Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1996-07-20 / 15. szám

Ezredéves kirándulás -1. rész CJ_J ölgyeim és uraim, van programjuk ma délutánra? Ha nincs, sze- JL retnénk meghívni önöket egy nagyszerű, egyedülálló eseményre, amelyhez fogható még sohasem volt fővárosunkban, s garantáltan leg­alább 100 évig nem is lesz. Nem, nehogy holmi világkiállításra gondol­janak, ilyen bizonytalan rendezvényre nem mernénk invitálni önöket! Inkább egy kis múltbeli utazást ajánlunk a millenniumi ünnepségekre, a Hősök terére. Ne féljenek, nincs messze, mindössze 100 év az út, rükvercbe kapcsolva. Nos, elfogadják a meghívást? Kérjük, máris fogjanak hozzá a készülődéshez! Asszonyom, ha szabad tanácsolnunk, kényel­mesen elegáns öltözéket válasszon. Már amennyire kényelmes lehet a fűző, a szoro­san lábhoz simuló cipő és a malomkerék nagyságú kalap. Mert ezek nélkülözhetetlen darabjai a magára valamit is adó dámának. Szép az idő, úgyhogy kellemesen vékony, habkönnyű batisztblúzt viselhet, talán azt a csipkebetétest válassza. A nyaka sajnos ma­gasan gombolódik, ezen nem változtathatunk. A színek között viszont szabadon válogathat. Lehet zöld, kék, rózsaszínű, az érettebb kor­osztály számára a lila a divat. A szoknya ter­mészetesen hosszú (a férfiak már a „kaczé- ran” kivillanó bokától is felvillanyozódnak). A napernyőt se felejtse otthon! Uram, az ön számára kötelező a kalap és ajánlatos a sétapálca. Hogy a kürtőkalapot, vagy a modern girardit választja-e, igazán mindegy. És eszébe ne jusson frakkot ölteni, a fekete zsakett, eltérő színű, mondjuk szürke csíkos nadrággal, remekül megfelel. Természetesen földalatti vasúttal utazunk! Hi­szen éppen most avatta fel Őfelsége. Tíz perc alatt teszi meg az utat a Vörösmarty (bocsánat, Gizella) tér és a Városliget között. Ez a konti­nens első földalattija, eddig csak Londonban működött hasonló. A székesfőváros közlekedé­se már eddig is világvárosinak számított. Hi­szen a konflisok és fiákerek mellett már 80 kilo­méternyi sínhálózaton bonyolódott a forgalom. És a lóvasút mellett kezd általánossá válni a vil­lamos is! Működik az omnibusz, a sváb-hegyi fogaskerekű, a sikló (igaz, ezek még gőzmeg- hajtásúak). Legkedvesebb mégis a propeller: a dunai átkelőhajó. Esténként fényárban úszik a város, hiszen mindenütt gázlámpák világítanak. így végig a Sugár (Andrássy) úton is, amelynek legszebb épületében, az Operaházban nyitotta meg ün­nepélyesen I. Ferenc József oldalán az akkor már mindig feketébe öltözött Erzsébet királyné­val az Ezredéves Kiállítást, 1896. május 2-án. A Városligetben óriási területen, 520 ezer négy­zetméteren, 200 csarnokban sorakoznak a lát­nivalók. Kibővítették az 1885-ös Országos Kiál­lításra készült Iparcsarnokot (ezt a 20. század végének ifjúsága a nem túl előkelő hangzású PECSA-ként ismeri). A Vajdahunyad várában annyi a változás, hogy még fából ácsolva talál­juk az épületeket, amelyeket, majd később kő- ből-betonból építenek újjá. A Közlekedési Mú­zeum elődjét, a Közlekedési pavilont is meglel­jük, ekkor még gyönyörű kupolája is megvan. A reneszánsz palotában a Mezőgazdasági Múze­um az utód... A kedvelt Széchenyi-fürdő helyén még a nép­rajzi falu állt. Van itt minden, ami a korszerű fa­luban kell. Postahivatal, iskola, egészség ház... Mindezekből az igazi magyar falvak szerényeb­ben voltak ellátva, de hát a kiállítás az kiállítás... Micsoda mozgalmas napok, hetek, hónapok! Szinte mindig van valami hivatalos program az előkelőség számára: hálaadó nagymise a Má­tyás-templomban, díszszemle a Vérmezőn, estély a királyi palotában, a királyi palota új szárnyának alapkőletétele, megemlékezés Fe­renc József magyar királlyá koronázásának 29. évfordulójára... Ez utóbbi tiszteletére sorakoz­nak fel a megyék és Budapest történelmi neve­ket viselő ifjai, de már közöttük táncoltatják a lovukat gyár- és malomtulajdonosok délceg csemetéi is. . A Parlamentből még csak a főbejárat, a dísz­lépcső és a kupolaterem készült el, de a két ház - a korona jelenlétében - itt iktatja törvény­be az ezer év emlékét. A népség, katonaság számára pedig ezerfé­le látnivaló kínálkozik a Lizsében. A vidékiek­nek olcsó, 2 napos utakat szerveznek, nehogy valahogy kimaradjanak a látványosságból. A hivatalos - Magyarország iparát, mezőgazda­ságát, művészetét reprezentáló - bemutatótól nem messze, a Liget másik sarkában lelhető fel az Ős-Budavár elnevezésű szórakozóne­gyed. A középkort és a török világot idéző há­zacskák mindegyike mulatságot kínál. Itt lát­ható az elasztikus bőrű ember, az alvó fakir, Succi, a koplalóművész... A Barrison-görlök harsányan éneklik a Tarárabumdiét, de a nagy sláger a szépséges olasz énekes, Luigi által népszerűsített Faniculi- fanicula... És persze megtekinthe­tő Munkácsy Ecce Homó- ja éppúgy, mint Feszty Ár­pád körképe, a Magyarok bejövetele. Hölgyeim és uraim, nem csodálnám, ha már káprázna a szemük, zsi- bogna a lábuk! Jólesne megpihenni. Például itt, az elegáns Bauer cuk­rászdában. De természe­tesen Gerbeaud-nak is van pavilonja a Ligetben. Itt cigányzene szól... És fogyaszthatunk forró habos kávét meg finom süteményt. Indiánért vagy csokoládés fánkot. De ha inkább fagy­laltra vágynak, annak sincs akadálya. És ezúttal nem kell a fogyókúrára gondolniuk. Ne feledjék: 1896-ot írunk, s ekkortájt a dús ke­bel, az igencsak nőies formák hódítanak. Uram, a sörhas ugyan nem módi, ám egy jó korsó, habos sört Dreherektől ön is megen­gedhet magának. Tudják mit? Godard mester kikötött léggömb­jét még próbáljuk ki! Onnan fentről csodás a ki­látás, különösen így alkonytájt. Láthatják, ezek nem gáz-, hanem valódi villanyégők! Különben, ha nagyon elfáradtak, holnap, vagy a nyár bármelyik napján ismét eljöhetünk. Hiszen egész késő őszig áll a kiállítás. Búcsú­zóul - október 4-én - a király még felavatja a róla elnevezett hidat és az Iparművészeti Mú­zeumot. November 3-án pedig végleg bezár a kiállí­tás, csak Ős-Budavára szórakoztatja még jó ideig közönségét. De őrzi az eseményeket az első magyar filmhíradó is, amelyet Sziklay Ar­nold készített. És persze itt maradt nekünk Vaj­dahunyad vára, a földalatti, a Műcsarnok... Vagyis, bár az egykori pénzügyi szakemberek elégedetlenek voltak a végelszámolásnál, az utókor mégiscsak jó szívvel emlékezhet a mil­lenniumra. Ön pedig, kedves asszonyom, kibújhat a fű­zőpáncélból, uram, leteheti a sétapálcát, s ké­nyelmesen hátradőlve elgondolkodhat, lesz-e emlékeznivalója 2096-ban dédunokáinknak 1996-ra? Rojkó Júlia Az Iparcsarnok és a korzó A Műcsarnok épülete (Cikkünk illusztrálásául eredeti, a millenniumi ünnepség idejére készült képeslapok repro­dukcióit használtuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom