Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1996-05-25 / 11. szám

UJPESI Athéntól Atlantáig - via Újpest ARANYÉRMEK FUTÓSZALAGON! A második világháború is elmúlt. Az olimpiai játékok történetében új korszak nyílt meg. Az ötkarikás játékok - ezt hangoztatta akkor az egész világ - a béke ünnepe lesz az emberiség történetében. A náci gépezet romba dőlt, és rohamos tempóban épült egy szebb, szabadabb világ. Hazánkban beláthatatlan távlatok nyíltak meg a sportolók számára, és az egész ország közkincsévé vált mindaz, amit korábban csak kevesek élvezhettek. Az olimpiai mozgalom is fellendült, s a háború utáni első nagy találkozóra 1948-ban, Londonban került sor. Igaz, tizenkét év telt el közben, s ez egyben azt is jelentette, hogy sem Helsinki (1940), sem London (1944) nem rendezhette meg a tervezett olimpiai játékokat. A NOB azonban megtalálta a módját, hogy kárpótolja azokat a városokat, amelyek önhibájukon kívül vesztették el a nagy lehetőséget. így aztán előbb az angol, majd a finn főváros pótolhatta be elveszett reményeit. Két nappal a felejthetetlen megnyitó után már felcsendült a magyar himnusz: Németh Imre kalapácsvetőnk nyerte az első aranyérmet, amelyet aztán még kilenc olimpiai bajnoki cím követett. S ezeken felül még öt ezüst- és 13 bronzérmet nyertünk! Az olimpiai küldöttségünkben ezúttal is voltak újpesti bajnokok, de sajnos Londonból nekik nem sikerült aranyérmet hazahozniok. A világraszóló siker azonban éppen úgy dicsérte az ő tehetségüket és tudásukat, mint a győztesekét, és senki nem nézte akkor, hogy melyik bajnok hol hajtja esténként álomra a fejét... Hét esztendővel a nagy világégés után, de még min­dig a hidegháborús korszak viszonyai között készül­hettünk Helsinkibe, a XV. olimpiai találkozóra. A londoni tíz aranyérem után idehaza valóságos sport­láz ütött ki, és ez - szerencsére! - bűvkörébe vonta sportoló fiatalságunkat. Tizenöt sportágban táplál­tunk győzelmi reményeket, s a várakozást a valóság minden tekintetben felülmúlta. Egy vasárnapi napon rendezték meg a felejthetet­lenül szép megnyitó ünnepséget, majd hétfőn és ked­den már bronzérmeknek örvendezhettünk. Szerdán pedig megeredt az olimpiai aranyeső...A tornásznő­ink kezdték, majd Csermák József folytatta, legyőz­ve mesterét, Németh Imrét, akinek ezúttal a bronzé­remmel kellett megelégednie. S így ment ez egészen az utolsó napig, a csodálatosan szereplő úszókon és vízilabdázókon át, Papp László újabb győzelméig, s végül labdarúgóink - az „aranycsapat” - olimpiai bajnokságáig. A magyar csapat kimagaslóan legjobb egyéni tel­jesítményét Keleti Agnes nyújtotta. Négy év alatt - Helsinkiben, majd Melboume-ben - négy egyéni és egy csapatgyőzelem jutott osztályrészéül. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a két olimpia között egyéni és csapat-világbajnoki címet is szerzett, akkor egyértel­mű, hogy a magyar tornasport mindenkori legered­ményesebb versenyzője - Újpest hírnevét is öregbí­tette a sportvilágban. Elfogultnak látszanánk azonban, ha az ugyancsak újpesti vízilabdázók - Gyarmati Dezső, Lemhényi Dezső, Martin Miklós és Vízvári György - aranyér­mét, és Szilvásy Miklós kötöttfogású birkózó váltó­súlyban aratott győzelmeit nem méltatnánk kellőkép­pen. Az ő sikereik nagymértékben hozzájárultak ma­gyar hazánk hírnevének öregbítéséhez, amire azok­ban az időkben, bizony, nagy szükségünk volt... A Helsinkiben megkezdődött nagy párharc a szovjet és az amerikai sportolók között Melbourne­OLIMPIAI BAJNOKAINK 1948-1960 1948 LONDON Bóbis Gyula, szabadfogású birkózás Csík Tibor, ökölvívás Elek Hona. tőrvívás Gerevich Aladár, kardvívás Gyarmati Olga, távolugrás Németh Imre, kalapácsvetés Papp László, ökölvívás Pataki Ferenc, torna: nidszabadgyakorlat Takács Károly, lövészet: ötalakos gyorspis/.toly Kardcsapat: Berczeiiy, Gerevich, Kárpáti, Kovács P„ Papp, Rajcsányi 1952, HELSINKI Szilvásy Miklós, kötöttfogású birkózás Csermák József, kalapácsvetés Gyönge Valéria. 400 m gyorsúszás Hódos Imre, kötöttfogású birkózás Keleti Agnes, torna, tnúszabadgyakoríat Köröndi Ágnes, torna Kovács Pál. kardvívás Papp László, ökölvívás Székely Éva, 200 m mellúszás Szőke Katalin, 100 m gyorsúszás Takács Károly, gyorspis/.toly Kardcsapat: Berczeiiy, Gerevich, Kárpáti, Kovács P.. Papp, Rajcsányi Vízilabdacsapat: Antal, Bolvári. Fábián. Gyarmati, Jeney, Kárpáti, Lemhényi, Markovits. Martin. Szittya, Szívós, Vizvári, Hasznos Futballcsapat: Bozsik, Budai, Buzánszky, Czibor, Csordás, Dalnoki, Grosics, Hidegkúti, Kocsis, Kovács J„ Lantos, Lóránt, Palotás, Puskás, Zakariás Öttusacsapat: Benedek. Kovácsi, Szondy 4x100 m-es gyorsváltó: Novak L, Temes, Novák É., Szőke, Littomeritztky 1956, MELBOURNE Kárpáti Rudolf, kardvívás Keleti Ágnes, torna: felemáskorlát, gerenda, műszabadgyakorlat Papp László, ökölvívás Kardvívás: Gerevich, Hámori, Kárpáti, Keresztes. Kovács P., Magay Vízilabdacsapat: Bolvári. Boros, Gyerroati. Hevesi. Jeney, Kanizsa, Kárpáú, Markovits. Mayer, Szívós, Zádor Torna, kéziszergyakorlat: G. Köteles, Keleti, Kertész, Tass, Bodó, Köröndi Kajak kettes (10 000 m): Urányi-Fábián 1960 RÓMA Kárpáti Rudolf, kardvívás Németh Ferenc, öttusa Parti János, kenu egyes (,1000 m) Török Gyula, ökölvívás Kardcsapat: Delneky, Gerevich, Horváth Z„ Kárpáti, Kovács P., Mendelényi Öttusacsapat: Balczó, Nagy, Németh A dobogó legfelső fokán: Keleti Ágnes ben az előbbiek javára dőlt el. A „nagy szomszéd” nemcsak a nemzetek közötti pontversenyben, hanem az olimpiai bajnoki címek számában (37-32) is felül­múlta az Egyesült Államokat. Ezen az olimpián élte legfényesebb napjait Vlagyimir Kuc, aki két arany­érmet is nyert hazájának hosszútávfutásban. A mi versenyzőink az ötvenhatos drámai események küszöbén keltek útra, és ez bizony rányomta bélyegét a lelkiállapotukra. Gondolataik megoszlottak a távoli Ausztrália és az otthon között, de így is kimagasló si­kereket értek el: 9 aranyérmet nyertek, és Papp László immár harmadszor mondhatta magát olimpiai bajnok­nak. A győzelmekből alaposan kivették a részüket a tomásznők is, akik közül a már említett Keleti Ágnes magaslott ki, immár negyedik egyéni aranyérmével és a kéziszergyakorlattal aratott csapatgyőzelemmel. Az újpesti sportolók közben további babérokkal gazdagították a kerület lakóit, mert az Urányi-Fábi­án kajak kettes is feliratkozott a mi sikerlistánkra, amelyen ismét megjelent a vízilabdacsapat kapitá­nyának, Gyarmati Dezsőnek a neve és mellette Ma­yer Mihályé, aki szintén a mi fiunknak számított. Ő lett éppen a huszadik újpesti olimpiai bajnok! Az ötkarikás játékok 1960-ban visszakerültek Eu­rópába, és Olaszország adott otthont a nagy találko­zónak. Óriási volt a várakozás, és úgy éreztük, Ró­mában minden korábbi sikert felülmúlunk. Sajnos, tévedtünk! Mindössze négy egyéni és két csapatgyő­zelmet arattunk, de szereztünk még nyolc ezüst- és hét bronzérmet. Ezek közül a legtárgyilagosabb szá­mítások szerint is legalább három hajszálnyi szeren­csével arany is lehetett volna. Újpest az „örök város­ban”, sajnos, nem talált aranyra... Ebből a korszakból emeljünk ki egy női olimpiai bajnokot, Keleti Ágnest, aki, mint mondottuk, össze­sen öt olimpiai amyérmet mondhat magáénak. Buda­pesten született 1921-ben, és 19 éves korában nyert először bajnoki címet, Nagykőrösön, akkor még a Nemzeti Torna Egylet színeiben. A londoni olimpián csak mint néző tudott résztvenni, mert két nappal a versenyszáma előtt súlyosan megsérült, s így csak Helsinkiben, majd Melboume-ben kerülhetett fel az olimpiai dobogó legfelsőbb fokára. A közönség szűnni nem akaró tapsa közepette zo­kogva rohant ki a teremből, és hosszú ideig senkit nem engedett öltözőjébe. S amikor végre kinyílt az ajtaja, még mindig könnyekkel a szemében hajtogat­ta: „végleg befejeztem!” Azóta külföldön él... Irta és összeállította: Vándor Kálmán , 7 á ■ wmm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom