Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1995-11-10 / 23. szám

,1 * Örök emlék Újpesti fiatalok táborozása a Hargitán Székelyvarság jelentős hegyi település a Görgényi-hava- sok és a Hargita hegység közötti ún. Varsági-medencében. A környék minden szépsége Tamási Aron: Abel a rengetegben c. regényének mesevilágát idézi fel az em­ber emlékezetében. Itt, ezen a csodaszép tájon - egy ta­nyasi iskolában - volt ezen a nyáron is a székelyudvar­helyi református diákotthon több nyári tábora, amely­nek egyikében, augusztusban négy újpesti fiatal is részt vett, a 10 napig tartó 45 fős táborozáson. A négy bátor vállalkozó újpesti fiatal - egy fiú és há­rom leány -, valamennyien 18-25 év közöttiek. Röviden bemutatnám őket: Béla, akinek foglalkozása rendőr, a ke­rületi kapitányság fiatal, igen tehetséges tagja; Judit, aki erdélyi származású, s a Pénzügyi és Számviteli Főiskola hallgatója; Tímea, aki az egészségügyi szakközépiskolát elvégezte és jelenleg diakónus-képzőbe jár, s végül Szil­via, aki az idén érettségizett és megkezdte tanulmányait az egyik pedagógiai főiskolán. A tábor résztvevői három országból jöttek össze. A legtöbben a hazaiak voltak, vagyis Kolozsvárról, Ma­rosvásárhely környékéről, vagy éppen Székelyföld va­lamelyik tájáról érkeztek, de voltak ott Bukarestből, a magyar nagykövetség dolgozóinak gyermekei közül is. Voltak Kárpátaljáról, tehát a mai Ukrajnából érkezet­tek is, míg a magyarországiak - az újpestieken kívül ­főleg debreceni, sárospataki, illetve pápai diákok, vagy dolgozó fiatalok voltak. Felekezetileg vegyes volt a társaság, de abban valamennyien egyek voltak, hogy anyanyelvűk a magyar, és hazájuk a Kárpát-medencén belül van. Ennek a táborozásnak legalább kettős célkitűzése volt: egyrészt az, hogy az egy nemzethez tartozó, de egymástól távol élő fiatalok találkozzanak egymással ismerkedésre, közösségépítő beszélgetésekre, baráti kapcsolatok létesítésére és ápolására, másrészt pedig az, hogy közben felkereshessék és megismerhessék az erdélyi hegyvidék gyönyörű szép kirándulóhelyeit, tör­ténelmi és kulturális nevezetességeit. Hogyan is lehetne tömören beszámolni a tábor életé­ről? - Talán leghelyesebb, ha idézünk az újpesti fiata­lok tábori élménybeszámolóiból: „A táborozás tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy összegyűltünk és közösen megbeszéltük, hogy mikor le­gyen az ébresztő, a reggeli, ebéd és vacsora, a reggeli és esti áhítat és a takarodó. Azért volt jó ez a szavazásos módszer, mert a magunk választotta időpontokat min­denki igyekezett betartani. A közös programokon nem volt kötelező a részvétel, mégsem hiányzott senki a be­szélgetésekről, az áhítatokról vagy a kirándulásokról. A naposok is önként jelentkeztek a konyhai szolgálatra.- Miután a tábor első napja vasárnapra esett, délelőtt istentiszteletet tartottunk. Aznap volt az ismerkedés is, egy játékos formában történő bemutatkozás által. Kör- beállva mindenki mondta a nevét, és közben valami­lyen sajátos mozdulatot tett (pl. leguggolt vagy tapsolt), a mellette lévő ugyanezt tette, majd ő is bemutatkozott egy másik mozdulatot téve. És így ment ez tovább... Mire a kör végére értünk, már szinte mindenkinek meg­jegyeztük a nevét.- Még a tábor elején történt, hogy „angyalkás” játé­kot játszottunk. Ennek a lényege: egy kalapból minden­ki húzott egy nevet, és ezáltal a kihúzott nevű személy „őrz’őangyala” lett. Minden őrangyalnak kötelessége volt, hogy az egész tábor ideje alatt valamiképpen igye­kezzen kedveskedni a védencének, de úgy, hogy köz­ben fel ne fedje a kilétét. Ez a játék figyelmesebbé tett bennünket egymás iránt, és ez is elősegítette a társaság összekovácsolását.- Sokat kirándultunk a környező hegyekbe. A szállá­sunk közelében volt egy vízesés: Csorgókő a neve, ahol 20 méter magasból zúdul le a patak vize. Ettől nem messze van a Nagykút nevű forrás, ahol karvastagságú nyíláson arasznyi magasra buzog fel az üdítő forrásvíz. Volt olyan egész napos kirándulásunk is, amikor a ma­gunkkal vitt nyersanyagból magunk főztük meg az ebé­det; ekkor „bográcsost” csináltunk, amihez a krumplit egy kis patakban mostuk meg edényhiány miatt.- Beszélgetéseink tulajdonképpen a bibliai teremtés- történettel kezdődtek, de a sok vita miatt nagyon messzire nem jutottunk. A délutáni alkalmakon a hit­igazságok és dogmatikai kérdések is sorra kerültek. Va­csora után, a tábortűznél is beszélgettünk, és sokat éne­keltünk. Takarodó éjjel 12 órakor volt. A napi túrázás, a friss hegyi levegő jó alvást biztosított számunkra.- A táborozás egyik érdekessége volt az, hogy egy szomszéd házból kölcsönkapott tó hátán lovagolni pró­báltunk tanulni. Nyereg nélkül, csak úgy, a szőrén. Volt, amikor a lejtős hegyi úton szekeret hajtottunk. De a legkülönösebb az volt, hogy egy-egy alkalommal te­henet fejtünk. A fiúk is, a lányok is. Ez bizony nagyon szokatlan volt számunkra, de azért csináltuk, sok tréfá­val, kacagással, egymás ugratásával.- A következő vasárnap is tartottunk istentiszteletet, de az egyik erdő szélén, a természetadta „templomban”, ahol a templompadok a fehér sziklák voltak. E nap dél­utánján különös, vetélkedés játékot játszottunk. A cél az volt, hogy kiderítsük: közöttünk ki az ideális, a „ráter­mett” férfi. Közkívánatra mindenki benevezett a játékba, még Dobai tiszteletes is indult; a lányok pedig a zsűri tagjai voltak, akik pontoztak. A vetélkedőknek különbö­ző próbákat kellett kiállniok, feladatokat kellett teljesíte­niük. Ilyen volt pl.: ötletes leánykérés, éneklés, bekötött szemmel való rajzolás, versköltés megadott szavak fel- használásával stb., stb., sőt még lábszépségverseny is volt. A vetélkedő végén, este diplomaosztás volt, amikor is minden férfiú megkapta „bizonyítványát” sok vidám­ság és tréfálkozás közben.- így teltek napjaink, és egyre közeledett a tábor­zárás ideje. Az utolsó esti tábortűznél aztán mindenki megtudta - aki addig még nem jött rá hogy ki volt az őrzőangyala, amikor átadtuk egymásnak apró ajándékainkat. A búcsúzás nagyon sokáig tartott, mert számos barátságot kötöttünk. Azzal váltunk el egymástól, hogy jövőre - ha lehetséges - ismét együtt táborozunk. A tábor tíz napja ugyan véget ért, de azért minden még nem fejeződött be. Székelyföldi utunkat azzal koronáztuk meg, hogy Béla piros Fiestájával egy nagy kirándulást tettünk mi négyen a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. Aztán vissza Székelyudvarhelyre, a diákotthonba, amely idejövet is szállásunk és túránk kiindulópontja volt. Út­irányunk továbbra Korond-Szováta-Kolozsvár-Kalota- szeg és Nagyvárad volt, tehát hazafelé vezetett.” Eddig a négy újpesti fiatal rövid beszámolója szé­kelyföldi táborozásuk élményeiről... És mit lehet ehhez még hozzátenni? - Talán azt, hogy ez a diákotthon, amely az elmúlt két év alatt szinte a semmiből nőtte ki magát, ez év őszétől kezdődően 130 középiskolás diák és főiskolai hallgató otthona, életük, tanulásuk, közös­ségi neveltetésük alapja. A modem, jól felszerelt, négy- emeletes épület létrehozását egy székelyudvarhelyi ala­pítvány kezdeményezte, Dobai tiszteletes irányításával és fáradhatatlan munkásságával. Az építkezést külföld­ről is sokan támogatták. Amikor - közel két esztendővel ezelőtt - az Újpest- Belsővárosi Református Egyházközség tagjaiként elő­ször hallottunk erről a kezdeményezésről, azonnal- fel­sorakoztunk ezen jó ügy támogatására. Ennek érdeké­ben magunk is közreműködtünk egy budapesti bejegy­zésű ERDÉLYI REFORMÁTUS DIÁKOTTHON ALAPÍTVÁNY létrehozásában, újpesti székhellyel, és örömmel támogatjuk az erdélyi fiatalok között végzett - nevelési, tanulási, lelki, társadalmi és szociális célza­tú - hasznos építőmunkát. Az a tervünk, hogy az újpesti városközpontban (a Mády Lajos utcában) építés alatt álló új gyülekezeti házunkban - annak elkészülte után - találkozóra hívjuk össze azokat a polgártársainkat (különösképpen az ifjakat), akik érdeklő­dést mutatnak a szomszédos „Erdélyország” és annak né­pei alaposabb megismerése iránt. Ha ilyen találkozóra vol­na igény, kérjük, hogy azt szíveskedjenek alapítványunk címére egy levelezőlapon mielőbb bejelenteni. Címünk: Erdélyi Alapítvány, 1041 István tér 24. Az ERDÉLYI REFORMÁTUS DIÁKOTTHON ALAPÍTVÁNY kuratóriuma nevében: dr. Tárczy Ferenc Töltsön velünk egy kellemes éjszakát, s * s s V s t szilveszterezzünk együtt az Oreghalász étteremben! Érdeklődés, és asztalfoglalás a 169-4192 telefonszámon. ( BÚTOR- ÉS BRRKRCSÜZICT "\ NAGV SZÍNVÁLASZTÉK, RÖVID HATÁRIDŐ! MÉRETRE KÉSZÍTETT BÚTOROK- konyhák- könyvespolcok- szobabútorok- beépített szekrények- kiegészítő kisbútorok BÚTORSZERELVÉNYEK Fóliák, kivetőpántok, fiókgörgők, díszlécek, fogantyúk ELEMENT SYSTEM POLCRENDSZER ÜZLETBERENDEZÉSEK Nyitva: H-P. 10-18-ig Sz. 10-13-ig Cím: Bp. IV., Jókai u. 5. az emeleten Telefon: 160-0639, 06-30-503-319 Hnrócsonyi árengedmény ^ 50 000 Ft feletti bútorrendelésnél 10% engedmény J

Next

/
Oldalképek
Tartalom