Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-08 / 12. szám
Athéntól Atlantáig - via Újpest VÍVÓK, VÍZILABDÁZÓK ÉS LABDARÚGÓK... Az első ázsiai olimpia leginkább pazar, ultramodern sportlétesítményeivel aratott világraszóló sikert, de a rendezés is aranyérmes lett. Amikor a tokiói záróünnepségen a fényes eredményjelző táblán felragyogott a „Sayonara” - viszontlátásra! - búcsúszó, az egész világ örökre emlékezetébe zárta ezt az olimpiát. Nagyszerű versenyek, csúcseső, s a meglehetősen idegen nyelv ellenére tökéletes rendezés és összhang jellemezte a japánok vendéglátását. A mi küldöttségünk nagy fogadkozások után érkezett a Felkelő Nap országába, és olyan küzdőszellemet mutatott, ami egyben magyarázat is arra, hogy újra sikerült elérnünk a sokak által már kötelező normának tekintett 10 olimpiai bajnoki címet. A római tapasztalatokon okulva, sokkal körültekintőbben készítették fel versenyzőinket, akik közül ismét a vívók magaslottak ki, de már nemcsak a kardozók, hanem a tőrvívónők is, élükön az újpesti Rejtő Ildikóval és Marosi Paulával. Ildikó egyébként kettős győzelmet aratott, hiszen az egyéni versenyben is első lett. Tizenkét év után újra olimpiai bajnokságot nyertek a labdarúgóink, akik között Bene aranyat érő gólja a mi kerületünk sporthírnevét is öregbítette. 1964. A női tőrcsapat első olimpiai aranyérme. A kép jobb szélén Rejtő Ildikó A vízilabdázók aranyérme már szinte természetesnek számított, mint ahogy az újpesti Dömötör Zoltán és Mayer Mihály jelenléte is a legjobbak között. Ötödször lettünk ebben a sportágban olimpiai bajnokok. Megszoktuk! S talán éppen ezért kirobbanó örömöt váltott ki a hazai sport- kedvelők körében Pólyák Imre nagyszerű győzelme. Kecskemétről Újpesten át vezetett Tokióba a sikeres út, hiszen ő már háromszoros kötöttfogású világbajnokként lépett szőnyegre, s előtte háromszor volt olimpiai ezüstérmes. A sors kegyes volt hozzá - élete utolsó olimpiáján megajándékozta az olimpiai arannyal is! Ázsia után Közép-Amerika következett - Mexikóváros látta vendégül az ötkarikás játékokat. Az azték világ vonzereje legyőzte a kételkedőket. Mielőtt a NOB Mexikónak adta a rendezési jogot, több ország ugyan aggodalmát fejezte ki, hogy 2240 méter magasban nem lehet reális körülmények között versenyezni, de amikor a helyszínen tanulmányozták a valóságot, beadták derekukat, sőt elragadtatással nyilatkoztak a színhelyekről. A magyar sportolók céltudatosan készültek fel erre az olimpiára, és a szokatlan éghajlati körülményeket mélyrehatóan tanulmányozták már a felkészülés megkezdése előtt. így aztán nem is okozott nagyobb meglepetést, hogy azt a bizonyos 10 olimpiai bajnoki címet megint sikerült elnyerni a világ legjobbjainak találkozóján. Az aranyakon felül 10 ezüst- és 12 bronzérem is hozzánk került, de a további 13 helyezésünk az első hat között is azt bizonyította, hogy valóban a világ sportnagyhatalmai közé tartozunk. A legnagyobb örömöt talán az jelentette, hogy tizenhat év után ismét magyar atlétákat láthattunk a győzelmi dobogó legfelső fokán. Zsivótzky Gyula kalapácsvetésben óriási csatát vívott a szovjet Kümmel, akit végül több mint 1 méterrel túldobott. Az első aranyérmet azonban nem ő szerezte meg hazánknak, hanem Németh Angéla, aki gerelyhajításban 60,36 méteres dobásával kényszerítette ki, hogy felvonják a nemzetiszínű magyar lobogót és felhangozzék a magyar himnusz. Mi, újpestiek, azonban mégis Zsivótzky sikerére lehetünk büszkébbek - 5 a mi fiunk! S az is maradt, még a fiát is az Újpest labdarúgócsapatában játszatta... De a labdarúgócsapat győzelme már négy újpesti fiút is a dobogó tetejére szólított - Dunai Antal, Fazekas László, Nagy László és Noskó Ernő is az Újpesti Dózsa csapatából került be az olimpiai válogatottba. Igazságtalanok lennénk azonban, ha Hesz Mihály kajakozó, Tatai Tibor kenuzó, Kozma István birkózó, az öttusa- és a labdarúgócsapat győzelméről megfeledkeznénk. A „tízes” szériának, sajnos, a következő olimpián, Münchenben vége lett. A kiváltó okot nem a résztvevők létszámának a növekedésében kell keresni - 112 ország helyett 122 képviselői szálltak versenybe -, sokkal inkább a törvényszerűségben, vagyis nem sikerülhet mindig minden pont a mi versenyzőinknek. Hat olimpiai bajnokságot tudtunk csak nyerni, de az a tény, hogy 13 ezüst- és 16 bronzérem jutott nekünk, azt bizonyítja, hogy közel félszáz versenyszámban ott voltunk a győzelemre esélyesek között, csak éppen ezúttal Fortuna istenasszony nem segített nekünk... A magyar csapat azonban így is jól szerepelt, hiszen további 28 helyezést értünk el a döntőkben, a csodálatosan szép, modem stadionokban. Az 1972-es olimpiáról mégsem ez jut a sportkedvelők eszébe, ha éppen szóba kerül. A játékok derekán olyan tragédiára ébredtünk, amit azóta sem lehet elfelejteni. Az izraeli olimpikonok elleni véres politikai merénylet rányomta bélyegét az egyébként német precizitással megrendezett versenyekre, s bizony nem sok hiányzott ahhoz, hogy felülkerekedjen azok álláspontja, akik tiltakozásul, az olimpiai küzdelmek azonnali befejezését javasolták. Végül is győzött a józanság, és azok véleménye, akik azt hangoztatták, hogy ez megfutamodás, a terorral szembeni meghátrálás lenne, és kockára tenné az olimpiai játékok jövőjét is. Az így megcsappant örömökből, sajnos, nekünk, újpestieknek is kevés jutott, mert a IV. kerület lakosai nem büszkélkedhettek azzal, hogy itt él közöttünk akár egy müncheni olimpiai bajnok is. A hazai visszhang azonban nem volt ennyire kedvező, s élénk vita alakult ki a szakvezetés által gyengének minősített szereplés nyomán. A megosztottság nem tett jót az olimpiai mozgalomnak, mert a következő találkozón, 1976- ban, Montrealban még rosszabbul szerepeltünk az aranyérmek számát illetően. Mindössze négy bajnokságot nyertünk, s hogy mégis két aranyérem került Újpestre, azt a győztes vízilabdacsapat két kiválóságának, Csen’enyák Tibor kapusnak és Sárosi László játékmesternek köszönhetjük. Montreali szereplésünk mégis élénk és elismerő visszhangot váltott ki a sportvilágban, mert Magyar Zoltán az olimpiai tomaverseny legmagasabb pontszámával nyerte aranyérmét, Németh Miklós pedig új világcsúccsal a gerelyhajítást. Kimagasló eredmények tehát akadtak így is, s ide kell sorolnunk Tordasi Ildikó határtalan küzdő- szellemét, amely tőrvívásban hozott jogos magyar sikert. De az összkép azt tükrözte, hogy valami nincs rendjén a hazai berkekben, megtorpanás következett be. Rontotta az összképet-a politika újabb „pályára lépése” is: a fajüldöző Dél-Afrika kizárása miatt az afrikai országok nagy többsége a megnyitó előtt visszalépett. S ez a bojkott kezdetét jelentette egy olyan sorozatnak, amely súlyos károkat okozott a nyolcvanas években... írta és összeállította: Vándor Kálmán OLIMPIAI BAJNOKAINK 1964-1976 1964., TOKIÓ Hammeri László, lövészet, kisöblű sportpuska, fekvő Kozma István, kötöttfogású birkózás Fézsa Tibor, kardvívás Potyák Imre. kötöttfogású birkózás Török Ferenc dr.. öttusa egyéni Ujiakyné Rejtő Ildikó, tőrvívás Futballcsapat (Bene, Csernai, Farkas, Gclei, Ihász. Katona, Komora, Nógrádi, Novak, Orbán, Palotai, Szentmihályi, Szepesi, Varga) Párbajtőrcsapat (Bárány,Gábor, Kauszdr„ Kulcsár, Nemere) Női tőrcsapat (Juhász, Marosi, Ágoston, Dömölky, Rejtő) Vízilabdacsapat (Ambrus. Bodnár A., Boros, Dömötör, Felkai. Gyarmati, Kanizsa, Kárpáti. Konrád I, Mayer, Pécsik. Rusorán) 1968., MEXIKÓVÁROS Hesz Mihály, kajak egyes, 1000 tn Kozma István, kötöttfogású birkózás Kulcsár Győző, párbajtőrvívás Németh Angéla, gerelyhajítás Tatai Tibor, kenu egyes, 1000 m Varga János, kötöttfogású birkózás Zsivótzky Gyula, kalapácsvetés Futballcsapat (Básti. Dunai A.. Dunai I„ Fatér, Fazekas, Juhász, Kcglovicb. Kocsis. Mcnczel, Nagy, Noskó. Novak. Páncsics. Sárközi, Szalay, Szarka. Szűcs) Öttusacsapat (BaJczó. Móna dr.. Török dr.) Párbajtőrcsapat (Fenyvesi dr.. Kulcsár, B. Nagy. Nemere, Schmitt) 1972.. MÜNCHEN Balczó András, öttusa egyéni Fenyvest Csaba dr., párbajtőrvívás Földi Imre. súlyemelés Gedó György, ökölvívás Hegedűs Csaba, kötöttfogású birkózás Párbajtőrcsapat (Erdős, Fenyvesi dr.. Kulcsár. Osztrics, Schmitt) 1976., MONTREAL Tordasi Ildikó, tőrvívás Magyar Zoltán, torna, lólcngés Németh Miklós, gerelyhajítás Vízilabdacsapat (Csapó. Cservenyák. Faragó, Gerendás, Horkai, Kenéz, Konrád F„ Molnár, Sárosi, Sudár, Szívós dr.)
