Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-18 / 6. szám
s „Uj felvonás kezdődik az életemben...”- mondja a horvát kisebbségi önkormányzat elnök asszonya Az ötvenes évek elején Zala megyében, pontosabban Molnári községben világra jött egy kislány, akit süketnéma édesanyja egyedül nevelt. Mária, mert ezt a nevet kapta a kislány a keresztségben, hároméves koráig nem tudott beszélni, hiszen nem volt, aki megtaníthatta volna erre. Amikor óvodába került, a gyerekek és az óvó nénik segítségével tanulta meg horvát anyanyelvét és a magyart. Ettől kezdve a soknemzetiségű falu apraja-nagyja a családja, a barátja lett. Az évek teltek-múltak, és a szép szőke kislány felcseperedvén, megszokta a kemény munkát, a küzdelmet. De nem felejtette el azt sem, hogy miként kell a hátrányos helyzetűeket segíteni, a másságuk miatti örök veszteseket, az elnyomottakat támogatni. Volt vendéglátós, húsbolti kiszolgáló, gépi kötő, gépírónő és bérelszámoló. Mindenütt szerették, megbecsülték. Szorgalmas volt és kedves, tudott alkalmazkodni a változó körülményekhez. Életének második felvonása akkor kezdődött, amikor férjhez ment. Gál Isvánnénak előbb lánya, majd fia született... De házassága tönkrement. Azóta számára gyermekei jelentik a legnagyobb örömet. A 80-as évektől vált családfenntartóvá, és Budapesten él, itt a kerületben. Mint mondja, boldogulásához sok munka, akarat, egészség és szerencse is kellett. A kis családban ma is úgy, mint a korábbi években az anya és gyermekei figyelmesek egymás iránt... Amikor édesanyjáról kérdezem, Marikának könnyes lesz a szeme.- A 80-as évek végén halt meg, és utolsó egy-két évét már ő is az Izzó lakótelepi kétszobás lakásban töltötte. Olyan sérülékeny volt, annyi igazságtalanság, gonosz támadás érte szegény anyámat! Mégis sok kedvesség volt benne. Imádott kártyázni, malmozni, és a gyerekeim fölváltva játszottak vele. Megértették, hogy nagymamájuk több türelmet igényel...- Most új felvonáshoz érkezett - jegyzem meg, mire a karcsú, szőke asszony arca fölragyog.- Mint eladó dolgozom a Fontana Áruházban, de abban bízom, hogy hamarosan megteremtődnek a horvát székház működéséhez szükséges feltételek. Szeretném, ha a horvát nyelvű tanfolyamokon, olvasóköri találkozókon, a néprajzi, a képzőművészeti és a könyvbemutatókon és a kötetlen baráti találkozókon erős közösséggé kovácsolódna Újpest horvát kisebbsége és azok, akik a nemzeti kultúránk ápolását segítve, velünk együtt kívánnak lelkiekben és szeretetben gazdagodni. Úgy érzem, a horvát kisebbségi önkormányzat elnökeként a szülőfalumból hozott melegségből, összetartásból és közösségi érzésből adnom kell másoknak is... Újpesti polgárok Az ellenfelet is tisztelni kell... A sikeres vállalkozók rendszerint nem a párna alatt tartják a pénzüket, hanem igyekeznek azt előnyösen forgatni. Ha pedig a kultúrát szerető vállako- zók a polgári tradíciókat is fontosnak tartják, akkor előszeretettel olyan befektetési konstrukciókat választanak, amelyekkel a művészeket és a látványos sportteljesítményeket elérő versenyzőket támogathatják. Ehhez a befektetéshez persze kellő információ, szakértelem és önbizalom is szükséges. Hiszen egy kezdő művészről, sportolóról ritkán lehet tudni, hogy erőfeszítése, tehetsége és szerencséje révén, hosszabb távon és persze objektív piaci áron mennyire lesz sikeres. A sportolókat támogató újpesti polgárok egyike Kemény Gábor. A középkorú építőipari vállalkozó az 1991-ben létrehozott Judo Újpest Alapítvány elnöke.- Hogyan született az elhatározás, amelynek eredménye az Alapítvány?- Tizenegy évvel ezelőtt költöztem családommal Újpestre - válaszol vendéglátóm, majd hozzáteszi: - Olyan ember vagyok, aki nemcsak a lakásában, hanem a tágabb környezetében is szereti otthon érezni magát. És természetes, bogy tenni is akarok ezért... Újpestre költözésük előtt - tűnik ki szavaiból - építőmérnökként különböző irányító posztokat töltött be, és másfél éven keresztül Líbiában is dolgozott. Külföldről hazatérve pedig nem sokkal később eldöntötte, hogy az állami szektornak búcsút mond. Azóta, lassacskán már egy évtizede: vállalkozó. Vállalkozói magatartása pedig sokat formálódott a sport, jelesül a cselgáncs által.- A cselgáncs olyan erkölcsi tartásra, önfegyelemre, kitartásra és küzdőképességre tanít - mondja Kemény Gábor-, amely a sikeres vállalkozóvá váláshoz rendkívül fontos. Én megtanultam a tatamin - fűzi hozzá hogy a padló azért van, hogyha elesünk, onnan felkeljünk. Ez a szabály, a fáradhatatlan újrakezdés és nekirugaszkodás, érvényes a vállalkozásban, a piaci érvényesülésben is. Ami a cselgánccsal való közelebbi megismerkedést illeti, ebben 15 éves fia segített, aki az UTE-ben szép sikereket ért már el eddig is. Egyik barátja és fia unszolására néhány éve Kemény úr is ellátogatott az edzésekre. A látogatásoknak az lett az eredménye, hogy a vállalkozó is derekára tette a kezdők fehér övét, továbbá néhány barátjával elhatározta, hogy a judo kerületi versenyzőit és az utánpótlást, továbbá a sportág népszerűsítését támogatni fogja.- A cselgáncs támogatását nemcsak azért tartjuk fontosnak, mert itt egyre látványosabb eredményeket érünk el, és bízunk benne, hogy ez a sportág hamarosan nálunk is tömegeket vonz, hanem azért is jó sport, mert nem a brutális küzdelmen alapul. Itt nincs ütés, nincs rúgás és nyers erőszak. Csak csel. De a cselgáncs a sportolók személyiségi fejlődésében döntő eszköz! A gyerekek nemcsak esni, felkelni, védekezni és egészségesen élni tanulnak meg, hanem szigorú edzésprogramjuk és a cselgáncs filozófiai háttere révén megtanulják, bogy az ellenfelet is tisztelni kell. Meggyőződésem, hogy Japán látványos gazdasági sikereit annak is köszönheti, hogy az ottani iskolákban ez kötelező tantárgy, és ma is különös tiszteli övezi e tradicionális sportág űzőit.- Számomra azonban az is nyilvánvaló, hogy mint befektető vállalkozó, az újpesti sportolók támogatásától hosszabb távon a pénz fialását várja - jegyzem meg...- A többi szponzoráló vállalkozóhoz és az Újpesti önkormányzathoz hasonlóan - mivel utóbbi is támogatja a kerület cselgáncsozóit -, úgy tartom, hogy hosszú távon a kisebb sportegyesületek kevesebb ráfordítással is hatékonyak, sikeresek tehetnek. Szándékunk például, hogy ősszel nemzetközi cselgáncsversenyt rendezünk itt a kerületben a serdülőknek. Ez lesz a harmadik Comex-kupa. Szeretnénk, ha a legjobb teljesítményt nyújtó sportolók eljutnának németországi, svéd és japán edzőtáborokba, és a hazai edzőtáborokban még több kerületi fiút és lányt fogadnának. Utóbbiaknak jó esélyük van arra, hogy Nagy Zsuzsa, a női európai cselgáncsbajnok nyomdokaiba lépjenek. Igen sok közöttük a kiemelkedően tehetséges gyerek. Természetesen ez már az élsportolók szintje, és ez már a szponzoroknak bevételt jelent. Emellett az is a tervünk, hogy távol-keleti harci eszközöket gyártó cégekkel is üzleti kapcsolatokat építünk ki, ami ugyancsak hasznára válik a sportolóknak és a támogatóknak.- Mindez meggyőzően hangzik. De ha egy szülőnek bejelenti a gyereke, hogy cselgáncsozni szeretne, első gondolata: miként teremti elő az ehhez szükséges költségeket.- A részvételhez természetesen itt is nagyobb anyagi befektetés szükséges. Az első néhány órára még tréningben is fogadják a gyerekeket, de később már elengedhetetlen a judóruha, ami három-négyezer forint. Két-három hónappal később pedig kiderül: egy ruha nem elég.- És persze további kiadás a havi edzésekre följogosító részvételi díj is...- Bizony, évente legalább 10-12 ezer forintos költség. A sportágat támogató újpesti vállalkozók, éppen ezért, az alapítványon keresztül rendszeresen támogatják az edzőtáborok, a különböző szakmai rendezvények vagy éppen az edzőruhák beszerzését. Az oldal cikkeit írta: Egri Tamara