Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-08-23 / 16-17. szám
1997. augusztus 23. Tisztelt újpestiek, kedves olvasók! romár ötödik alkalommal „adom fel” az Újpest lap segítségével azt a meghívót, amely a Városnapok eseményeire várja el önöket. Városrészünk 90. születésnapját ünnepelendő, több mint százezer személyre szóló meghívót postázunk ily módon, remélve, a címzetthez ér: önhöz, tisztelt asszonyom, hölgyem, önhöz, kedves uram, s hozzátok, ifjú barátaim. Hogy miért ez a nagy készülődés? Mert tagadhatatlan. hogy az. Az elmúlt évi városnapi program bezárásakor úgy búcsúztunk: 1997-ben kettős jubileumra készülünk: Újpest várossá nyilvánításának 90. évfordulójára emlékezünk és ezzel egy időben gondolatban két évszázaddal repülhetünk vissza az idő varázsszőnyegén, nem feledve, hogy 200 évvel ezelőtt született gróf Nagykárolyi Károlyi István, az a férfiú, aki Újpestet alapító okirattal látta el, úgy is mondhatnánk: lerakta alapjait, majd generációkon keresztül gazdagította szellemiségét, sőt értékeit. Azokat az alapokat, amelyeken mi, késői utódok - ha merőben más körülmények között is, de - gyorsan tovaszálló mindennapjainkat éljük. Egy éve tehát már a mára készültem jómagam is, és mint odahaza a nagy családban, elterveztem: e nevezetes születésnap nem lehet „magánügy”, s ha nem is lesz világraszóló, de tizennyolc négyzetkilométerre szóló mindenképpen lesz. És a képzeletbeli 90 gyertyás születésnapi tortát úgy szeleteljük, hogy önnek, tisztelt újpesti polgártársam, kedvenc szelet, azaz program jusson. És eme, egy évtized híján 100 éves város is megkapja azt az ajándékot, ami örömmel és büszkeséggel töltheti el azokat, akiket a „hátán hord”... Augusztus utolsó hétvégéjére szól tehát ez a meghívó, s bízom abban: e háromnapos születésnapi találkozó valamely eseményét együtt tölthetem önökkel, találkozunk mad a Sernsey parkban, a városközpontban, Káposztásmegyeren, a gokartversenyen, a galériában vagyis Újpest számos pontján. Sőt a televíziókészülékek segítségével is részesei lehetnek a programoknak, hiszen az Óceán tv „házhoz viszi” a díszpolgári ünnepséget, amelyet a díszterem korlátozott befogadóképessége miatt sajnos zártkörűre kell terveznünk. A programokat néhány oldallal feljebb részletesen közreadjuk. Érdemes már most „bekarikázni”, ki hol tölti idejét. A házigazda készülődése azonban nemcsak öröm, de izgalommal teli is. Bár abban biztos vagyok, a programok - amelyeket e sorok írásakor zárunk készre - jókedvre derítik önöket. Azt pedig csak remélni tudom, büszkeséggel tölti el önöket, hogy itt élnek Újpesten, és családjuk életén keresztül szerencsére sokan - több generációra is visszatekintve - részesei azoknak a mindennapoknak, amikor a városrész piciny előrelépést tett, netán intézménnyel lett gazdagabb, szépült, vagy egyszerűen „csak” fennmaradt, megőrzött valamit a korábbiakról. így született a városnapok ötlete is. Hiszen e várösnapi megemlékezés-sorozat ötletét nem mi találtuk ki „fémről”, hanem a városrészért szíves örömest tenni is kész lokálpatrióták kezdeményezték. Mondhatnánk úgy is: „önök kérték”. És az ötlet hamar nyitott ajtókra talált. És ez már az ötödik többnapos rendezvényünk, egyfajta kis jubileum ez is, amely számvetésre is késztet. 1993-ban az első városnapon, emberöl- tőnyi szünet után felélesztve a hagyományokat (hiszen a díszpolgárság feledésbe sohasem merült) avatunk ismét díszpolgárokat, s tesszük ezt most is. A képviselő-testület döntésének értelmében Újpest - sorrendben - 25. díszpolgára lesz dr. Gerber Alajos fogorvos, hitoktató, és folytatandó a főszolgabírók, miniszterek, politikusok, gyárosok, művészek, lelkészek által „jegyzett” illusztris lista : dr. Sípos Lajos irodalomtörténésszel és dr. Somos András ügyvéddel. Mindhárman régirrégi újpesti családfa terebélyesedő hajtásait óvják, nevelik, s úgy szereztek hivatásuk során elismerést, hogy figyelmüket, tudásukat, szere- tetüket önzetlenül megosztották másokkal is. E zen a városnapon sok-sok adósságból törleszt az utókor, amikor a városrésznek, vagyis önöknek szánt ajándékként, a városalapítónak tisztelegve felavatjuk gróf Károlyi István bronzszobrát. A Szent István téren, Újpest szívében, méltó helyre és méltó környezetbe kerül és a jövő évezred felé is mutatva emlékeztet arra: aki a múlt emlékeit nem ismeri, a mát sem értheti meg igazán... S az életet csak úgy érthetjük meg, ha visszatekintünk, de leélni előre nézve kell. Az eltelt egy év alatt - városnaptól városnapig jutva - ismét színházi bemutatónak, kiállításoknak „a könyvtár” (hiszen a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárt csak így emlegetik az újpestiek) - orvosi rendelő avatásának örvendezhetünk együtt. A napokban egy kedves kollégám - átutazóban Újpesten - megismerve a városnapi terveinket, és elfogadva a meghívást - barátságosan vállon veregetett majd azt mondta: ti újpestiek mindig kitaláltok valamit, s mindent megmozgattok, hogy elérjétek céljaitokat... Szeretném remélni: ezt a véleményt az újpestiek is osztják és az utókor is megőrzi majd a mai kor tetteit... Hock Zoltán alpolgármester
