Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-09-28 / 20. szám
mmmmmsmt * MIT CSINÁL MOST... ...ZSIVÓTZKY Gyula? Kevés sportoló mondhatja el magáról. hogy négy olimpián is képviselhette a magyar színeket. Ez a bravúr azonban Zsivótzky Gyulának sikerült. Harmadszorra 1968-ban, Mexikóvárosban, méghozzá világcsúccsal! De ő 31 évesen is úgy érezte, hogy még van benne erő, és nem hagyta abba. Négy évvel később a müncheni olimpián is döntőbe került, és ötödikként, a világ legjobbjai között fejezte be ragyogó kalapácsvetői pályafutását. S ha meggondoljuk, hogy közben súlyos gyomorműtéteken ment át, és az orvosok közül néhányan már-már attól tartottak, nem tudják őt megmenteni, akkor csak a csodálat hangján tudunk róla beszélni. Az újpestiek gyakran láthatják őt, hiszen itt él közöttünk, s én is az áruház mellett találkoztam vele. Ott voltam Rómában az első olimpiáján, ahol ezüstérmet nyert, de még boldogabban gratuláltam neki Tokióban, ahol megismételte előző bravúrját, pedig a két olimpia között 200 napot élet-halál között, kórházi ágyban töltött!...- Hol van az már, rég elfelejtettem - feleli, amikor emlékeztetem a mexikói aranyérménél is értékesebb győzelmére. - Az embernek küzdenie kell mindenért, leginkább az életéért. Mindössze ennyi történt... Azt viszont sajnálom, hogy Münchenben nem sikerült negyedszer is fellépnem a győzelmi dobogóra. De ezért ne nézz se szerénytelennek, se telhetetlennek. En mindig győzni akarok, és erre tanítom a fiaimat is! Hát igen, neki ez is sikerült. A Zsivótzky név máig is közszájon forog. S nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi sportviiág- ban is. Kisebbik fia, Attila a közelmúltban nyert ifjúsági tízpróbában világbajnoki címet. A nagyobbik pedig élvonalbeli válogatott labdarúgó, akit a Megyeri úton sokszor megtapsolhattunk góljai után. De amikor ezt szóba hozom, ő egy kissé elkomorodik, látom az arcán, hogy valami bántja. Vajon mi?...- Annak idején, amikor beválasztottak az Újpesti Dózsa elnökségébe, a labdarúgók felügyeletét bízták rám, s én naivul ugyanazt a fegyelmet és fair playt szerettem volna megvalósítva látni, ami az atléták világában, de akár a német Bundesligában is uralkodik - magyarázza a legszívesebben elfelejtendő időszakot. - S amikor nem ment a csapatnak, akkor azt vágták a fejemhez, hogy „két Zsivótzky sok egy csapatban”! Sőt még tüntetést is szerveztek ellenem a szurkolók körében, s én ott maradtam egyedüli célpontnak. Bizony, elvártam volna Gedővári Imrétől, akinek az elnökké választásáért éppen eleget korteskedtem, hogy megvédjen. Nem így történt, és én levontam a szükséges következtetéseket... S nem hiányzik most az UTE? Kitűnően szerepel...- Azt akartam én is, hogy UTE legyen, és leváljon a régi Dózsáról. Csak akkor még a pénzt nem sikerült előteremteni hozzá. .. Én szívből örülök, hogy most így alakult, hiszen a kisebbik fiamat is, aki most Kansas Cityben egyetemen tanul, idehoztam az UTE-ba, mert itt vagyok otthon. De mégse az UTE-ban fáradozik a lila-fehér színekért...- Nem fáradtság nekem a sport, hiszen most az atlétikai szövetség elnökségének tagjaként az utánpótlás szakágat felügyelem. Járom a pályákat és a vidéket. Legutóbb éppen Zalaegerszegen voltam... Jól érzem magam, mert újra rend és fegyelem vesz körül, s ezt nem veszik tőlem rossz néven. Zsivótzky Gyulának talán ez is sikerül...- Hát az a 40 év. ami még hátravan, talán meghozza nekem még ezt a sikert is! Jót nevet a szavain, s azzal búcsúzunk, hogy majd a 100. születésnapján kérjem számon ezt is. Az egyik Zsivótzky biztos ott lesz... Vándor Kálmán Vaspályák luvayjai Ahhoz, hogy Pest-Buda és Óbuda egyesülése után - 1872-ben - igazi főváros lett Budapest, kétségtelenül a lóvasút is hozzájárult. 1832-től ugyanis, amikor New Yorkban megindult az első lóvontatta, de vaspályán közlekedő szerelvény, „gőzerővel” indult meg a városiasodás. így aztán nem lehet csodálkozni, hogy amikor az óceánon túlról átkerült ez a találmány (1857-ben először Párizsban), mindenhol ezt lehetett tapasztalni. A két város egyesülése előtt már hat esztendővel Pest már büszkélkedhetett ilyen tömegközlekedési „fránya” szerkezettel. (Budán a pesti lóvasút után egy esztendővel indult meg a közlekedés.) Aztán a meglévő omnibusztársaságok mellett csakhamar megszülettek a különböző vaspályatársaságok, még a Margitszigeten is járt egy... Az első időben a vonalakon még szigorúan vették az „osztály- tagozódást”, aki többet fizetett - előkelőbb osztályon utazhatott. Az újpesti vonalon például a vonaljegy ára az 1. osztályon 20, a 2. osztályon 15, a 3. osztályon 10 krajcárba került. A nagyérdemű publikum ezért a pénzért az 1., illetve 2. osztályon az alsó szinten, a 10 krajcárt fizetők pedig az emeleten utaztak, mivel hogy akkor emeletes szerelvény közlekedett... Aztán a lovas kocsik helyébe a villanyvontatás lépett. A próbajárat 1887-ben indult meg a nagykörúton. A Király utca és a Nyugati pályaudvar közötti szakaszon... A millennium idején már nemcsak a Sikló, a földalatti üzemelt - de a lóvasútnak alighanem búcsút mondtak. A villamossal a XX. századba léptünk. Kgy A remíz, azaz az újpesti kocsiszín - melyet 1866-ban építettek. (A fotó persze jóval később készült, a villamos szerelvény az bizony öregecske, de a mögötte látható „toronyház” már a század hatvanas éveiről árulkodik) Az első villamos vaspálya kocsiszíne és a régi szerelvény látható a Nyugati pályaudvar előtt. Ez volt az első villamosvontatta vaspályán haladó szerelvény, mely a Király utcáig közlekedett
