Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-08-23 / 16-17. szám
■Mam _________________________________1997 augusztus 23 „ Ha a városalapítás korának embere újra közöttünk lehetne, úgy vélem, Újpest több pontjára is ráismerne”... Kép a József Attila utcáról. (Fotó: Zalka István) Újpest létrejöttét követően hosszú évtizedekre meghatározó történelmi esemény volt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, annak bukása, a kiegyezés, az osztrák-magyar monarchia ideje, s tudom, nagy lépésekkel szeljünk át beszélgetésünk során az évtizedeket, Budapest ebben az időszakban válik világvárossá az ország ipari, kereskedelmi, kulturális és természetesen politikai központjává... S az előbb említettük: Pest közelsége mindig is meghatározó volt Újpest életében is.- Sőt, gyorsították - ahogy Ugró Gyula is minősít - az amerikai fejlődést. Hiszen a főváros közelsége, az olcsó telekárak, az alacsony lakbérek, a Duna is szerepet játszott ebben. A várossá nyilvánítás, hogy Újpest a községi keretből kilépjen, már 1886-ban felmerült. A község lakói beadványt juttattak el a belügyminiszterhez és kérték a fővároshoz való csatolást. A beadványt azonban „illetékességből” visszajuttatták a képviselőtestületnek, amely elutasította a határozatot. Ma is érdekes az egyik indok, mely szerint: „A főváros belső kerületei veszik igénybe a fővárosi költségvetést, s kevesebb jutna Újpestnek”. Ám nemcsak az elutasítás született meg: rögzítették az átalakulás feltételeit is, olyan kitételeket például, hogy minderről a képviselő testületnek kell dönteni, az átalakulás szellemi és anyagi igényei pedig előteremtendők. A dokumentumok jelzik, hogy 1886 után 1906 nyarán foglalkoztak újra a kérdéssel, mégpedig annak nyomán, hogy a polgárság indított mozgalmat a községnek rendezett tanácsú várossá nyilvánításáért. Sőt Szekszárdon, az épp fiatal városban is tanulmányozták a várossá nyilvánítás lehetséges tennivalóit, tapasztalatait. Mi volt a képviselőtestület döntésének ösztönzője?- A közigazgatási forma elavultsága. Ahol a lakosok száma csekély, vagy alig változik, ahol nem történik semmi, ott a községi, nagyközségi „keret” nem lesz szűk. Nem így volt Újpesten, ahol a lakosság növekedési üteme rendkívül dinamikus volt. A várossá nyilvánítást megelőző tíz évben átlagosan 1600 élveszületés volt, amíg a lakosok száma 1890-ben például alig haladta meg a 23 ezer főt, addig 1900-ban több mint 41 ezer volt, és ez a közigazgatási forrná már nem tudta megfelelően ellátni a feladatokat. A belügyminiszterhez írt kérelemben is indoklásul szerepel, hogy községünk ötvenháromezer lakosa minden csekélyebb iparügyben a váci szolgabírói hivatalhoz, árvaügyben a Budapesten lévő megyei árvaszékhez, adóügyben ismét Vácra kénytelen szaladgálni, ami végtelen sok idő és pénz is volt. S ezek a hatóságok is jelezték: munkakörüknek több mint a felét az újpesti ügyek teszik ki, az ügyfélforgalom megkétszereződött, a megyei és járási tisztségviselők száma maradt a régiben, így bármely ügy elintézése fél évet is meghaladóidét igényelt. Várták a várossá nyilvánítást azért is, mert 15 évi házadómentesség is „járt” a törvény szerint. A beadványok eredménye lett: Andrássy Gyula belügyminiszter 1907. VI. 24-i, Pest-, Pilis-, Solt-, Kiskun Vármegyéhez intézett leiratában engedélyezte, hogy Újpest nagyközség rendezett tanácsú várossá alakuljon át, s utasította az alispánt, hogy tegyen meg mindent az átalakulás érdekében. A képviselőtestület 1907. augusztus 14-én alakult át, dr. Ugró Gyula, a korábbi községi bíró lett az első polgármester.- Valóban így volt. S a várossá nyilvánítás legnagyobb gyakorlati eseménye az építési engedélyek ügymenetének gyorsítása volt. Ennek alátámasztásául egy adatot emelnék ki: amíg az utolsó 2 községi évben a főszolgabírói hivatal másfélszáz építési engedélyt adott ki, addig a városá nyilvánítástól számított 3 év alatt majd 1400 esetben adott ki engedélyt építkezésre. Nőtt a kereskedők, az iparosok száma, országos jelentőségűek lettek az iparüzemek. Az új szervezeti forma jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Újpest a későbbiek során az ország gazdasági és társadalmi életének egyik kiemelkedő központja lett. Beszélgetésünk elején Ön úgy fogalmazott hogy Újpest fejlődése az I. világháborúig volt felfelé ívelő - vagyis az amerikaimodell-értékű. Mi történt a későbbiek során?- Igen, az I. világháborúig rohamosan fejlődött, majd éppúgy mint az ország többi pontja, megsínylette az I. világháborút, a monarchiát, tria- nont... Az 1920-as ’30-as évek alatt stagnált a fejlődés, Újpest „megállt” a földszintes házaknál, az addigra már szegénynek minősülő infrastruktúrával. Fejlődést az 1930-as évek közepén lehetett tapasztalni, nagyjából Gömbös Gyula miniszter- elnök győri programját követően, amikor a gazdaság mesterséges fejlesztése, fegyverkezési programja hatott az újpesti iparra is. Meggyőződésem, hogy ha nem kerül sor a II. világháborúra, Újpest már a harmincas évek közepén, végén nagybu- dapest része lett volna. Ezzel szemben erre a „beolvasztásra” csak 1950-ben került sor, korántsem fellendülő gazdasági környezetben, hanem egy olyan jelentős jóvátételi kötelezettséget hordozó időszakban, amikor a gazdaság lefelé menő tendenciát mutatott. Amikor Újpest a főváros IV. kerülete lett, nem történt semmi előrelépés, hacsak a Mahart-házak felépítését nem tekintem annak. Újpest korábbi „kisváros” jellege megszűnt, de az életminőségét ezt követően sem sikerült javítani. A felépült kis és nagy lakótelepek egyfajta komfortot ugyan jelentettek, de jellegte- lenségükkel Újpestet nem reprezentálták. Beszélgetésünk elején szóltunk már arról; több történelmi korszakban felvetődött már: elő- nyös-e a fővárosi lét az újpestieknek?-Akár beszélünk róla, akár nem a fővárosi lét még ma is sokaknak rangot jelent, sőt életcélt is. De most nem az elérhető oktatási, kulturális, vagy az esetleges munkalehetőségek oldaláról közelíteném meg a kérdést. Még az 1980-as évek végén felmerült az a kérdés, jó lenne-e Újpestnek, ha leválna a fővárosról? A rendszer- váltást követően Újpest felelős vezetőjeként munkatársaimmal együtt azt vallottam: meg kell vizsgálnunk: menjünk vagy maradjunk. Akkor úgy véltem, és most is csak azt mondhatom, nem lenne jó az újpestieknek, ha kiválnának a fővárosból, hiszen ezernyi szállal kötődünk, annak részeként, hozzá. Azonban azt is tudom, ez a közigazgatási strurktúra, amelyban dolgozunk, nem jó, és hosszú távon sem kecsegtet sikerrel. Régóta követendő példaként tekintem a nyugati nagyvárosok közigazgatását, ahol elvétve 2 milliós a „city", vagyis a városmag. Párizs, London és amerikai nagyvárosok példája mutatja, hogy a belvároshoz csatolt úgynevezett elővárosi rendszer élet- és működőképes. Ha ezt nem tudjuk meghonosítani, átültetni a magyar gyakorlatba, akkor félő, hogy egy egy- központú közigazgatás jön majd létre. Persze jól tudom, az elővárosi koncepció, melynek több más külső kerület polgármesterével szószólója vagyok, sajnos politikai kérdés, nem csak felismerhető szükségszerűség.... Lehet-e Újpest jelenét 1907-hez hasonlítani, illetve milyen a városrész jövője?- Jómagam azt szoktam mondani: nem az foglalkoztat, másnak mije van, hanem a saját dolgaimmal törődök. Városvezetőként persze meg kell látnom más fejlődését, gyarapodását is. Van egy mondás, amely a minap olvasván megragadott: mi messzebbre kerültünk nagyapáinktól, mint nagyapáink a rómaiaktól. A kölcsönvett idézet igazát bizonyítja, ha a városalapítás korának embere újra közöttünk lehetne, úgy vélem, Újpest több pontjára ráismerne. Tudná, hol jár. Azután vannak olyan részek, ahová kalauzolni kellene. A jövőképet is múltunkban keresem. Úgy érzem, nincs szégyenleni valónk, vannak olyan fővárosi kerületek, amelyek vezetői szíves örömest cserélnének velünk, az utak pormentesítve vannak, van vízvezeték. Hacsak a szomszédos Palotát nézzük, ott nincs minden így. S az összehasonlítás a VII. és a Vili. kerülethez mérten is állná a próbát. Most, az interjú kapcsán és az ünnepi készülődés közepette sorolhatnám, milyen óriási dolog, hogy szellemiségében Újpest sokat megőrzött a régből, igyekezett segítő kezet nyújtani a XX. század végén itt letelepedőknek, hogy iskoláinkban tananyag a városrész története. Sorolhatnám: boldog volnék, ha a befektetők felfedeznék Újpestet és Károlyi gróf kései utódaiként fantáziát látnának abban: tőkéjük megtérül... De mindezeknél fontosabbnak tartom, hogy Újpest a XXI. század küszöbén és azokon túl is őrizze meg az emberarcú- ságát. Épületei valóban otthont, életteret nyújtsanak az itt élőknek. Akik tiszta szívből érezzék és ismerjék fel, hogy itt élni jó és érdemes... Bangha Katalin
