Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-29 / 9. szám
Tanítványai az orgonaművészet profeszszoraként tisztelik Pécsi Sebestyént A Lőrinc Utcai Általános és Zenetagozatos Iskoia - a képviselő-testület jóváhagyását követően - április 26-án, a Gyermek- és Ifjúsági házban megtartott ünnepségen felvette Pécsi Sebestyén újpesti orgonaművész nevét. „ és akinek szép lelkében az ének, az hallja mások énekét is szépnek." (Babits Mihály) Névadójuk: Pécsi Sebestyén Pécsi Sebestyén orgonaművész lelkében igazán szép volt az ének. Olyan szép, hogy csodás alkotások megszületésére inspirálta, és alkotó életének minden pillanatát végigkísérte. Amikor 1936- ban a Zeneművészeti Főiskolán karnagyi oklevelet, orgonából és zeneszerzésből végbizonyítványt kapott, szakmai környezete tudta: nem akármilyen utat fog bejárni. Kodály tanítványa volt. 1940-ben már a Zene- akadémia tanáraként ismertette meg hallgatóival azokat a varázslatokat, amelyek révén nem csak szép percekkel örvendeztethetik meg az érdeklődőket, de megszerettethetik a zenét, megmutathatják a muzsika örök szépségét. Két nagy szerelem motiválta Pécsi Sebestyén életét, úgy, hogy mindkét múzsa alkotásaiban segítette. Az első nagy szerelme maga a zene volt, minden, lelket melengető titkával együtt. Ám ez a múzsa egyenrangúan osztozkodott azzal a kedves lénnyel, aki feleségeként, alkotó társként állt a művész mellett élete utolsó pillanatáig, 1991 májusáig. A zene „hozta össze” őket. Werner Mária ének szakos zeneakadémista szép hangja, énekteljesítménye, őszinte emberi lénye volt meghatározó az életre szóló választásban. 1948-ban házasodtak össze. Wemer Mária énekművész, a Magyar Állami Operaház magánénekese, az Országos Filharmónia, illetve a Concert Bureau de Paris szólistája őszinte tisztelettel és nagy szeretettel segítette férje munkáját. Igaz, ez a segítés kölcsönös volt. Többször léptek fel együtt rangos nemzetközi zenei eseményeken. A művésznő a szakmai elismerésekkel kísért sikeres szereplések közül külön kiemeli a passaui és a freiburgi hatalmas orgonák „megszólaltatását”. A magyar közönség Budapesten a Szent István-bazilikában többször lehetett tanúja a házaspár nagyszerű művészi teljesítményének. Pécsi Sebestyén 25 évig volt a Bazilika orgonaművésze, s az orgonamuzsikát kedvelők nem hiányoztak az esztergomi Bazilikában rendezett koncertjeiről sem. Pécsi Sebestyén sokat dolgozó művész volt. Tizennégy lemez tanúskodik arról, hogy orgonajátékával feledhetetlenné tudja tenni Bach, Liszt, Hindemith, Kodály műveit. Tanítványai az orgonaművészet professzoraként tisztelik. Ligeti György, Kurtág György, Lehotka Gábor, Virág Endre, Kis- tétényi Melinda, Hidas Frigyes és más nemzetközi hírű művészek játékában nem csak a professzor tanítása fedezhető fel, hanem az őszinte tisztelet is a mester iránt, aki a zene végtelen szeretetének titkát velük, a tanítványokkal is megosztotta. A Pécsi művészházaspár szűkebb hazája soksok évtizede Újpest. Két gyermekük, Gyula és Imre, a Lőrinc utcai általános (ma zenetagozatos) iskolába járt, s itt tanított énektanárként a művész nővére, Pécsi Auguszta is. Szintén az iskola diákjai voltak az unokák. A Lőrinc utcai iskola zenetagozata, illetve kamarakórusa - amely immár ötödik éves — szép sikerekkel dicsekedhet. Emlékezetes szereplésük például a dániai, a németországi, és készülnek Helsinkibe, ahol is a híres sziklatemplomban mutathatják be tudásukat. Az iskola sok gyerekkel ismertette meg a zene alapjait, segíti az átlagosnál több zenei képességgel rendelkező gyerekeket, s bővíti azt a baráti kört, amelyet a zene szeretete vonz az iskola köré. A zene tisztelete ösztönözte az iskola vezetését arra, hogy kezdeményezze Pécsi Sebestyén nevének „felvételét”. A család - hiszen személyes kapcsolat is fűzi az iskolához - örömmel fogadta a kezdeményezést. Wemer Mária művésznő a férje iránti tiszteletet érzi e megnyilvánulásban és szeretettel készült a „névadó” ünnepségre. Pécsi Sebestyén Liszt-díjas, érdemes művész csodálatos orgonajátékával sok tisztelőt, pedagógusként sok követőt szerzett. A nevét viselő iskola szerény eszközeivel is szeretne hozzájárulni e szép hagyaték ápolásához. Járjanak olyan sikerrel, hogy büszkék lehessenek rá!- m - i Újpesti polgárok Becses ajándék a városnak „Akarni mertünk mit a bonszeretet sugallott, s mi az ami számunkra megmaradt, a becsületesen teljesített kötelesség tudata és az emlékezet. ” E néhány sort Nemeskéry Kiss Miklósnak dedikálta 1882-ben maga Kossuth Lajos. A gyönyörű bőrkötésű könyv címe „Irataim az emigrációból”. Az egész országban talán két-három kötet ha található belőle. Ebből egy, az újpesti Helytörténeti Gyűjteményben... És úgy került oda, hogy dr. Fülöp Sándomé, született Báró Perényi Margit nyugdíjas tanítónő elvitte a Városházára és átadta Hock Zoltán alpolgármester úrnak. A becses adományért azt kérte, hogy Nemeskéry Kiss Miklósnak a megyeri temetőben levő sírját gondozzák - majd az ő halála után is. Kiss Miklós menyasszonya Jéger Sándor húga volt, Jéger Sándor pedig Fülöpné Perényi Margit élettársa... De talán legjobb lesz elölről kezdeni. Régen kezdődött, még az első világháború előtt. A háború vihara szétzilálta a Perényi családot, végigkergette őket a fél országon. Kelettől a Duna-Tisza közéig, s még három évtized sem telt el, a második világháború meg a nyugati országhatárig. Mehettek volna persze tovább is, de ők visszavágytak Halasra. Perényi Margit akkor már Fülöp Sándor felesége volt. Fényképek kerülnek elő, iskolai tablók. A felső sorban állnak a gyerkőcök, aztán ülnek, közöttük a tanító nénivel, ha az osztály nagy létszámú, még a földön is csücsül egy sor, törökülésben. A gyerekek minden képen egyformán kicsik, alsó tagozatosak, de a tanító néni dús, sötét haja az évek során őszbe vált. A tanító néni haja most is dús, de hófehér, az arca sima, ránctalan. Neki sem volt könnyű élete, ezt a korosztályt sokszor megcibálta az élet. Kiskunhalasról az 50-es évek elején jöttek Pestre. A XI. kerületben a Vali utcai iskolában tanított. Később, férje halála után Jéger Sándor élettársaként költözött Újpestre. Mára már egészen egyedül maradt, vagyis bocsánat, nem egyedül, hanem egy kedves kis dakszlival, Bonzóval. Van tv, rádió és sok könyv és nagyon sok emlék.- Tizenhét éve élek itt - mondja -, de igazán újpesti polgárnak érzem magam. Mindig elküldik nekem a Helytörténeti Értesítőt is. Tudom, hogy kísérletként most kezdték az újpesti helytörténeti oktatást. Hát én sok éven át tanítottam helyismeretet, helytörténetet a földrajztanítás keretében. Először a közvetlen környezetet derítettük föl Majd egyre táguló körben a kerület nevezetességeit, a főváros nevezetességeit. Év végén a szülők segítségével autóbusszal utaztuk be Budapestet a budai vártól a Ferihegyi repülőtérig. Micsoda élmény volt a gyerekeknek! De amíg vidéken tanítottam, ott is mindig bejártuk a környéket. És voltak közös ünnepek, színjátékok... A fényképek közül kihúz egyet-egyet. Pártás, pruszlikos kislányok, fehér inges fiúcskák táncolnak. Egy osztály a közös karácsonyfa körül.- Ezt nézze meg - mutat egy tablót, ahol különösen sok gyerek szorong körülötte. - Tanyasi iskolában készült - mondja ennyi gyereket tanítottam. Egy-egy ilyen nagy létszámú osztatlan osztály a pedagógusnak is komoly lecke volt. Szeretni kell a gyerekeket, ez a legfontosabb. Ha valaki nem tudta a leckét, tőle magától kérdeztem meg: „Hányast adnál erre a feleletre?" És a következő nap jelentkeztek, hogy szeretnének javítani. Általában fiú osztályokat tanítottam. - Nézze csak meg jobban ezt a képet - húz elő egy táncjelenetet megörökítő fotót -, ezek itt mind fiúk, lánynak öltöztetve...- Van olyan tanítványom, aki negyven év elteltével is fölkeres. Orvos lett, sebész. Ha többször nem, de karácsonykor biztos, hogy meglátogat. Ha egy kicsit magányosnak érzem magam, előveszem a képeket és emlékezem. Én úgy érzem, egy iskolás életében a legmeghatározóbb az első osztály. Mekkora felelősség a pedagógusnak! Érthetetlen, hogy ezt soha nem akarták elismerni. A tanítók mindig is a nemzet napszámosai voltak, és ahogy olvasom, maradtak is. De itt Újpesten úgy látom, becsülik a pedagógusokat. Ezért is jó újpestinek lenni! Faragó Zsuzsa CTTT nniim BELŐ VÉS (fülbevalók nagy választékban) Kellemes közérzet! Színvonalas szolgáltatás. SZOLID ÁRAK! Nyugdíjasoknak árengedmény. Bp. IV.„ Rózsa u. 5. Hétfőn és szombaton 8-13 óráig, keddtől péntekig 12—20 óráig.
