Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-09-28 / 20. szám
LAP A LAPBAN - AZIIJIfi[Sg1gPlH¥AVÁlASZTÁSI M€UCKl€T€ Pálya választásról, elhelyezkedésről Merre tovább... ...és hogyan tovább? - kérdezhetnénk azoktól a fiataloktól, akik ezekben a hetekben a 8. osztályban arról döntenek: pályaválasztásukat milyen szempontok szerint tervezik. A mai 14 évesek zöme 2001-ben tesz majd érettségi vizsgát nemcsak tárgyi tudásáról, hanem egy kicsit arról is: jól döntött-e korábban jövője megalapozásáról? Kiss Péter munkaügyi minisztert, Újpest országgyűlési képviselőjét az alábbi interjúban arról kérdeztük: a szaktárca vezetőjeként milyen szempontok figyelembevételével javasolja a pályaválasztást, lát-e garanciákat arra, hasznos munkára lelnek majd az ezredforduló után a mai 14 évesek, s miként fogadja a „nagybetűs élet” a jövő tavasszal érettségizőket? • Épphogy túl vagyunk az 1996/97-es tanév megnyitóján, több száz családot már a továbbtanulás terhei is foglalkoztatnak. Pár éve még csak a november volt a pályaválasztás hava, ez az időpont már kora őszre tevődött át, ön szerint miért?- Úgy vélem, a mai kor követelményei olyanok, hogy egy ilyen jelentős kérdést, mint a pályaválasztást - és az ezzel összefüggő iskolaválasztást -, nem lehet egy hónapos, de még egy évszakos intervallumhoz sem kötni. A családi megbeszélések már hetek, sőt hónapok óta e témakörben zajlanak, bizonyítva: szakma- és hivatásválasztás komoly előkészítést, részletes tájékozódást igényel. Az a fiatal, aki szeretne helytállni, kénytelen felismerni: egész életében tanulnia kell, olyan pályát célszerű választania, amelynek során az esetleges pályakorrekciókat nem balsorsként, hanem - egy konvertálható tudás birtokában - szükségszerű lépésként éli meg. Véleményem szerint az intézményekkel szembeni magas követelmények, képzési elvárások tették szükségessé a felvételizés rendjének megváltoztatását, mely szerint a legtöbb oktatási intézménynek nemcsak módja van arra, hogy már októberben úgynevezett előfelvételit tartson, hanem élnek is ezzel a lehetőséggel. • 1996 őszén vállalkozhatnak-e a családok arra, hogy gyermeküknek olyan pályát ajánljanak, amely biztos keresettel, biztos állással jár, vagy legalábbis megalapozza azt? Van-e olyan szakma, amelyről már most tudni: „nyerő” lesz?- Biztos tippet nehéz mondani, már csak azért is, mert a pályát választó fiatal személyisége, érdeklődési köre, tudása, felkészültsége és vágyai egyaránt bekerülnek abba a képzeletbeli kalapba, melynek tartalmához iskolatípust választ. Szerencsére a mai tizenévesek elé több száz szakma helyezi kínálatát. Mikorra pedig szakmunkásokká, technikusokká, sőt diplomássá válnak, addigra Magyarország már az Európai Unió része lesz, ami többek között azzal az előnnyel is jár majd, hogy a közösség tagjainak lényeges szempontja lesz, hogy védje saját munkavállalóit, azok érdekeit. Abban is biztos vagyok, hogy az ezredforduló idején a mikrotechnika „társult” részeként a biotechnológia lesz az a szakterület, amelynél nem lesz gond az elhelyezkedéssel. A pályaválasztás - mint mondottam - sokrétű problémakör, én mindenképpen arra ösztönözném a szülőket, hogy 14 éves gyermekük adottságait vegyék először figyelembe. • És másodszorra?- Néhány alapismeret meglétét, illetve elérését. Az a fiatal, aki számítógépes alapismeretekkel rendelkezik, és ehhez legalább egy idegen nyelv ismeretét párosítani tudja, ahogy mondani szokás: nem lesz elveszett ember. És ez a mai kor alapkövetelménye is. Szerencsére ezeket az alapismereteket ma már a legtöbb középfokú oktatási intézmény kínálja és garantálja. • A későbbi munkába állás szempontjából van-e jelentősége: szakközépiskolát vagy gimnáziumot választanak-e a családok?- A korábbi jelentős eltérések e két iskolatípus között, úgy vélem, „szelídülnek”. Közeli terveink között szerepel - ezért a mostani 14 éveseknek már bátran mondhatom -, hogy ha szakközépiskolában érettségiznek, majd további 1-1,5 éves speciális képzés keretében bővítik ismereteiket, bejuthatnak az egyetemek és a főiskolák kezdő évfolyamaira. Nem lesznek hátrányban. Ez a lehetőség 10-15 ezer fiatalnak jelent majd - immár a második pályaválasztás során - további lehetőséget. Mivel - szerintem - diáknak lenni életforma is, ennek az időnek a „kitolása” elősegítheti a céltudatosabb pályaorientációt. • Az előbbiekben szó esett már arról: a mikroelektronikához közel álló szakmák sikere biztosított. Milyen szempontokat lehet figyelembe venni a szakképzésben? Kiss Péter munkaügyi miniszter: ha a számítástechnikai ismeret nyelvtudással párosul: a pályakezdő nem lesz elveszett ember...- Az említett ágazat fölényét mindenképpen. Ráadásul olyan szakképzést kell biztosítanunk, hogy a fiatalokat olyan szakmai tudás birtokába juttassuk,, amely másutt is alkalmazható. A „nemzetközi jogosítvány” megszerzéséhez hasonlítanám ezt a szakmunkás-bizonyítványt, amelynek segítségével nyitott kapukkal fogadnák őket külföldön is. A példáért nem kell messzire mennünk, Ausztriában például 19 szakmát ismertek el ily módon, s talán az olvasók is azonnal el tudják képzelni, milyen kincs a több országban is alkalmazható, biztos szakmai tudás. Hiszen az ilyen „mestervizsga” szinte bizonyos, hogy jó kereseti lehetőséggel is párosul majd. • Szóltunk már arról: több száz szakma közül lehet választani. Valóban szükség van valamennyire?- Úgy vélem, a közeljövőben a szakmák jegyzéke karcsúsodik majd. De a számszerű csökkentés mellett garantálni fogjuk az egyes „társszakmák” közötti átjárhatóságot. • Milyen biztatást tudunk adni azoknak a fiataloknak, akik 1997 tavaszán érettségiznek?- Szeretném kijelenteni: jobbak az elhelyezkedési esélyeik, mint 2-3 évvel ezelőtt lettek volna. Ha tartós gazdasági növekedésnek nem is lehetünk tanúi, egy 3 százalék körüli növekedés már a munkaerőpiac bővülését jelentheti és jelenti is. Ráadásul működik a pályakezdők elhelyezkedését célzó program, amelynek kulcsmondata: „segély helyett munkát”, vagyis a pályakezdő fiatal legalább 1 évig dolgozzon, ne rögtön a munkanélküliek keserű kenyerét egye. Erre - lehetőségeinkhez mérten - a munkaadókat is ösztönözzük... Bangha Katalin
