Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1997-04-18 / 8. szám

JHSÜ 1997. április 18. töntévtete tilar^eAérdeu 5. Hej, szövetségi kapitány...! Nekünk a szövetségi kapitányokkal soha nem volt szerencsénk. Talán az egyetlen Sebes Gusztáv számít kivételnek, de a legdöntőbb pillanatban, a svájci vi­lágbajnokság fináléja előtt ő is durva összeállítási hi­bát követett el, s ezzel megfosztotta a magyar labda­rúgást a már mindenki által elkönyvelt aranyéremtől. De legyünk tárgyilagosak, nem ő volt az első „bűnös” a zöld gyepen, aki ilyen végzetes hibát követett el... Az 1938-as franciaországi világbajnokságra dr. Dietz Károly irányításával készült fel a magyar válo­gatott. A szövetségi kapitány nagyon helyesen a Fe­rencváros és az Újpest csapatára építette a nemzeti tizenegyet. A döntőig, mint arról már beszámoltam kitűnően ment minden. Mérkőzésről mérkőzésre jobban játszott a csapat, és az elődöntőben kirobbanó formában vertük a svéde­ket 5-1 arányban. Mindenki bizakodással tekintett az olaszok elleni találkozó elé. Végre megszakad a 10 éve tartó nyeretlenségünk, és visszavághatunk a Budapesten elszenvedett 5-0-ás vereségért! A szövetségi kapi­tány azonban egy cseppet sem volt ilyen nyugodt. Sőt félt! Tar­tott attól, hogy Toldi Géza és a nem kevésbé heves olaszok között évek óta dúló párharc, az esetleges törlesztési vágy árthat a magyar csapatnak, s ezért úgy döntött - kihagyja a magyar csapat motor­ját! S amikor ennek hí­re ment a játékosok között, előbb csapattársa, Turay, majd szolidaritásból Korányi is - sérülésre hivatkozva - lemondta a játé­kot. Megbomlott a védelem és a csatársor egysége is! A játékosok valamennyien a svédek elleni csapatot akarták, de Dietz dr. kemény fejű (újságíró) ember volt. Nem tűrt ellentmondást, és így teljesen felforgatott, lélek­ben szétesett csapattal léptünk pályára. Élezte a kiala­kult helyzetet, hogy a csapat pályaedzője, Schaffer Spéci a játékosok oldalán állt! A csapat tagjain borúlátás vett erőt, hiszen öt he­lyen megbomlott a korábbi egység. A védelem elő­ször játszott együtt az új összetételben, és felborult a félelmetes Zsengellér, Sárosi dr., Toldi belsőhármas is. A „győztes csapaton ne változtass!” elvet felrúgta a szövetségi kapitány makacssága, és ez végzetesnek bizonyult. Zsengellér máig is mondogatja: „Ha Tol­di ott van a pályán, akkor nem így alakul ez a mér­kőzés. Az ő szívét nem nélkülözhettük az olaszok el­len, a legkevésbé egy világbajnoki döntőben, ahol még bátorságra is nagy szükség volt!” A döntőre, természetesen. Párizsban, a Pare des Princes-ben került sor. Június 19-én a pályát 75 000 néző vette körül, amikor a francia Capdeville sípje­lére megkezdődött a sorsdöntő mérkőzés. Ezt a pilla­natot azonban több említésre méltó mozzanat előzte meg. Az olaszok annyira tartottak a magyar csapattól, hogy idegességükben elnézték az órát, és 50 perccel a tervezett időpontnál előbb érkeztek a még szinte üres stadionba. A rendezők csak csodálkoztak, és gyanakodni kezdtek... A kártyázás jól ment... Jobbról Toldi, Sárosi dr. és „Vörös” Takács, a gyúró Vittorio Pozzo, aki nem csak kitűnő szakember, hanem kiváló pedagógus is volt, ezt úgy ma­gyarázta meg a játékosainak, hogy elővigyázatossági okokból volt erre szükség, nehogy a ma­gyarok valamilyen ravaszsággal kihallgassák a taktikai értekezle­tet. Az autóbuszban tartotta meg tehát az utolsó eligazítást, és nem engedte, hogy a játékosok kiszálljanak legalább levegőzni. S ez még csak fokozta az ola­szokban az elszántságot, a győz­ni akarást. Csak a francia sajtó értékelte ezt másként, de az eredmény végül is Pozzót iga­zolta. Az ő elve, a „több gólt rúgni!” érvényesült az elbizonytalano­dott magyar védőkkel szemben. A francia közönség tomboló hangorkánja közepet­te a két csapat a következő összeállításban kezdte el a világbajnoki döntőt: Magyarország: Szabó - Polgár, Bíró - Szalay, Szűcs, Lázár - Sas, Vincze, Sárosi dr., Zsengellér, Titkos. Olaszország: Olivieri - Főni, Rava - Serantom, Andreo- lo, Locatelli - Biavati, Meazza, Piola, Ferrari, Colaussi. A magyar csapat nem tudta függetleníteni magát az előzményektől és a múlttól sem, a világbajnok olasz labdarúgás lélektani terhétől. Pedig a közönség nekünk szurkolt, de hiába. A taljánok már az első percekben magukhoz ragadták az irányítást, és az el­ső félidő 3-1-es olasz vezetéssel ért véget. A mieink szétesően, bátortalanul játszottak. Magukban talán még mindig azon rágódtak, hogy ha Toldi ott lenne közöttük, akkor nem virgonckodnának az olaszok. A bizonytalankodó védők pedig behunyt szemmel is megértenék egymást... Az olasz csapat szünet után is kezében tartotta a játé­kot, s a ragyogó Meazza és Ferrari irányításával, Piola és Colaussi gólerejével (ők ketten lőtték a négy gólt) megérdemelt 4-2 arányú győzelmet arattak ellenünk. A magyar válogatotté lett az ezüstérem, de ennek senki nem örült, pedig ez volt a magyar labdarúgás addigi leg­szebb eredménye. De nem úgy ragyogott, ahogy vártuk! Az egyetlen vigaszunk az volt, hogy a nemzetközi sajtó által „a világbajnokság legjobb játékosa” címet dr. Sárosi György nyerte el! Vándor Kálmán Mi épül, hol épül? Újpest központjának igényes városképi és funkcio­nális átépítése az utóbbi évek lendületével folytató­dik. Az Újpesti Vagyonkezelő Részvénytársaság beruházásában megépült István út 16. és Árpád út 56., valamint a kerületben már folyamatosan jelen lévő Mester-Nívó Kft. Munkásotthon u. 18. és 14. szám alatt megépített színvonalas házai után új be- rultázók is kedvezően ítélik meg a kerületet. Az Árpád út 39-43. szám alan így indult meg a Benkó Kft. beruházásban és kivitelezésben egy új, a városképet gazdagító és funkcionálisan is alaposan átgondolt 32 lakásos lakóháza, melynek földszintjén természetesen üzletek kerülnek kiala­kításra. A piaci igényeknek megfelelően a lakások egyedi eirkófűtéssel kerülnek kialakításra és a négyszintes ház lifttel is rendelkezik. Az Árpád út 88. szám alatt a Mester-Nívó Kft. építi új házát a tőlük megszokott arculattal és mi­nőségben. Itt is a földszinten üzletek kerülnek ki­alakításra. Az Erdősor-Pálya utcai 165 lakásos lakópark több mint egyéves előkészítés, tervezés és a köz­műhálózat kiépítése után a lakóházak építésével látványos fordulatot vesz. A területen minden igényt kielégítő házak épülnek, a hagyományos társasházi lakások, sorházak úgynevezett átrium­házak és láncházak, mely utóbbiak valójában csa­ládi házak. Az itt vásárlók teljesen maguk kíván­ják befejezni az otthonukat. A Nagyváradi liget lakótelep a családi házas környezetben idén is tovább épül. Az első 36 laká­sos házba a lakók már beköltözhetnek. Az itt felsorolt építkezésekben az Újpesti Va­gyonkezelő Rt. mint beruházó, lebonyolító vagy üzleti partner vesz részt. A marketingmunkát és értékesítést a legtöbb esetben az rt. Homeinvest nevű Kft.-je végzi. Szabó László ügyvezető igazgató, Homeinvest Kft. Válasszon otthont! Ajánlat az Árpád út 39„ 41-43. szám alatt épülő lakásokból 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom