Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-07-20 / 15. szám
Athéntól Atlantáig - via Újpest Ne számítsunk aranyesőre! Elérkezett a nagy pillanat. Atlantában július 19-én lángra lobban az olimpiai kandeláber, és fénye három héten át beragyogja az egész világot. A hazai várakozás tetőfokára hágott, és a televízió előlépett otthonunkban főszereplővé. Nem kell különleges jövőbe látó képességekkel rendelkeznem ahhoz, hogy megjósoljam, emberek száz- és százmilliói - a NOB várakozása szerint milliárdos nézősereg - követi majd figyelemmel a XXVI. Nyári Olimpiai Játékokat. S közöttük ott leszünk mi is, akik az előző két olimpia, Szöul és Barcelona után felfokozott várakozással tekintünk a versenyek elé. Ne számítsunk aranyesőre! - figyelmeztetett Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, amikor azt kérdezték tőle, hogy meglesz-e megint az utóbbi olimpiák 11 magyar aranyérme Atlantában. Szavai talán borúlátónak tűnhetnek azok számára, akik nem tudják, hogy 197 ország bajnokai és legtehetségesebb versenyzői küzdenek majd az arany-, ezüst- és bronzérmekért. A dobogón azonban mindössze három hely van... A magyar olimpikonok 3 csapatsportban és 20 egyéni számban állnak rajthoz. Az esélylatolgatás már hónapokkal ezelőtt megkezdődött, s ezúttal, meglepő módon, eléggé eltérőek a jóslatok. Mi azonban bízzunk abban, hogy versenyzőink méltóan képviselik majd hazánkat, amely ebben az évben ünnepli 1100 éves fennállását. A mieink között szép számban vannak újpesti sportolók is, akik nemcsak a magyar sport, hanem Újpest hímevét is öregbítenék remélt sikereikkel. Nem volt könnyű közülük kiválasztani azt a részvevőt, aki kellő józansággal és megfelelő tapasztalatokkal nézhet a küzdelmek elé. így esett választásunk kétszeres olimpiai bajnokunkra, a kardvívó Szabó Bencére.- Akik a sport világában élnek, nagyon jól tudják, hogy ma már szinte lehetetlen biztosra menni bármilyen versenyben, s ez fokozatosan érvényes az olimpiai játékokon - bocsátja előre a rokonszenves olimpiai bajnok. Rajta nem látszik, hogy milyen rangja van a sportvilágban, éppen olyan szerény, mint volt akkor, amikor vagy tíz éve megismertem. - A meglátásom szerint a kiélezett erőviszonyok az utóbbi években még kiszámíthatatlanabbá váltak, s ez azt jelenti, hogy nem lehet csupán tradíciókra építeni. Jó, tudom, a hazai közvélemény, a sportszerető emberek tisztában vannak azzal, hogy ez a nép mennyi tehetséges fiatallal rendelkezik, de azzal is tisztában vannak, hogy ma már ők maguk is komoly áldozatokat hoznak azért, hogy kedvenceik cserébe örömöt okozzanak nekik. Tegyük mindjárt hozzá - joggal! • Számszerűen elképzelhető, hogy ilyen kiegyensúlyozott erőviszonyok között sorozatban harmadszor is megismételjük a legutóbbi sikereket?- Nem szeretek számokat mondani, de megütötte a fülemet Schmitt Pálnak egy szellemes mondása: ez az olimpia 3x7 címszóval vonul be az ötkarikás játékok magyar történetébe. Vagyis háromhárom arany-, ezüst- és bronzérmet vár a magyar sportolóktól. Ez bizony első hangzásra kevésnek bizonyul, de egy felelős vezető, aki egyébként a NOB alelnöke is, nem tévesztheti szem elől a valós helyzetet. Nos, én tökéletesen egyetértek vele ebben, de annyival megtoldom: minden olimpián sikerült eddig a jogos várakozáson felül egy-két meglepetésszerű győzelmet aratnunk. Nem lesz ez másképpen most sem... 9 Milyen sportágakban reméli a várt és a nem várt sikereket? - faggattuk, hogy közelebb kerüljünk a győzelmi dobogóhoz. O nem habozott a válasszal, de hangsúlyozta, hogy csupán a papírformára, a mostani eredményekre építve jósol.- Először is két részre kell osztani az esélyeket: a csapatsportokra és az egyéni versenyekre. Mi három csapatsportban - női kézilabda, labdarúgás és vízilabda - és húsz egyéni sportágban lépünk színre. Az esélyek felmérése valamivel könnyebb a csapatok esetében, de teljesen kiszámíthatatlan az egyéni vagy páros, esetleg négyes versenyeknél. Józan számítás szerint a vízilabdázóinknak minden esélyük megvan arra, hogy aranyérmet nyerjenek, s ezzel a kijelentéssel nem sokat kockáztatok. Az egyéni versenyeken azonban már annyi személyes tényező játszik közre, hogy arra jósolni nem lehet. Legfeljebb elmondhatjuk, hogy milyen sportágakban várhatunk egyéni sikereket... • Nos, melyek azok a sportágak, amelyekben felcsendülhet a magyar himnusz? Akár többször is...- Értem a célzást. Nyilván a vívásról van szó, ahol végül is tíz aranyérem kerül kiosztásra, s mi a legtárgyi- lagosabb megítélés szerint is kettőre jók vagyunk. De... • Csak kettőre? Mi Szabó Bencétől és a kardcsapattól, valamint a női párbajtőrözőktől legalább három olimpiai bajnoki címet remélünk...- Mi is! De, mint mondottam, felléphet egy teljesen kiszámíthatatlan tényező, s már minden józan és valós esély elveszett. Hadd ne soroljam fel, hogy mi minden szólhat közbe, de elég egy fogfájás, egy rossz lépés, egy igazságtalan ítélet, főleg a vívóknál, s már megváltoztak a pillanatnyi erőviszonyok. Az olimpia egyben az idegek harca is! • Nem kifejezetten a vívásra gondolnak az emberek, amikor az aranyérmekről beszélnek. Legalábbis a múlt és a biztató jelen alapján más egyéni számokban is esélyesek vagyunk, sőt kifuthat egy olyan győzelem is, amire előre senki nem számított. Talán megint a sportlövészetben... vagy cselgáncsban, mint legutóbb Barcelonában, ahol négy érmet is nyertek...- Minden lehetséges, de talán többet várhatunk a kajak-kenu sport legjobbjaitól, hiszen ők minden olimpián minden döntőben ott haladnak az élen. Vagy említsük meg az úszókat, bár most nincs Damyi Tamás, de van Eger szegi Krisztink, Kovács Évánk, és a két másik fiúról, Giittlerről és Rózsáról se feledkezzünk meg. Aztán itt van Farkas Péter, aki valóban kiszámíthatatlan, képes bármikor önmagát és persze az ellenfeleket felülmúlni hallatlan küzdőerejével. Szóval van esélyünk bőven, csak éppen az ellenfelek ezt egyáltalán nem tisztelik, és igyekeznek minket lelökni a dobogó tetejéről... • S végül, de nem utoljára: mi, újpestiek mire számíthatunk a lila-fehér színek képviselőitől?- Két arany elég lenne? Vagy többet?... Mondjuk a vívók közül én, két esélyem is van rá, a birkózók közül Farkas Péter, az öttusázó Kálnoki Kis Attila, a sportlövő Joó Éva, és persze a kard-, illetve a vízilabdacsapatból még vagy hatan megajándékozhatnának bennünket... ígérem, nem hozunk szégyent Atlantában Újpestre! Vándor Kálmán Barcelona tizedik magyar olimpiai bajnoka: Szabó Bence
