Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-03-02 / 5. szám
Közhasznú munkán: kölcsönös SSÄ Azt az első osztályos kisdiák is tudja, hogy a 7-es szám kisebb, kevesebb értékű, mint a 16-os. Hát még az, akinek saját életébe „meghatározó szándékkal” léptek be ezek a számok. A 7-es ezúttal havi 7 ezer forintot jelent, s azonos a munkanélküliek jövedelem- pótló támogatásával; a 16-ot, illetve a havi 16 500 forint bruttót pedig az kaphatja, aki az újpesti önkormányzat által „felkínált” közhasznú munka lehetőségét elfogadta. Elfogadták? Többségük örült a lehetőségnek. Az önkormányzat szociális irodája 1995- ben hatvanhat munkanélkülivel kötött szerződést 3-6 hónapos közhasznú munkára. Most, 1996 elején, ötvenhármán dolgoznak ilyen szerződés alapján. Négy érdekeltet ideiglenes munkahelyén kerestem fel, megtudakolván: hogy érzik magukat, milyen segítséget jelent a munkájuk, és ha tőlük függne, hogyan döntenének további „státusukról”? Erdősi József szakértelmének is nagy hasznát veszik Ádám Sándor szakmája szerint asztalos, ám ő univerzális szakember. S bár ez szakmai rangot jelent, mint munkanélküli, nem sok erkölcsi tőkét kovácsolt e rangból. Szívesen fogadta hát a népjóléti osztály foglalkoztatási csoportjának kínálatát: a karbantartói munkalehetőséget a Pozsonyi úti németnyelv-tagozatos iskolában. Amikor a bemutatkozásnál megkérdezték tőle, Hikkel Judit és az egyik patronált gyermek mihez ért, több szakmát is felsorolt, de rögtön hozzátette: nem dicsekedni kíván, hanem bizonyítani. S ezt be is váltotta. Dolgozni akart, és nem csak muszájból. Volt benne ugyan némi aggodalom: hogyan tud megszokni egy mozgalmas iskolai légkörben, ám örömmel tapasztalta, hogy ez az új környezet nem jelent gondot. És ma már számtalan hasznos célt szolgáló munka és tegyük hozzá, szép munka - bizonyítja nagyon is közhasznú tevékenységét. A számvetésnél rögtön hozzátette, számára sokat jelent, hogy az iskola gondnokával nagyon jól együtt tud dolgozni. Ezt a közös tevékenységet jó néhány elvégzett munka dicséri. Ádám Sándornak tehát néhány hónapra biztos munkát, jó közérzetet nyújtott a közhasznú munka. Mi tagadás, a fizetségből nem lehet meggazdagodni, mégis szeretne ott maradni, s számára jó lenne, ha véglegesíthetné őt az iskola. Ilyen óhajjal találkoztam még három munkahelyen. Erdősi József 53 éves karbantartó az Aradi utcai óvodában kapott munkát. A hatalmas kert, az udvar rendben tartásától kezdve a hó eltakarításáig volt (van) feladata bőven, de épületen belül is megannyi elvégzett munka dicséri a szorgalmát. - Sohasem kell ösztönözni a munkára, a tennivalót mindig megkeresi - mondja az óvoda helyettes vezetője, s hozzáteszi, hogy a továbbiakban is nagy szükség lenne a munkájára. Erdősi József is megszerette a zsibongó gyerekhadat. A kicsik az ő „segítői”. Igaz, hogy az udvari munkáknál például eldugják a lapátot és más mókákat is csinálnak, de hát ezt a játékot érteni kell. S - ahogy mondja - érezni azt, hogy egy kedves, nagy családhoz tartozik. Amikor az utcán meghallja a harsány „szia, Józsi bácsi!” köszöntést, őszintén örül a gyerekek kedveskedésének. Úgy érzi, ez is a családhoz tartozás jele. Ilyen „jó családba” csöppent Stefuta László víz-gáz szerelő is, aki szintén univerzális szakmunkása a Deák Ferenc utca 95. szám alatti óvodának. Közel 2 évi munkanélküli időszak, lelki és egészségi gyötrődések után kapta ezt a közhasznú munkalehetőséget. Vasasként éppúgy megállja a helyét, mint kárpitosként, mázolóként vagy parkrendezőként. Amit lehet - a gondnokkal együtt - önerőből elvégeznek. Januárban például az anyagrendelésnél, jó gazda módjára már a tavaszi munkákra - no és az egyre emelkedő árakra is gondoltak. Számára szintén sokat jelent az a jó légkör, amelyben dolgozhat. Egészsége rendbe jött, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, s ami nagyon nagy dolog: reggelente szívesen indul munkahelyére. Szeretné remélni, hogy ez hosszabb távú lesz, mint csak néhány hónap. Hikkel Judit érettségi után bölcsődében dolgozott, majd elvégzett egy 1 éves ápolási asszisztensi tanfolyamot. A Rókus Kórházban kicsi gyerekek ápolásában szerzett némi gyakorlatot. Ilyen előzmények után adódott számára (mint majdnem munkanélküli számára) a lehetőség pedagógiai asszisztensi munkára. Méghozzá nem is akármilyenre. Az Árpád út 161-163. szám alatti, Árpád fejedelem iskolában több mozgássérült kisdiák tanul. Őket segíteni, ha kell - szó szeÁdám Sándor jól érzi magát abban a közösségben, ahová véletlenül került (Fotó: Horváth Dávid) rint - támogatni, ösztönözni, buzdítani nem könnyű, de szép feladat. Juditnak mindenekelőtt azért tetszik ez a megbízatás, mert érzi és tapasztalja, hogy igenis szükség van az ő humanitárius munkájára. Szerencsének tartja, hogy a gyerekek befogadták, és ténykedését nem beavatkozásként, hanem segítségként élik meg. Az órákon, az étkezésnél, egy-egy kirándulásnál, tornánál nyújtott technikai segítés, támogatás óriási támasz ezeknek a gyerekeknek. A jó munkalégkörnek, a pedagógusok pozitív véleményének, a „szükség van rám” reális érzésnek köszönhetően Judit jól érzi magát, szeretne az iskolában dolgozni továbbra is, és tanulni, tanulni... A közhasznú munka nagy terepe a közterületi kommunális tevékenység. A hótakarítástól, a sózástól kezdve a sportpálya rendbe tételéig, sőt felújításáig sok minden belefér. A vegyes brigád iskolákban fest, mázol, s közmegelégedésre fegyelmezett, jó színvonalú munkát végez. Mi tagadás, akadtak olyanok is, akik egy idő után „feladták”, másoknak viszont a munkaadó mondott fel... A mérleg mindezzel együtt pozitív. Példák bizonyítják: aki nem fél a munkától, értékeli a közhasznú munka lehetőségét olyannyira, hogy általa - ha ideiglenesen is, de - a „megkapaszkodás” lehetőségét reméli. m- iÁltalános iskola keres azonnali belépéssel, költségvetési gyakorlattal rendelkező közép- vagy felsőfokú közgazdasági végzettségű személyt gazdasági vezetői feladatok ellátására. Érdeklődni lehet a 180- 7170-es telefonszámon vagy személyesen az iskola igazgatójánál (IV., Bőrfestő u. 5-9.). Bérezés a KJT szerint. Stcfula László még a gyermekek karneváli mulatságában is részt vett
