Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1997-06-27 / 13. szám

1997. június 27. iciar^eáénám Győzelem és botrány... A svájci világbajnokságon a negyeddöntő sorso­lása után az újságírók újra megrohamozták a magyarok szállását, és percenként csengett a te­lefon is: Puskás játszhat-e már a brazilok ellen? A válasz, sajnos, mindig nemleges volt. Végül a Krone Szálló ajtajára kitettek egy nagy táblát ez­zel a felirattal: Puskás orvosi kezelés alatt áll! A negyeddöntők közeledte aztán elterelte rólunk a figyelmet, s így nyugodt körülmények között lehetett ké­szülni a Brazília elleni találkozóra. Nagy küzde­lemre, világbajnoki döntővel felérő 90 percre le­hetett számítani. De nem ígért kisebb csatát Ausztria és Svájc, Anglia és Uruguay, valamint az NSZK és Jugoszlávia összecsapása sem. Nekünk itt is kedvezett a sorsolás, mert egy na­pot nyertünk. Az esélylatolgatások azonban már felvetették: vajon tudják-e a magyarok Puskást pótolni? Bukovi Márton, aki mindkét mérkőzésen látta ellenfeleinket, azt állította, hogy - igen! Okos játékkal, higgadt fejjel, nagy taktikai fegyelemmel Puskás nélkül is meg lehet akadályozni a brazilok kibon­takozását, hangoztatta, és arra hívta fel két játé­kosa, Lantos és Zakariás figyelmét, hogy Julinhót és a karmester Didit egy pillanatra se tévesszék szem elől. így is történt. De azért ez nem volt olyan könnyű feladat. Sebes Gusztáv éjszakákon át törte a fejét, kivel pótolja Puskást, hiszen Budai II. is sérüléssel bajlódott, tehát két csatárt is nél­külöznie kellett. Végül is változatlan védelem mel­lett a következő ötös fogatot jelölte ki: Tóth II., Ko­csis, Hidegkúti, Czibor, Tóth Mihály. Csak ketten játszottak a megszokott helyükön... Szerencsénkre a berni Wankdorf-stadionban már otthonosan mozogtak a magyar játékosok, s a közönség biztatására is számíthattak korábbi játé­kuk alapján. S valóban, a 60 000 nézőben nem is csalódtak. A mérkőzés jól kezdődött, már a 4. perc­ben 1:0-ra vezettünk. Hidegkúti lövése a sorfalról lepattant és Nándi másodszorra nem vétette el a célpontot. Három perccel később ismét övé volt a labda, Kocsishoz ívelte, és „Kocka” fejéről védhe- tetlenül vágódott Castilho hálójába (2:0). A brazilok kezdeti bizonytalansága fokozatosan feloldódott, s most már végképp csak egyet tehettek: támadtak, ahogyan csak tudtak. Ezt többnyire egyénileg tették, rengeteget cse­leztek, cipelték a labdát. így történt, hogy a 18. percben Lóránt és Buzánszky a 16-oson belül „ollóba" fogta Indiót, a brazil középcsatárt, és a jogos büntetőt Djaima Santos értékesítette (2:1). Keményebbé vált a mérkőzés, a szabálytalan­ságok egymást követték és Tóth II. megsérült, a félidő vége előtt pár perccel elhagyta a játékteret, s bár szünet után visszajött a pályára, már csak statisztált a jobbszélen. Féloldalas lett a csatár­sorunk, de így is tartani tudtuk előnyünket, sőt a 61. percben mi lőttünk újabb gólt. Kocsis elől Győztünk 4:2-re! Az ölelésből bőven kijárt Mándi Gyula edző­nek is... kézzel ütötték el a labdát a 16-oson belül, s az an­gol Ellis megint a 11-es pontra mutatott. Lantos volt a hidegvérű ítéletvég­rehajtó, és újra két góllal vezettünk. De még fél óra volt hátra, és egyre szik­rázóbb lett a mérkőzés... A brazilok Julinho jól el­talált lövésével szépíteni tudtak, és minden eszköz­zel egyenlíteni akartak. A 71. percben csúnya jelenet kavarta fel az amúgy is pa­rázs hangulatot: N. Santos ököllel belevágott Bozsik arcába, aki elvesztette hi­degvérét, nekiment a brazil játékosnak - mindketten a kiállítás sorsára jutottak. Hidegkúti ment hátra Bo­zsik helyére, elöl már csak három ép ember ma­radt, miközben a brazilok újra és újra rohamoztak, kézzel-lábbal küzdöttek az egyenlítő gólért. Védel­münkre óriási nyomás hárult, Buzánszkyt egy íz­ben hátulról rúgták fel, úgy, hogy máig sem tudja, ki tette, mert másodpercekig nem tért magához. Mi­közben a brazilok kilenc emberrel támadtak, a 88. percben Czibor szerezte meg a labdát, rövid veze­tés után keresztbe ívelt, pontosan Kocsis fejére, s onnan megint a brazil hálóba került a labda, 4:2. Ezen már nem tudtak változtatni a brazilok. Röviddel a befejezés előtt Humberto páros lábbal ugrott Buzánszkyba, s a játékveze­tő azonnal kiállította az egyszer már figyelmez­tetett brazil játékost. Ez csak olaj volt a tűzre. Amikor Ellis a mérkő­zés végét jelezte, a brazil szurkolók ellepték a já­tékteret, s a rendőröknek kellett közbeavatkozni­uk, amiből viszont brazil-svájci tömegverekedés kerekedett. Az egyik fékeveszett brazil belerúgott az őt feltartóztatni igyekvő rendőrbe, s a hanyatt esett embert fojtogatni kezdte. Ilyet Európában még aligha láttak a nézők, Dél-Amerikában vi­szont ez „hétköznapi szórakozásnak” minősül... Sebes Gusztáv tehát gyorsan összeterelte és az öltözőbe küldte a magyar játékosokat, de a bra­zil játékosok haragja így is utolérte őket. A sötét öl­tözőfolyosón szódásüvegekkel leverték a világítást és rátámadtak a magyarokra. Játékos, edző, gyú­ró vagy vezető - nekik mindegy volt. Vak verekedés kezdődött, amelyben a mieink közül többen is megsérültek, de - szerencsére - komolyabb következménye nem lett a „hosszabbításnak”. Hát, ez a befejezés nem volt méltó a világbajnokság sportszerű légköréhez, de minket a Liebrich-eset óta már ez sem lepett meg. A Reuter angol hírügynökség tudósítója sze­rint „Ez volt az eddigi legcsúnyább jelenet, amit labdarúgópályán valaha láttam”. Sing, a Young Boys sokszoros válogatott német edzője pedig a következőket mondotta: „A magyaroknak páncélo­sokkal kellett volna felvonulniok, hogy kivédjék a durva brazil támadásokat.” Az egyetlen brazil, aki igyekezett megőrizni méltóságát, Lyra Fiího minisz­ter szabályosan bocsánatot kért a mérkőzés vé­gén: „A jobbik csapat győzött, bár nekünk nem volt szerencsénk. Végtelenül sajnáljuk a történteket!" Persze ez a vigasz nem gyógyította be a fo­lyosón szerzett kisebb sebeket, s még kevésbé nyugtatott meg bárkit, mert a következő ellenfél nem kevesebb bajt ígért. Vándor Kálmán Az István térről... Az Újpesti Önkormányzat megbízásából az Ur- banitás Kft. készíti az újpesti „István tér és kör­nyéke" részletes rendezési tervét. A teret övező épületekről - István tér, Ist­ván út, Károlyi u., Mády L. u., Király u., Jókai u., Petőfi u., József A. u., Kemény Gusztáv u., valamint a téren található park, piac, pavilon­sor, városháza és templom épületéről - ke­ressük azon korhű, az eredeti állapotot ábrá­zoló fényképeket, terveket, rajzokat, doku­mentumokat, leírásokat, amelyek magánsze­mélyek vagy szervezetek birtokában vannak. Ennek érdekében kérjük, hogy akik a fen­ti anyaggal segítségünkre tudnának lenni és azokat bemutatásra vagy másolatkészítés céljából rendelkezésünkre tudnák bocsáta­ni, juttassák el részünkre, vagy jelentkezze­nek a Polgármesteri Hivatal főépítészi irodá­ján (Bp. IV., István út 14. II. em. 64., tel.: 169-4853). Szíves közreműködésüket előre is kö­szönjük. Serényi András Újpest főépítésze-Y nf

Next

/
Oldalképek
Tartalom