Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1995-12-19 / 26. szám

Köszönjük... Válasz egy politológus szenvedéseire ÚJPEST............................................. . M ottó helyett: Perjés Géza egyik könyvében a követ­kezőket írja: „E sorok írójának történeti stúdiumai és élet- tapasztalatai alapján, erősen megrendült a hite a sokat idézett mondásban: „A történelem az élet tanítómestere.” Lépten-nyomon azt kellett tapasztalnia, hogy éppen az el­lenkezője igaz, mert az emberiség semmit nem tanult a történelemből. Viszont él benne a meggyőződés, hogy egyszer valójában tanítómesterré válhat a história, akkor ugyanis, ha mentesítjük a vele szemben a priori támasz­tott politikai, ideológiai és pedagógiai követelményektől.” Kiss Sándor MSZP-s képviselőnek - és politológusnak - az Újpest 1995. december 9-i számában jelent meg egy írása Csakis nyíltan és őszintén! címmel. A cikk lényegé­ben az Újpestért Egyesülettel, valamint a Fidesz, a KDNP, az MDF és az Újpestért Egyesület által kötött együttműkö­dési megállapodással foglalkozik. Az Újpestért Egyesületet 1994 szeptemberében újpesti polgárok alapították. Egy részük valóban az SZDSZ-ből kilépve lettek alapító tagjai az Egyesületnek, ahogy azt Kiss Sándor, a cikk szerzője írja. A tények azonban attól tények, hogy igazak. Az viszont nem igaz, hogy az alapí­tók zöme volt SZDSZ-es. De ha igaz lenne - ami egyéb­ként nem lenne szégyellni való -, akkor sem érthető ez a zárójeles mondat. Nem állít semmit. Csak a mondatot he­lyezi el egy olyan szövegkörnyezetbe, amivel megkérdője­lezi - saját normái szerint - az alapítók tisztességes, poli­tikamentes szándékait. Az Újpestért Egyesület egyetlen tagja sem kutatta soha, kik voltak az MSZP alapító tagjai, s főleg nem egy, az MSZP-t minősítő cikkben. Az Újpes­tért Egyesület ugyanis nem aszerint minősíti az MSZP-t, hogy alapítói, s tagságának döntő többsége korábban az MSZMP-nek, azaz a kommunista pártnak tagja volt-e, ha­nem azt veszi figyelembe, ahogy a mindennapok során tevékenykedik. Az Újpestért Egyesület mindig óvakodott attól, hogy pártokat minősítsen. Nem attól lesz ugyanis egy párt vagy egy szervezet ilyen-olyan beállítottságú, hogy egy másik, vagy ne adj isten önmaga minek minősíti. A minősítést a konkrét cselekvések határozzák meg. A koalíciós kor­mány például az életszínvonal drasztikus csökkentésével tökéletes azonosságot mutat a Theather-i jobboldali, kon­zervatív angol kormánnyal. Lehet persze a szükségszerű­ségre, a gazdasági helyzetre stb., stb. hivatkozni - ezt tet­ték akkor az angolok is -, de a lényeg nem változik. Való­jában nincs szociális érzékenység a kormány megszorító intézkedéseiben, valójában nincs párbeszéd a társada­lommal, valójában egyetlen intézkedés sem született a növekedés feltételeinek a megteremtésére, valójában a kormány nem támogatja a vállalkozókat, valójában nincs kiszámítható gazdasági szabályozó rendszer még hat hó­napra előre sem. És valójában melyek is a jobb-, és melyek is a baloldaliság kritériumai? Attól még nem lesz egy párt baloldali, ha azt állítja magáról. Ki számít jobbol­dalinak és ki számít baloldalinak? Az SZDSZ a rendszer- váltás legkövetkezetesebb, a leginkább antikommunista pártja volt. Ma az utódpárttal alakít közös kormányt. Mi ma az SZDSZ? Liberális párt? Ugye ez nem komoly állí­tás, hiszen mit tett pl. a vállalkozások szabadságának a biztonságáért mint kormányzó párt? Pár sorral feljebb már válaszoltunk a kérdésre. Baloldali párt? Ettől ők is elzár­kóznak! Hát akkor milyen párt? És milyen jellegű párt az MSZP szemszögéből? És mitől baloldali párt az MSZP és mitől jobboldali konzervatív szervezet az Újpestért Egye­sület? Attól, hogy Ön Kiss Úr minősít? Kiss Sándor Úr az 1990-94. közötti időszakban nem volt képviselő. így nem is tudhatta, és nem is tudja, hogy az akkori sikeres önkormányzati működés - aminek té­nyét tagadja, de a tagadás megalapozottságáról majd ké­sőbb -, alapja mindenekelőtt az volt, hogy a helyi párt- szervezetek döntéseiknél soha nem az országos közpon­tok utasítása szerint jártak el. A döntés egyetlen kritériu­ma mindig Újpest érdeke volt. Valamennyi akkori alap­szervezetnek igen komoly konfliktusai voltak emiatt az or­szágos pártvezetésekkel. Nehéz ezt elhinni annak, akinek magatartását minden esetben a pártja határozza meg. (Ahogy a kabarétréfa mondja: pártutasításra megnősül­tem.) Akik végigülték az elmúlt négy évet, azok bizonyít­hatják, az elmúlt testület tagjait döntéseik meghozatala során soha nem befolyásolták párthoz való tartozásuk! Ha nem így lett volna, 1992-ben a testület nem szavazta vol­na meg a polgármester javaslatára a szocialista alpolgár­mestert. Ezek konkrét tények, és nem politológiai eszme- futtatások. De az ilyen fajta működés ma már néhány szervezetnél csak történelem. A hála, nem politikai kategória. Erre már felhívták a fi­gyelmünket, s ezt tudomásul is vettük. De hogy az amné­zia, az emlékezetkiesés is e körbe tartozik az már megle­petés. Mert nem az Újpestért Egyesület szenved kollektív emlékezetkiesésben, hanem a tények mondják: az előző 39 tagú képviselő-testületben mindössze 2, azaz kettő szocialista képviselő volt. Ennek ellenére a bizottságok 1991-ben történt felállításakor a kettőből egy, a Városgaz­dálkodási Bizottság elnöke lett. S ugyanőt 1992 nyarán a polgármester javaslatára a képviselő-testület vagyongaz­dálkodási alpolgármesternek választotta meg. Hol tetszett élni eddig? Mikor tetszett Újpestre költözni? A kis emléke­zet kinek a sajátja Kiss Úr? Vagy nőmén est omen? Nem örvendnek modern korunkban különösebb tiszte­letnek a javasasszonyok, a sarlatánok, a táltosok. De a jö­vendőmondók sem. Egyszerűen azért, mert a XXL század küszöbén úgy gondoljuk ezek a fogalmak már történelmi kategóriák. Fel lehet ölteni persze a jövendőmondó tarka köpenyét, és kézbe lehet venni a varázsgömböt. S ki lehet mondani: ezek és ezek a szervezetek, „a másik oldal" ag­resszívabb lesz. (Egy negatív jelző, s milyen gyönyörűen sugallja: „az másik az fúj, az rossz, azt ítéld el!") S indok­ként oda lehet biggyeszteni: azért, mert a programunkat végre akarjuk hajtani. De hol ez a program? A közös program az SZDSZ-szel? Arról a választási programról van szó, ami a két párt páncéljában lepecsételve el van zárva titkos okmányként? Nyilván titkos, hiszen a képvise­lő-testület még soha nem tárgyalta meg! Vagy arra kell gondolni, ez a program - ami ha hivatkoznak rá, valószí­nűleg mégis csak létezik - szigorúan az MSZP és az SZDSZ belügye? Az önkormányzatnak semmi köze hoz­zá? Ha van ilyen program, miért nem terjesztették be a képviselő-testület elé megvitatásra és jóváhagyásra? Az önkormányzat egyáltalán méltó erre, vagy csak az írnok írja! szerepét játszhatja el? Nem hiszem, hogy ez egy de­mokratikus párt véleménye lenne. Biztos vagyok abban, hogy ez a vélemény a Képviselő Úr politológiai munkás­ságának a terméke, s nem az MSZP-é. 1994 késő őszén, kora telén az újpesti választásokon indulók, ma már tudják, álmokat kergettek. Álmokat ker­getett az, aki azt mondta, 3000 lakást építünk az elkövet­kező négy évben! De álmodott az is, aki nagyobb támo­gatást ígért a szociálisan rászorulóknak, az oktatásnak, a városüzemeltetésnek, azaz aki magasabb önkormányzati bevételekkel számolva egy fokozottabb ráfordítási műkö­désben gondolkodott. Nem a választási programok vég­rehajthatósága a kérdés! Azt kell tudomásul yenni, hogy az egyre szűkülő anyagi lehetőségek mellett Újpest intéz­ményrendszerének működni kell, s a túlélés csak közös munkával lehetséges! A kormányt alakító pártok ma már nyíltan, s tegyük hozzá korrektül bevallják; „választási ígéreteinket a vártnál rosszabbul alakuló gazdasági hely­zet miatt nem tudjuk végrehajtani! A cél a talpon mara­dás!” Hát helyi szinten ez nem megy? Nekünk az a véle­ményünk, csak Önnek nem megy, mert pártja a napi gya­korlatban ennek a felismerésnek és együttműködési elvá­rásnak megfelelően cselekszik, s a döntések az esetek döntő többségében egyező akarattal születnek. Ez Ön­nek nem tetszik? Ez Önnek fáj? Csak kérdjük, és nem jó­solunk, mindössze tudatlanok vagyunk; az ígéretek meg nem valósíthatóságának tudata és az agresszivitás kö­zött nincs összefüggés Önnél? Idézet: „Korábban megszerzett jó hatalmi és gazdasá­gi pozíciók az együttműködésünknek - mármint a szerző által jobboldalinak minősített szervezeteknek - jó bázisa lehet.” Ez igen, ezt a sort kedvtelve olvastuk! Ez a mondat egy valóságos kis ékszerdoboz! Egy rokokó csecsebecse. Egy ritka gyöngyszem! Az embernek csettinteni van ked­ve! Elég jól hangzik ahhoz, hogy ne legyen igaz, s elég hamis ahhoz, hogy az olvasó el is higgye! Ön kiadta a leg­újabb csasztuskát: Fogalmazzunk röviden és homályo­san! Ön vádol Kiss Sándor Képviselő Úr! Megvádolja eze­ket a szervezeteket azzal, hogy 1990 és 1994 között kép­viselői mivoltukat gazdasági pozíciók megszerzésére használták fel, s ezeket a pozíciókat átmentették! Ön az­zal vádolja ezeket a szervezeteket, hogy együttműködé­sük alapja a rablómentalitás! Ön állít, minden alap nélkül! Anélkül, hogy bármilyen tény mondanivalóját igazolná! Ez nem tisztességes eljárás, ez inkorrektség. Majd megfeledkeztünk róla; a fiúk arra is felhívták a fi­gyelmünket, a tisztességes eljárás fogalma ugyancsak nem politikai kategória. De még idejekorán észbe kap­tunk, még mielőtt a hév elragadott volna bennünket. Bocs. Adta-vette teremtette! Ez igen! Végre van egy legény, aki megmondta, hogy mik is vagyunk mink! Hejmuramiste, de Bira, merre lófrász? Merre? Amerre a fekete jérce jár: a lábán. Dani akkor nem szólt, hanem eccecsak nagybüszke hímdadogás fogta el: - a két szeme elnyálladt, betaknya- dzott a hévtül. Úgy ment el mint az isten. Kimeresztette a nyakát. Vitte a nagyerős lelke. Mind ez, tisztelt képviselő úr, Karinthy F. után szabadon. Nem a Ferenc, hanem a Frigyes! A kettő majdnem ugyanaz. Csak az egyik az apa, a másik a fia. Az, de mégsem az. Tudja a Frigyes akiről út van elnevezve. Nem, nem a Karikás, annak dandárja van. Nem tere, az a Józsefvárosban van, s az Má- ria Teréziáé volt! Erről a Frigyesről út van el- nevezve! Tudja odaát! Nem itt a barbarikum- ban, hanem a Duna másik oldalán! -C-áS Odaát! Mi meg ideát vagyunk! Ah- hoz, hogy a nagy-nagy összefüggő- seket megértsük, kellenek a tisztabe- szédűek! Nem ám a rébuszokban beszélők! Csakis nyíl­tan és szintén! Akarjuk mondani őszintén! Óh, mi osto­bák! Hát most már mindent tudunk! Végre-végre párt let­tünk! Kiss Képviselő Úr mondta, s ha Ő mondta, vita nincs ám! Mert ha igen, akkor kizár a pártból! Melyikből-melyik- ből, hát mikor melyikből. Most az Újpestért Egyesület Párt­ból! Persze-persze, meg az Újpesti Nagycsaládosok Egye­sülete Pártjából! Hogy miért-miért? Mert nekik is jól szerve­zett tagságuk és programjuk van, az érdekeiket is képvise­lik! Igen jól mondod! Az MSZOSZ egy fedőszerv! Az igazi neve Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége Pártjának Pártja, azaz MASZOSZPÁPÁ! Nem pépées az más, az egy géppisztoly! Azért párt kedvesem, mert jól szervezett tagságuk, programjuk van, részt vesznek az or­szágos érdekegyeztetésen, s mivel nem a helyi, hanem az országos döntéseket befolyásolják, nekik dukál a Pártjá­nak a Pártja titulus. Hogy ők mit szólnak ehhez? Az nem fontos. Ha Kiss Úr megmondta, akkor az meg van mond­va. A többi nem számít. Éljen a párt! De vissza a politológiához. Kiss Úr, Ön meg van sért­ve! Sértett, mert négy szervezet úgy határozott, hogy a testületi ülések döntései előtt kíváncsi egymás vélemé­nyére, s előzetesen Öntől nem kért engedélyt. Sértve érzi magát, mert e négy szervezet szerint a demokráciában nem úgy működik a döntéshozatal, ahogy azt az MSZP egyik jeles képviselője közölte majd egy héttel az 1994. december 11-i választást követően az önkormányzatban képviselettel rendelkező pártok és szervezetek képviselő­ivel. Nevezetesen: Újpesten ezentúl az fog történni amit az MSZP akar. Ön és az Önnel egyetértők még mindig úgy fogalmaznak és gondolkodnak: a demokrácia nem más, mint a többség uralma a kisebbség felett. Ezt a defi­níciót az ancien regime-ben használták, 1990 májusa előtt Magyarországon. Meg háromezer évvel ezelőtt az Ittakai-félszigeten. De oda már nem megyünk vissza! Ma a demokrácia nem erről szól. Mi igényt tartunk egymás véleményére, mert tiszteljük egymást, mert a kollektív bölcsességben hiszünk. Önnek ez nem szimpatikus. Ez magánügy. Mindenesetre szerencsésnek tartjuk, hogy az Ön pártja, az MSZP, eddigi önkormányzati gyakorlata szerint nem osztja az Ön, s jeles képviselőjük által ki­mondott álláspontot. (Mert a testületi ülést megelőző hét plusz egypárti ülésre egész egyszerűen azért van szük­ség, hogy a döntés előtt valamennyien alaposabban megismerjük egymás véleményét. Ön még soha nem vett részt ilyen egyeztetésen, hát ne beszéljen a levegőbe, hogy van-e értelme vagy sem ezeknek az egyeztetések­nek, hogy azt ki mennyire veszi komolyan a jövőben. Ha unatkozik vásároljon mosómedvét, de ne jósoljon! Aki a tények alapos ismerete nélkül állít, az komolytalan!) Min­den okunk megvan arra, hogy feltételezzük, az MSZP magatartásában e tekintetben a jövőben sem fog válto­zás bekövetkezni. Tudjuk, még mindig nincs vége. Ön a választási ered­ményre hivatkozva bizonyítani kívánja, téves az az állítás, miszerint sikeres volt az előző önkormányzat. Nem hiszem, hogy szerencsés dolog a számokkal játszadozni. Le lehet írni, s különböző következtetéseket lehet előadni abból a tényből, hogy a négy szervezet - Fidesz, KDNP, MDF, Új­pestért Egyesület - az Önök hétezer szavazatával szem­ben együttesen tízezer szavazatot kapott, hogy e négy szervezet polgármesterjelöltje tizenhatezer, míg az önöké hatezer szavazatot kapott. De ez éppoly hibás megközelí­tés lenne, mint az Öné. Nem az volt a kérdés a választáso­kon, hogy meg van-e elégedve a választópolgár az önkor­mányzattal vagy sem. Nem az önkormányzatot váltották le a szavazók, hiszen az azt megtestesítő polgármester el­söprő többséggel nyerte a polgármester-választást. A vá­lasztók a rendszerváltást, s benne az azt megtestesítő elő­ző kormányt váltották le! S erről szólt még az önkormány­zati választás is. Ezt Ön politológus létére biztosan tudja. Azért politológus. Ha nem tudja, akkor baj van, mert... Köszönjük. Köszönjük Önnek, hogy lehetőséget adott gondolkodásmódjának a megismerésére. Köszönjük Ön­nek, hogy lehetőséget adott arra, elmondjuk, mi nem ér­tünk egyet gondolataival. Köszönjük Önnek, hogy felhívta a figyelmünket: a rendszerváltás nem mindenkinél járt gondolkodásmód-változással. Köszönjük Önnek, hogy megerősített bennünket abban a véleményünkben, hogy aki harminc-negyven évig egy irányban gondolkodott, már nem igen fog változni. Kivételek vannak, de Ön nem ezek közé tartozik. A Perjés-idézet első két mondata Önnek és az Önhöz hasonlóknak szól. A többi magunknak. Akik Perjés Gézához hasonlóan reménykednek. Újpestért Egyesület Utóirat: Válaszunk néhány részletének megfogalmazá­sa komolytalan volt. A mögötte lévő gondolatok azonban komolyak. Ha valakit ez sértett, azt ezennel megkövetjük. Egy embert kivéve. De Neki is és Újpest valamennyi pol­gárának kellemes ünnepeket, boldog új évet kíván az Új­pestért Egyesület. Nem párt, hanem Egyesület. 12

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom