Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-04-27 / 9. szám
Athéntól Atlantáig - via Újpest CITIUS! ALTIUS! FORTIUS! Gyorsabban! Magasabbra! Messzebbre! Ez az emberi igényesség és akaraterő örök előrehajtó ereje az olimpiákon, s valóban: minden olimpia újabb és újabb világcsúcsokkal, fantasztikus eredményekkel vonul be a sporttörténelembe, bizonyságot adva az emberi teljesítőképesség szinte határtalan fejlődéséről, a tudományok kiemelkedő szerepéről. Ma sincs megállás: a tegnap bajnokai, edzői egybehangzóan vallják, hogy a győztes nem pihenhet a babérjain, minden siker után új utakat kell keresnie ahhoz, hogy megőrizhesse világelsőségét. „A béke vagy te, Sport! A népeket egymáshoz fűző szép szalag!” Pierre de Coubertin e költői sorai megmozgatták az egész világot, s ahol sportszerető emberek akadtak, így hazánkban is, ott termékeny talajra találtak elhintett szavai. Napjainkban az olimpiai eszme győzelméért, az ötkarikás játékok fennmaradásáért harcolni egyet jelent küzdeni a békéért a háborúra spekulálókkal szemben. S ebben a küzdelemben Magyarország az élen jár! Az első magyar olimpiai siker valójában egy fiatal egri reálgimnáziumi tanár, Kemény Ferenc nevéhez fűződik. Még franciaországi tanulmányai alatt ismerkedett meg Pierre de Coubertin báróval, s életre szóló barátságot kötöttek. Érthető tehát, hogy amikor az újkori olimpiai játékok szülőatyja a „családot” kialakította, magyar barátját is meghívta az 1894-es párizsi konferenciára. A világhírű Sorbonne Egyetemen kötött barátság újabb szállal erősödött meg ugyané „szentély” falai között, mert De Coubertin javaslatára Kemény Ferencet is beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjainak sorába. Ez egyben elismerése és forrása is annak, hogy Magyarország NOB-tag lehet e nagy hatalmú testület megalakulása óta. Az egri tanárt tehát bátran - és joggal - tekinthetjük a magyar olimpiai mozgalom elindítójának, az első magyar sportdiplomatának. Az ő nevéhez és tevékenységéhez fűződik a hazai olimpiai szervezet, amely kezdetben az Olimpiai Játékokat Előkészítő Bizottság nevet viselte, s csak egy évvel az első újkori olimpiai játékok előtt, 1895-ben alakult meg a Magyar Olimpiai Bizottság. Kemény Ferenc tíz éven át a MOB "titkári MAGYAR ÉRMEK 1896-1992 arany ezüst bronz 1. Vívás 32 19 23 2. Úszás 19 18 14 3. Birkózás 18 13 17 4. Torna 13 10 14 5. Ökölvívás 9 2 7 6. Kajak-kenu 8 22 18 7. Atlétika 8 11 17 8. Öttusa 8 7 3 9. Sportlövészet 6 3 6 10. Vízilabda 6 3 3 11. Labdarúgás 3 1 1 12. Súlyemelés 2 7 8 13. Cselgáncs 1 2 4 14. Művészet 1 2 1 15. Evezés1 1 16. Kézilabda1 17. Lovaglás1 18. Vitorlázás- ...1 tisztségét is betöltötte, s roppant elfoglaltsága mellett értékes irodalmi tevékenységet is folytatott. Egyik művét, a Világakadémia című tanulmányát Nobel-díjra is felterjesztették. Másfél évtizedes olimpiai munkásság után - kényszerítő okok miatt - tisztségéről lemondott, s 1944-ben hunyt el. Emlékét máig is őrizzük, s amikor olimpiai játékok előtt állunk, egy hálás gondolat felé is száll!... Az athéni olimpia, az újkori olimpiai játékok feltámasztása beragyogta az egész világot. Igaz, ekkor még kevesen ismerték fel életformáló jelentőségét, későbbi éltető erejét, s akik a görög fővárosra figyeltek ezekben a napokban, csak a szépet és a jót látták. Pedig a játékok múltja már magában hordozta, mintegy előrevetítette azokat a veszélyeket, amelyekkel számolni kellett a XX. században. Az olimpiai bojkott eszközét, ami az utóbbi időkben már két ízben is beárnyékolta az öt karikát, nem napjainkban találták ki, annak eredete sokkal messzebbre, az ókorra nyúlik vissza. Az első ilyen jellegű diszkriminációt időszámításunk előtt 420-ban jegyezték fel, amikor a háborúban álló Spárta nem küldhette el legjobbjait, hogy részt vegyenek az olimpián. Három évtizeddel később, i. e. 132-ben a római császár, Hadrianus elrendelte, hogy a játékokat Olümpiából Athénbe kell áthelyezni. Az államhatalommal szemben a sportolók úgy léptek fel, hogy tiltakozásul elvitorláztak a játékok napjaiban Athén előtt, s nem szálltak partra, nem mondtak le Olümpiáról. Időszámításunk szerint 393-ban pedig egy másik római császár, I. Theodosius politikai megfontolásból egy tollvonással véget vetett az olimpiai játékoknak. De a múlt sötét árnyékai 1896-ban, Athénben elvesztek a görög főváros fényében, s bár az újkori olimpiai mozgalom is számon tart a közelmúltból két sajnálatos bojkottot, mára újra kiderült az ég az olimpiai játékok felett. A harc a két erő - a hatalom és a nép - között ugyan máig is tart, de most már a politikusok is tisztában vannak vele, hogy az olimpiai eszme a békét szolgálja, közelebb hozza a népeket, a világnézeteket és a megértést szerte a földgolyónkon. Ma már bizakodással tekinthetünk Atlanta felé, s joggal bízhatunk abban, hogy nincs olyan erő, amely meghiúsíthatná újabb magyar győzelmek, sikerek megszületését! Hajós Alfréd 1896, ATHÉN Maroknyi kis csapatunk bemutatkozása nem nagyon biztatóan kezdődött. Az atléták, a birkózók és a tornászok küzdelmei már befejeződtek, de az áhított győzelemre még várni kellett. Igaz, Dáni Nándor második helyezést (800 m síkfutás), Szokolyi Alajos pedig harmadikat (100 m síkfutás) ért el, sőt a maratoni futásban negyedikként célba érkezett Kellner Gyula sem maradt helyezés nélkül, mert az előtte harmadikként befutó görög eredményét diszkvalifikálták, s így őt hirdették ki harmadiknak. Olimpiai érmet akkor még csak az első kettő kapott: a győztes ezüstöt, a második pedig bronzot. Az első olimpiai bajnokot hármasugrásban köszöntötték, s ő az amerikai James B. Connolly volt. Nekünk csak a hatodik napon született meg első olimpiai bajnoki győzelmünk, úszásban. A pireuszi öbölben mindössze 11 Celsius-fokos vízben, az alig 18 éves műegyetemi hallgató, Hajós Alfréd először rövid (100 m) távon érkezett elsőként célba, majd nem sokkal később már hosszú távon (1200 m) is győztesen végzett. Méghozzá olyan fölénnyel, hogy amikor körülnézett, azt hitte eltévedt, mert senkit nem látott ellenfelei közül... A kettős győzelme és későbbi, építészi pályafutása a magyar sport egyik legszebb, legdicsőbb fejezete. A görögök, mintha saját honfitársuk lett volna, olyan lelkesedéssel ünnepelték, és a „Zito Ungaria!" kiáltástól visszhangzott az öböl. A magyar zászlót, amelyet éppen ő vitt magával otthonról, és a nemzeti színeket Hajós Alfréd tette ismertté az újkori olimpiai játékok történetében! Az első olimpiai játékokra emlékezve kell megemlítenünk, hogy az olimpiai láng, akár csak az aranyérmek, később kerültek be az ünnepélyes ceremóniába, de ma már úgy érezzük - akkor is aranyérmeket nyertünk. Arra azonban 36 évig kellett még várnunk, hogy újpesti sportolót is olimpiai bajnokként tapsolhassuk!... írta és összeállította: Vándor Kálmán
