Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-09-05 / 18. szám
1997. szeptember 5. A Károlyi család eredete - VII. rész Mihály gróf és Gyula gróf: a két miniszterelnök Károlyi Mihály (1875-1955) a nagy múltú család ágait egyesítette, anyja ugyanis Károlyi István unokája, apja pedig Károlyi György fia volt, ily módon Károlyi Gyulával unokatestvéri rokonságban állott. Anyjának korai elvesztése után néhány évig Foton nevelkedett, majd élete a családi tradícióknak megfelelően kezdődött. Iskoláinak elvégzése után politikai pályára lépett, s eleinte a Szabadelvű Pártban, majd a Függetlenségi Pártban képviselte az agrárius érdekeket, 1909-ben az OMGE elnöki tisztét is vállalta. Amikor azonban néhány év múlva Tisza István erőszak alkalmazásával meggátolta az ellenzéket véleményének nyilvánításában, családi hagyományaira is építve, eltávolodott régebbi meggyőződéseitől: közeledett a Függetlenségi Párt liberális irányvonalához, sőt a parlamenten kívüli irányzatokkal is felvette a kapcsolatot. Az első világháború alatt végig következetes pacifista álláspontot vallott, céljainak elérésére pártot is alapított. Jelentős szerepet azonban csupán akkor nyert, amikor a világháború elvesztése mindenki számára nyilvánvalóvá Károlyi Mihály vált. a Monarchia felbomlott s az utódállamok legfőbb törekedése az volt, hogy saját államalakulataikat létrehozhassák. 1918. október 24-én, a Nemzeti Tanács megalakulásakor Károlyi Mihály immár Magyarország miniszterelnöke lett, amelyet mindenfelől győztes hadseregek vettek körül. Ráadásul a keleti határain megalakult régi-új állam számára szintén életkérdés volt politikai elismertetése, s ennek megfelelő befolyást igyekezett szerezni környezetében. Magyarország miniszterelnöke azonban nem sok segítséget kapott, sőt 1918 novemberében. amikor például Belgrádban tárgyalt Károlyi az új határokról, a francia hadsereg vezetője megalázta és elfogadhatatlan követeléseket támasztott, s a miniszterelnök nem is fogadta el azokat. Sikertelenségét mégsem csupán az antant értetlensége, hanem a nemzetiségi támadások, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása és különböző akcióik, s legfőképpen a kormány hatalomtalansága idézte elő. Elsőként oszt földet Pedig Károlyi Mihály őszinte és meggyőződéses demokrata volt, amit többek között a földosztásról szóló XVIII. néptörvény is mutat, melynek alapján Kápolnán lévő birtokán elsőként osztott földet a parasztoknak. Károlyi Mihály 1919. január közepétől ideiglenes köztársasági elnök volt, párton kívüli miniszterelnökkel, de a nehézségeken így sem tudott úrrá lenni. Lemondásának közvetlen oka a március 20-án átnyújtott újabb antantjegyzék volt, mely a magyar-román demarkációs vonalat tartalmazta. Ezt sem köztársasági elnökként, sem a külügyek irányítójaként nem tudta vállalni, ezért támogatókat keresett maga körül. A körülmények azonban megakadályozták, hogy a továbbiakban is aktív részt vállaljon az ország irányításából, mivel az egyesült (szociáldemokrata és kommunista) munkáspártok államcsínnyel átvették tőle a hatalmat. Emlékirataiban maga Károlyi Mihály számol be arról, hogy nem írta alá azt az iratot, amellyel a Tanácsköztársaság számára utódai legalizálták a változást. Ugyanakkor egy szóval sem tiltakozott a történtek ellen, melyek nem ismeretében Károlyi Mihály bűnbakká válhatott a két világháború között és hosszú ideig hivatkozási alappá azután. A szülőfölddel csak a második világháború után találkozhatott ismét, bár ez valószínűleg nem hozott sok örömet neki. Noha 1946 februárjában a Nemzetgyűlés törvénybe iktatta érdemeit, valójában egy olyan országba érkezett, ahol ismét nem volt rá tényleges szükség. Hazatérése után nem sok idővel párizsi követ lett, erről az állásról azonban a Rajk- per miatti tiltakozásul lemondott, s haláláig Francia- országban maradt. 1962. március 18-án díszes újratemetést kapott a Kerepesi temetőben. A megyében Károlyi Gyula (1871-1947) Károlyi György unokájaként szintén a budapesti piarista gimnáziumban végzett, majd hazai és külföldi egyetemi tanulmányok után Arad megyei birtokára vonult vissza gazdálkodni. Az első világháború előtt örökös főrendként azonban inkább a megyei politikai életben tevékenykedett. Az első világháborúban önkéntesként az orosz fronton szolgált, de az 1918-as román-francia előrenyomulás már aradi birtokán érte. Egy évvel később biztatásra ellenkormányt alakított, de a megszálló román hatóságok internálták. Ezután Szegedre ment, ahol létrehozta második ellenkor- mányál a proletárdiktatúra megdöntésére. Ebben a kormányban hadügyminisztere Horthy Miklós volt. Az 1920-as években, mivel Arad környéki földjeit elvesztette, Szabolcs-Szatmárba vonult vissza, ahol szintén birtokai voltak. A politikába a kormányzó kérésére került vissza, először külügyminiszter lett, majd képviselőséget vállalt. A miniszterelnökséget is Horthy kérésére fogadta el, a gazdasági válság kezelésére és megszüntetésére kapott feladattal. Károlyi Gyula nem figyelve semmiféle érdekre az országén kívül, szigorú intézkedéseket vezetett be: emelte az adókat, csökkentette a közXT Károlyi Gyula tisztviselők fizetését és a nyugdíjakat, mindenáron a költségvetés kiadásainak csökkentésére törekedve. Programja nyilvánvalóan egyetlen társadalmi csoport egyetértésével sem találkozhatott, a gazdasági elégedetlenség politikai ellenálással párosult, melyet a kalandorság sem kímélt meg: Károlyi Gyula miniszterségét a biatorbágyi merénylet, a statárium elrendelése, Sallai Imre és Fürst Sándor kivégzése kísérték. Külföldön a kért kölcsönök meg nem adása, belföldön a fokozódó tüntetések, a jobb- és baloldali ellenállás megértették vele, hogy az általa javasolt megoldás nem felel meg az országnak. 1932. szeptember 21-én visszaadta megbízatását Horthy Miklósnak, s újból visszavonult birtokai ügyeinek intézésébe. Élete hátralévő éveiben gazdálkodott, kívülállóként szemlélve a politikai élet változásait. Epilógus Most pedig búcsúzzunk el a Károlyi családtól. Nagy vonalakban végigkísértük őket eredetüktől napjainkig, jelentős tagjaikat név szerint is említve. Rajtuk kívül azonban másokról is beszélhettünk volna, kevésbé rátermettekről és rendezetlenebb életűekről. Sorozatunk azonban azt próbálta megmutatni, hogy egyetlen társadalmi csoporthoz sem közeledhetünk előítéletekkel: ahogyan más családoknál, a Károlyiak között is voltak jobb s voltak kevésbé jó képességűek. A születés ugyan járhat előnyökkel, de ezeket az előnyöket lehet megsokszorozni és lehet alulmúlni is. S hogy a kettő közül melyik következik be az élet folyamán, az csupán az egyéntől függ, aki él vagy visszaél a számára adott lehetőségekkel. Buda Attila n
