Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-08-23 / 16-17. szám
1997. augusztus 23. A Károlyi család eredete- VI. rész A nemeslelku fiú: Károlyi Sándor Ahogy korábban láttuk. Károlyi Istvánnak három felesége volt, fiai közül az idősebb Ede (1821-1879) Dillon Georgine, a fiatalabb Sándor (1831-1910) pedig Esterházy Franciska gyermeke volt. Kettejük közül Károlyi Sándor örökölte a fóti uradalmat, s így az ő élete kötődik több szállal Újpesthez is. 1848-ban Károlyi István saját költségén felállított egy lovasezredet, melyben ő ezredesi beosztást kapott, s az akkor még csak 18 éves fiát is maga mellé vette. Károlyi Sándor a huszárok között előbb alhadnagy, majd főhadnagy lett, csapatával együtt Klapka György seregében szolgált - aki egyik emlékiratában említette is vitézségét s a legtovább kitartó Komárom falai között érte a vereség. A vár védőjeként kapott menlevél birtokában Párizsba távozott, s csak évekkel később, az általános amnesztia után tért haza. Károlyi István ebben az időben már meglehetősen idős volt, s az uradalom ügyeivel nem volt képes olyan intenzíven foglalkozni, mint a korábbi években. A társadalmi kötelezettségek is elvonták ettől, így fiára maradt a feladat, hogy a birtok gazdálkodását, annak jövedelmezőségét folyamatosan biztosítsa. A következő években Károlyi Sándor egyaránt részt vett a politikai és a gazdasági életben, s az egyik legtevékenyebb és talán az egyik legismertebb személlyé vált Magyarországon, bár apja példáját követve, ő is inkább a cselekedet, mint a beszédek embere volt. Hazajövetele után azonnal bekapcsolódott az Országos Magyar Gazdasági Egyesület munkájába. 1879-ben részt vett a székesfehérvári gazdakongresszuson s tapasztalta, hogy a nagybirtokos gazdálkodási módszerek mellett, a földterületek ap- rózódását követve megjelentek másfajta földművelési igények is, s ezek megsegítésére létrehozta 1886- ban a Pest Megyei Hitelszövetkezetet, 1896-ban pedig a Magyar Gazdaszövetséget. Családi hagyomány volt, hogy a termelés mellett nagy figyelemmel kísérték az értékesítést is, melynek első számú feltétele mindig a jó és biztonságos szállítási hálózat létrehozása. Károlyi Sándor ezért tevékeny szerepet vállalt a Tiszaszabályozó Társaság munkájában, melynek elnöki tisztét is betöltötte. De ennek következménye az is, hogy 1898-ban Hangya néven új típusú fogyasztási szövetkezetét alapított, mely hosszú évtizedekig működött, s jellegzetes üzleteivel és áruival nemzedékek kitörölhetetlen élményévé vált. A hitelélet, a termelés, kereskedés, értékesítés fellendülése mellett észrevette a fejlődés árnyait is. gönci választóihoz intézett levelében elítélte az ipari és a merkantilista érdekek egyoldalú védelmét, s többek között agrár vámvédelmet, a gabona-határ- időüzlet eltörlését és a szövetkezeti mozgalom támogatását követelte. Károlyi Sándor a kapi-taliz- mus ellentmondásait világosan felismerte, egyik könyvében ezeket írta: „A demokrácia csakis a három jelszó (ti. szabadság, egyenlőség, testvériség) mellett élhet meg. Ha a testvériséget elhagyjuk, a plutokrácia uralkodik, s veszéllyel jár a szabadság. A testvériség pedig, mely ha utóbb győzni fogna, és netán túlzásokba esnék, képes lenne annyira megbénítani a szabadságot, hogy a szabadságnélküliség fog előállni. Nem szabad engednünk, hogy az emberek odadobják magukat és gondolkozó részük egészét az államhatalom mindent rendező tevékenységének, mert a szabadságnak legbiztosabb őre az önkormányzat szokása, mely az aktív cselekvést jelenti és nem a passzív megadást.” Ugyancsak családi hagyományt követett a kultúra pártolásával is, apjához hasonlóan például ő is betöltötte egy időben a Szent István Társulat elnöki tisztét. De vezető tisztségeket töltött be a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Kaszinó igazgatóságában, a Magyar Lovaregyletben, s a Caritas jótékony- sági egylet díszelnöke is volt. Elgondolásait a politika segítségével is érvényesíteni akarta, 1881-től szabadelvű, majd mérsékelten ellenzéki képviselőként több cikluson keresztül is az országgyűlés tagja volt. Itt elhangzott beszédeit az országgyűlési naplók őrzik, cikkei a Nemzetgazdasági Szemlében jelentek meg, s a századforduló éveiben ő lett a magyar „agráriusok” nagy tekintélyű vezetője. Károlyi Sándor Újpesten is maradandó nyomokat hagyott. Ezek egyike a feleségével és a család más tagjaival együtt 1870-ben alapított Clarisseum. Ezen az eredetileg Rákospalotához tartozó földdarabon hozták létre az Első Budapesti Gyermekmenhely Egyletet, melyet terület- és pénzadományokkal egyaránt segítettek. Itt, az évek során fokozatosan terjeszkedve templom- és lakóépületek emelkedtek, a családtagok elemi iskola és kertészképző intézet létrejöttét segítették elő. Károlyi Sándornak jelentős szerepe volt az Istx’án téren állá katolikus templom felépítésében is, melynek a befejezéséhez jelentős adományokkal járult. Majd a torony felépülésekor a harangok beszerzésében segédkezett, végül pedig a templom körüli terület adományozásával segítette a hitéleti munka nyugalmát. Igen jelentős alapítása volt a Károlyi Kórház létrehozása is. Károlyi Sándorhoz nem volt hálátlan a kora s az utókor sem. A Monarchia alatt szokásos egy-két kitüntetés mellett v.b.b.t. is lett, s 1900-ban ő is megkapja az Aranygyapjas rendet. Szobra a Városligetben, a Mezőgazdasági Múzeum belső udvarán található, a legújabb hírek szerint pedig a Mezőgazdasági Minisztérium árkádsora alatt is elfoglalja méltó helyét. Buda Attila (Folytatjuk.) Hegyek, tájak, emberek... Szendrő Szabolcs fotókiállítása elé... Nagy-nagy szeretettel ajánlom figyelmükbe Szendrő Szabolcs fotókiállítását. Kiállításának címe már meghatározza, hogy mit is láthatnak majd az érdeklődők. Egy nagyon tehetséges, minden pillanatában kedves fotós társam kiállítása az, melyre elszeretném csalogatni önöket. Fiatal korában nagy traumán esett át, amikor egy balesetet követően még a járás is nehezére esett. Leküzdeni a bajt... jelszó mögé bújva a hegymászásba lett szerelmes, fiatalon a csúcsok meghódítására vállalkozott. Mint mindenki, ő is csak fényképezgetett, hogy megörökítse a pillanatot, az emberi teljesítmégramjaként - és két hétig nézhető meg, az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban. Kerekes György, igazgató nyék legnehezebb fázisait. Szerette volna bemutatni barátainak azt, mi másoknak alig elérhető, az általa is meghódított hegycsúcsokat, ahol a madár is alig jár. Ahogy szenvedéllyé vált a hegymászás, úgy vált egyre jobban szenvedéllyé a fotózás. „Már nem csak megörökíteni, hanem művészien bemutatni...” ez a vágy sarkallta és sarkallja ma is. Kérem szánjanak rá néhány pillanatot, tekintsék meg ezt a káprázatos kiállítást, amelyet augusztus 29-én 16.00 órakor nyitunk meg - a városnap proQ
