Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-13 / 8. szám
Városvezetők a költségvetésről Mire telik 4,6 milliárdból? (Folytatás az 1. oldatról.) Dr. Derce Tamás polgár- mester:- Immár hatodik esztendeje veszek részt költségvetési vitában, az előkészítésben. Az elmúlt évek tapasztalata alapján lehetőségem van a tendenciák értelmezésére, értékelésére is. Újpest ebben az esztendőben 4 milliárd 663 millió 987 ezer forintos bevételi és kiadási főösszeget fogadott el rendeletében. Az alig több mint 4,6 milliárd nagy része a központi költségvetésből ránk jutó összeg, valamint a forrásmegosztás során képződött osztott bevételekből, valamint az önkormányzat saját bevételeiből tevődik össze, s aki figyeli az elmúlt években is a költségvetésre szánt összegeket, velünk együtt tapasztalja: ez az összeg alig növekszik. Úgy ítélem meg tehát, hogy évről évre romlik a kerületek - így közöttük Újpest - pozíciója. Nem csak a központi költségvetésből ránk osztott forintok „zsugorodnak”, érnek kevesebbet az infláció miatt, az arányok is eltolódnak a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztás során. Ráadásul nő a kötelezően elvégzendő feladatok száma, és sok olyan eset is van, amikor a kerületnek kell a „zsebéből” olyan feladatot ellátni, amelyet a törvény nem számára, hanem a főváros számára írt elő kötelezően. Ilyen például az utcák takarítása, és a közúti jelzőlámpák telepítése, amely nem a mi feladatunk volna, mégis elvégezzük mások helyett, a saját pénzünkből, saját költségvetésünkből. Hogy mire futja ebből az összegből? Úgy vélem, arra mindenképpen, hogy a városrész intézményei működjenek, és a segélyezési feladatainkat is el tudjuk látni. Régóta nehezményezem, hogy az állam ellátási rendszeréből kiszorulók ellátását az önkormányzatokra hárították anélkül, hogy a kötelezően ellátandó feladatokhoz az önkormányzati törvényben is dekralált forrásokat biztosítaná az állam. Ezt persze nemcsak a szociális területen tapasztaljuk, hanem például az oktatásban is. Az oktatási kvóta ugyanis 1996-ban 54 ezer forint, ennyit kapunk „diákonként”. (Ez az összeg 1990-ben az önkormányzatok megalakulásakor például 38 ezer forint volt.) Ám legfrissebb adatunk: Újpesten átlagosan 130 ezer forintot fordítunk egy diák oktatására. A különbséget természetesen az újpesti önkormányzatnak kell kigazdálkodnia. De gazdálkodnunk a szó szoros értelmében véve is rendszeresen kell, pedig mint köztudott, az önkormányzat nem gazdasági társulás, hanem közigazgatási feladatok ellátására jött létre. De az élet rákényszerített bennünket arra, hogy a gazdálkodás fortélyait is alkalmazzuk. Becslésünk szerint elegendő lesz az a segélykeret, amelyet ren- deletünkben megállapítottunk. Tudjuk, tapasztaltuk, hogy az újpesti családok élethelyzete tovább romlik, és tágul a kör, amelynek tagjait a szociális segélyezésbe be kell vonnunk. Mivel még csak az év első három hónapján vagyunk túl, csak a napi hírekből prognosztizáljuk, hogy magasabbak lesznek a kiadások. Nem tudjuk azonban, a családok kasszájából és az önkormányzatéból mennyit visz el a tervezett energiaár-emelés, a közüzemi szolgáltatások várható emelése, mekkora lesz 1996-ban az infláció? Költségvetésünkben 1996-ban jelentős tartalékalappal indultunk és a nehézségek megoldása ellenére vállalkozunk. Vannak elképzeléseink, szeretnénk, ha mihamarabb megépülne a káposztásmegyeri orvosi rendelő, helyet biztosíthatnánk a Szociális és Egészségügyi Intézménynek, mielőbb megépülnének a Nagyváradi liget lakóegyüttes lakásai, tiszta legyen Újpest és javuljon a közbiztonság. 1996-ban tenni is szeretnénk azért, hogy kevesebb legyen a leromlott, rossz épület, és a vállalkozók érezzék: nemcsak tárt karokkal várjuk a befektetőket: hosszú távon is maradásra tudjuk bírni őket. Ám ez nemcsak az 1996- os esztendő feladata, túl is mutat rajta. A polgármester helyettesei hogyan vélekednek ágazatukról? íme a válaszok: Albrecht Péter gazdasági alpolgármester:- Mivel az én feladatom maga a költségvetés, azzal kezdeném: a bevételi és a kiadási oldal egyensúlyban tartása jelenti számomra a fő feladatot. Az idei költségvetés főösszege 15 százalékkal magasabb az elmúlt évinél. Belső arányában azonban jelentős az elmozdulás. Mivel a központi és az osztott bevételekre nincs ráhatásunk, ezért elsősorban arra törekedtünk, hogy saját bevételeinket növeljük annak figyelembevételével, hogy tudjuk: a lakosság terhei nemigen növelhetők. Az építmény- és telekadóban 200 millió forintot terveztünk, ennek megvalósulását nem tartom lehetetlennek. Már az elmúlt év végén megkezdtük a felkészülést az 1996-os esztendőre, elvégeztük az adóalanyok „feltérképezését”, nem titkolom ugyanis, voltak, vannak adófizetési kötelezettségük alól kibúvó újpesti vállalkozások. További tervünk továbbá, hogy a vagyonhasznosításból tervezett bevételeink szintén megvalósuljanak. Ismeretes, hogy 1995-ben 420 millió forintot terveztünk vagyonhasznosítási bevételként, ettől az összegtől 220 millióval maradtunk el. Szeretném tehát remélni, hogy bár lehetőségeink ez irányban korlátozottak, de az erre az évre tervezett 370 millió forint bevétel esetében elmaradással nem kell szembesülnünk. Jelentős tervező- és elemzőmunka előzte meg az intézmények költségvetését. Szigorítottuk az intézmények gazdálkodását, központosítottuk a belső tartalékokat. A bevételeket az elmúlt évi teljesítések szintjére emeltük. Úgy vélem, mindez kellett ahhoz, hogy más területekre tudjunk a pénzösszegekből átcsoportosítani, képesek legyünk az önkormányzat léte szempontjából fontos általános és idén először úgynevezett céltartalékot képezni. Szeretnénk, ha 1996-ban mielőbb megvalósulna a közalkalmazottak és köztisztviselők béremelése és előbbre lépnénk olyan területen, amelyre Újpest polgárai lépten-nyomon felhívják a figyelmünket. A tervezett szociális kiadások teljesítésén túl ebben az évben több jut (pontosan a kétszerese) az ingatlanfelújításokra, 40 millióhoz képest 75 milliót költ majd az önkormányzat az utak, járdák foltozására, javítására, a kemény tél okozta kátyúk eltüntetésére. Több intézményünknél régóta elhúzódó ingatlanfelújításokba is kezdünk. Úgy vélem, takarékos gazdálkodásunk példázza majd a „jut is, marad is” mondást. Az elmúlt esztendő végén döntött úgy a képviselő-testület, hogy megszünteti az újpesti és a káposztásmegyeri családsegítő központok intézményi keretek közötti működtetését és racionálisabb szempontok alapján a feladataik elvégzésével a Szociális és Egészségügyi Intézményt bízza meg. Az év elején arról döntöttünk, hogy szeptembertől nem fogad gyermeket a Viola Utcai Általános Iskola. Úgy vélem, további intézménybezárásokra 1996-ban nem kerül sor. Nagyon remélem, nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy változtassunk terveinken... Dr. Benkő László szociá-Iis alpolgármester:- Újpest önkormányzata az elmúlt esztendőben költségvetésének közel egynegyedét fordította népjóléti célokra. A 268 millió forintos normatív állami támogatással együtt 1 milliárd forintot fordítottunk szociálpolitikai juttatásokra, egészségügyi alapellátásra és személyi gondoskodásra, ezen belül jellemző adat: minden negyedik újpesti család tapasztalhatta a segélyezés valamely formáját. 1996-ban a költségvetés 1,1 milliárdot szán a feladatok ellátására. Ezen belül 505 milliónyi az az összeg, amely a családok növekvő szociális terhei miatt várhatóan segélyezés címén kerülnek kiadásra. A Szociális és Egészségügyi Intézményeink, ezen belül az alapellátást nyújtó orvosi rendelők, valamint Újpest bölcsődéi 460 milliós kerettel gazdálkodhatnak. További 100 millió forintot meghaladó keret áll rendelkezésre a hto-felhasználó háztartások támogatására, a közhasznú foglalkoztatás bővítésére, valamint a lakásgazdálkodási feladatokra. Természetesen a számok sokat elárulnak, ugyanakkor nehéz arra a kérdésre válaszolni: elegendő lesz ez az 1,1 milliárd az ellátandó feladatokra? A költségvetési rendelet készítése során valamennyien szembesültünk ezzel a kérdéssel. Úgy vélem, a szakterületemre jutó forintok a tisztességes intézményi működéshez, a lakosság ellátásának biztosításához elegendőek. Természetesen örömmel venném, ha segélyezésre kevesebbet kellene költenie az önkormányzatnak. Az itt felszabaduló forintok, netán milliók ekkor átcsoportosíthatók lennének például szociális lakásépítésre. De ennyire optimista nem vagyok. Ezért részeredményeknek örülök. Például annak: a költségvetési rendelet előkészítése gondos munkát takar, készítésekor már figyelembe vettük, a rászorultságtól függő pénzbeli és természetben nyújtott szociális ellátásokról szóló új önkormányzati rendelettervezetet, amelyet éppen a legutóbbi testületi ülésen fogadtak el a képviselők. Az önkormányzat 1993-ban kelt rendeletét dolgoztuk át a kor követelményeinek megfelelően: tágítva a szociális rászorultság jövedelemhatárát. A rendelet amellett, hogy igazságosabb elosztást ígér, maximálja az egy családra jutó támogatási összeget, amikor a családok szélesebb körének biztosít támogatási lehetőséget. A támogatandó családoknál és egyedülállóknál a támogatás mértékét mindig a legkisebb öregségi nyugdíjhoz viszonyítjuk. További változás, hogy az új ren- deletünk bevezeti a havi nettó jövetelem fogalmát, amikor a család bevételeit csökkenti az elismert lakásfenntartás költségeivel. Időseknek jó hír: a közgyógyellátás - méltányosságból - szélesebb körben állapítható meg. Úgy vélem tehát, a vállalt kötelezettségeinket költségvetésünk fedezni tudja. Nem titkolom - s erre már utaltam az imént - vezetőként nem mondhatok le a fejlesztési tervekről sem. Örülök, hogy az év végére „átadásközeibe” kerül Káposztásmegyer Il-n az új orvosi rendelő, jól halad a Szociális és Egészségügyi Intézmény integfoly tatás az 5. oldalon
