Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-30 / 11. szám
1997. május 30. Felejthetetlen év: 1954 A svájci világbajnokságon az első mérkőzés, Dél-Korea ellen csak bemelegítésnek számított. Az NSZK elleni, báseli mérkőzés már keményebb volt. Hidegkúti két gólt is lőtt Kwiatkowski hálójába... A magyar válogatott A második világháború után rohamosan fejlődésnek indult hazánkban a labdarúgás. Egymás után tűntek fel a tehetséges fiatalok, s már csak az kellett, hogy szakavatott kéz csapattá kovácsolja ezeket a játékosokat. Sebes Gusztáv volt a társadalmi szövetségi kapitány, de a csapat kialakításában döntően szólt bele a Vörös Lobogó játékstílusa, amelyet Bukovi Márton dolgozott ki. A beállós balfedezet és a hátravont középcsatár hadrendjét a válogatott is átvette és magasabb szinten tökéletesítette. Kialakult az a gárda, amely 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnokságot nyert, s amellyel bizakodóan tekinthettünk a svájci világbajnokság elé. A derűlátást megerősítette két nemzetközi győzelem is, amelyektől az egész futballvilág visszhangzott. A római olimpiai stadion avatásán, 1953 májusában, a magyar válogatott megtörte az olaszok velünk szemben 28 éve tartó veretlenségi sorozatát, és az Európa Kupa döntőjében 3:0-ra győzött Bonipertiék ellen. Fél évvel később, az Angol Labdarúgó Szövetség megalakulásának 90. éves jubileumán, a londoni Wembley stadionban 100 ezer néző előtt 6:3-ra verte a saját hazájában még veretlen angol válogatottat, s kivívta az egész világ elismerését. Az „évszázad mérkőzése” címmel került be a futballtörténelembe ez a 90 perc, amely a magyar labdarúgás legnagyszerűbb győzelmei közé tartozik még ma is. Ilyen előzmények után a nemzetközi sportsajtó első számú esélyeseként indultunk Svájcba. A világbajnokságra csúcsnevezés érkezett: 38 ország jelentette be részvételi szándékát! A világ legjobb csapatai közül csak az argentinok nevezése hiányzott. Ok még nem heverték ki a háború utáni játékoskivándorlást, Kolumbia pedig - ahová a ragyogó profi játékosok szerződtek - nem volt a FIFA tagja, tehát nem is vehetett részt a világbajnoki tornán. Ebben az időben a szovjet labdarúgás már bontogatta szárnyait, de még nem látta elérkezettnek az időt arra. hogy a nemzetközi porondra lépjen. A FIFA irányított sorsolást alkalmazott, hogy a legerősebb csapatok elkerüljék egymást a selejtezők során. Mi a lengyelekkel kerültünk egy csoportba, de ők visszaléptek, mert nem akarták nagyobb ..megrázkódtatásnak” kitenni akkor épülő, fiatal csapatukat. így tehát selejtező nélkül jutottunk a legjobb tizenhat közé, ahol a csapatokat négy csoportba osztották. Az A csoportban Brazília, Jugoszlávia, Franciaország és Mexikó, a B csoportban Magyarország, Törökország, az NSZK és Dél-Korea, a C csoportban Uruguay, Ausztria, Csehszlovákia és Skócia, a D csoportban pedig Anglia, Olaszország, Svájc és Belgium várta a megnyitó napját. Hat városban hat korszerűen felszerelt stadiont jelöltek ki a mérkőzések színhelyéül, de a legnagyobb a berni Wankdorf stadion is csak 53 ezer embernek tudott helyet adni. Baselben a St. Jakob stadion 52 ezer, Lausanne-ban az Olimpi- que stadion 50 ezer, a lu- ganói Cornaredo stadion 37 ezer, a zürichi Hard- turm stadion 35 ezer, a genfi Charmilles stadion pedig 33 ezer férőhelyes volt, s a jegyek mind elkeltek. A magyar válogatott május utolsó napjaiban kelt útra a következő gárdával: Grosics, Geller, Gulyás, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Kárpáti, Várhidi, Bozsik, Zakariás. Kovács Imre, Szojka, Tóth II. József, Budai II., Kocsis, Hidegkúti, Palotás, Puskás, Czihor, Csordás, Tóth M. és Machos. A csapattal tartott Sándor is, de őt nem nevezték be a vb-re. Luxemburgi kitérő után, a hónap utolsó napján érkezett a válogatott a festői Solothurnba, a Jura-hegység lábánál fekvő Krone Szállóba, ahol a magyar csapat főhadiszállását a szakvezetés kijelölte. Csend és nyugalom vette körül őket, s ami számukra nem volt közömbös - magyar szakács főztjét ették. A helyi sportkör nagyon szép, gyepes, évszázados fákkal szegélyezett pályáján készültek a fiúk a nagy feladatra. Ellenfeleink ekkor még saját hazájukban készültek, s csak az utolsó héten érkeztek meg Svájcba. Mi azért mentünk hamarabb, hogy néhány edzőmérkőzést játszhassunk svájci élcsapatokkal. A Young Boysnak kilenc, a Servette- nek nyolc gólt lőttünk, ízelítőként... Végre elérkezett a várva várt nap! Június 16-án este 7 órakor egyszerre négy város: Bern, Lausanne, Genf és Zürich stadionjaiban megkezdődött az ötödik labdarúgó-világbajnokság döntő szakasza, a nemzetközi labdarúgás két és fél hétig tartó ünnepi játéka. Majdnem 1000 rádió-, tv-ri- porter, újságíró és fényképész lepte el az országot, és az már kezdetben világos volt - az „idegenforgalmi világbajnok” címét Svájc nyeri. Az A csoportban Brazíliát és Franciaországot, a B csoportban Magyarországot és Törökországot, a C csoportban Uru- guayt és Ausztriát, a D csoportban pedig Angliát és Olaszországot emelték ki a rendezők. A későbbi eredmények azonban nem támasztották alá a FIFA értékítéletét^ csak a C csoportban volt „telitalálatuk”. Mindenesetre ez a lebonyolítási rendszer lehetővé tette, hogy csoportonként két-két mérkőzésen lehessen eldönteni a továbbjutás kérdését. Ahol pontegyenlőség állt elő, mint például a mi csoportunkban Törökország és az NSZK, illetve Svájc a D csoportban és Olaszország között, ott újrajátszás következett. az első napon még nem lépett pályára, így az első tapsokat és győzelmeket Jugoszlávia, Brazília, Uruguay és Ausztria aratta le. Számunkra az igazi megnyitót az a pillanat jelentette, amikor 1954. június 17- én, a zürichi stadionban Palotás Péter, válogatottunk középcsatára - Zakariás és Hidegkúti nélkül - elindította a labdát 90 perces útjára. Az ellenfél, a dél-koreai válogatott, az első perctől kezdve beszorult, mert szinte pillanatnyi megállás nélkül gördültek a magyar támadások Hong Duk Jung kapuja felé. De hiába védekeztek az ázsiaiak 8-10 emberrel, hálójuk kilencszer zördült meg, és csak azért nem többször, mert szünet után a mieink már csak bemutatót tartottak. A dél-koreaiakat a szünet nélküli védekezés annyira igénybe vette, hogy a fáradtságtól alig álltak a lábukon, s a kimerültségtől - a közönség és a játékvezető legnagyobb megrökönyödésére - egymás után feküdtek le a fűre, hogy legalább 1-2 percnyi pihenőhöz jussanak. Pedig akkor még „csak” 7:0 arányban vezettünk, és hátra volt majdnem fél óra játék. De ez már csak nekünk okozott élvezetet, annál is inkább, mert a játékosok kirobbanó erőben és kedvvel mozogtak, nem becsülték le az ellenfelet, és vérbeli főpróbát tartottak góllövésből. Ezalatt Bernben az NSZK is fölényes győzelmet aratott, rácáfolva a törökök kiemelésére. Az első forduló meglepetését a házigazdák szerezték: Lausanne-ban 2:1 arányban legyőzték Olaszországot. Nagy küzdelem alakult ki Baselban is, ahol az Anglia-Belgium találkozó hosszabbítás után 4:4-re végződött. A szakemberek és a sajtó véleménye szerint az első fordulóban Magyarország és Brazília csapata nyújtotta a legkiemelkedőbb játékot. Vándor Kálmán * Sportot kedvelő olvasóink bizonyára hiányolták, hogy előző lapszámunkból - anyagtorlódás miatt - kimaradt a futball-világbajnokságok történetét feldolgozó írás. Sorozatunkat most folytattuk - ígérve, hogy olvasóinkat a későbbiekben is „kárpótolni” fogjuk. (A szerk.)
