört Springett kapujára, és 18 méterről váratlanul lőtte rá a labdát, amely a védők között, a meglepett kapus mögött vágódott a hálóba. Az angolok nagyon keményen küzdöttek az egyenlítésért, s egy kihagyott óriási gólhelyzetünk után - Albert rosszul helyezte a labdát - sikerült is nekik. Nem sokkal később ugyanis Sárosi a gólvonalon kézzel állította meg a gólba tartó labdát, s Leo Horn azonnal tizenegyest ítélt, amit Flowers biztosan értékesített. Úgy látszott, ez fordulópontot jelent, mert az angolok egyre jobban fölénybe kerültek, és csak a hátvédsor tagjainak köszönhető, hogy nem kaptunk perceken belül újabb gólt. Sárosi hősies irányításával - mintha csak igyekezett volna jóvátenni korábbi hibáját - sikerült megfékezni a rohamozó angol csatárokat, és egy általa indított ellen- támadásból Albert újból megszerezte a vezetést: végigkígyózott a védők között, a kapust is elfektette, és úgy lőtt á hálóba. Győztünk 2:1-re! A második mérkőzésünkre - a bolgárok ellen - Baróti Lajos két cserét határozott el: miután Grosics keze megsérült és gyógyításra szorult, llku védett, Rákosit pedig Göröcs váltotta fel, taktikai okokból. Csapatunk rögtön támadólag lépett fel, és már az első percben gólt ért el. Fenyvesi jól ívelt szögletét Albert lőtte Najdenov hálójába. Alig telt el 5 perc, már másodszor zördült meg a bolgárok hálója, ismét Albert lövése nyomán, s végül 6:1 -re nyertünk. Az argentinok ellen már elég volt egy döntetlen is a csoportelsőséghez - gól nélküli döntetlen lett az eredmény, s így Csehszlovákia lett az ellenfelünk a negyeddöntőben. A magyar labdarúgás drámai mérkőzései közé sorolható ez a találkozó a rancagai stadionban. Az újra kapuba álló Grosics hálója már a 14. percben megzörrent - az akkori sajtóvélemények szerint a kitűnő kapus hibájából -, s hiába állt még rendelkezésünkre 76 perc, az egyenlítés mégsem sikerült. Pedig! A 28. percben - Tichy bombája nyomán - a felső lécről a gólvonalon túlra pattant a labda, de a szovjet Latisev továbbot intett... Kiestünk! Az elkeseredés óriási volt, mert a csapat nem játszott rosszul. A meg nem adott gólt emlegette mindenki, amely fordulópontot hozhatott volna a mérkőzésen. Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy a találkozó hőse a csehszlovák kapus, Schroiff volt, akit pedig nem is akartak kivinni a világbajnokságra. Hát, ilyen a kapussors... Sok évvel később, egy baráti találkozó alkalmával rákérdeztem a csehszlovák „portásra”, vajon ő gólnak látta-e Tichy lövését. „Higgye el, a labda nem volt túl a gólvonalon!” - s én elhittem. A negyeddöntő másik három mérkőzésén is született meglepetés, a hazai válogatott, némi bírói segédlettel, 2:1-re legyőzte a titkos esélyes Szovjetuniót, a jugoszlávok pedig egyetlen góllal kiverték a nyugatnémeteket, és csak a brazilok győztek megnyerő játékkal 3:1 arányban az angolok ellen. Ekkor már látszott, hogy a brazil csapat a legjobb, és feltartóztathatatlanul halad előre a világbajnoki cím megvédése felé. Az elődöntő is megerősítette ezt a képet, mert a „carioca” meglepő fölénnyel, 4:2-re verték a chileieket saját otthonukban, s már világbajnokként emlegették őket a hátralévő döntő előtt. A várakozásnak megfelelően a csehszlovákok kerültek a fináléba, miután utánunk a jugoszlávokat is elbúcsúztatták (3:1). S ezzel megismétlődött az 1954- es világbajnokság azóta is vitatott esete: két olyan csapat került szembe egymással, amely már a selejtezőben egyszer találkozott. Igaz, ez a mérkőzés gól nélküli döntetlennel végződött... Ez a döntő azonban nem hozott meglepetést, mert Brazília magabiztos játékkal, 3:1 arányban legyőzte Csehszlovákiát, és megőrizte világbajnoki címét - az első fordulóban megsérült Pelé nélkül is. Vándor Kálmán A bíró nem látott gólt!...
