Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-09-30 / 20. szám
Névadó a Lakkozó utcában Példaképük: Szőnyi Is 90 éves „a Könyves”... „Éld e rossz vWSgot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen." Radnóti Miklós sorait választotta mottóul a Könyves Kálmán Gimnázium 90. évfordulójára készülve a tantestület és a diákság. A meghívó - melyet lapunk segítségével is szeretnének eljuttatni azoknak, akik egykoron az iskola növendékei voltak - tartalmas programot tartalmaz. Szeptember 29-én, pénteken: 9 órakor: Koszorúzási ünnepség lesz a gimnázium épületében (IV. Tanoda tér 1.) a Könyves-szobornál és a Babits Mihály-emléktáblánál, majd a Bajcsy-Zsilinszky Endre- domborműnél a Városháza homlokzatánál. 10 órakor: Irodalmi műsor az Újpesti Kamaraszínházban (IV., Árpád út 66.). 12 órakor: Fotó-, képzőművészeti és számítógépes pályázat alkotásaiból nyílik kiállítás az Újpest Galériában (IV., Árpád út 66.). Megnyitó beszédet Hock Zoltán, az újpesti ön- kormányzat kulturális alpolgármestere tart. 15 órától: Rétegtalálkozók a gimnázium épületében (IV., Tanoda tér 1.). 17 órakor: Az Újpesti Kamaraszínházban (IV., Árpád út 66.) a Könyves Kálmán Gimnázium diákjainak ünnepi hangversenye. Szeptember 30-án, szombaton: 10 órakor: Központi ünnepély az Ady Endre Művelődési Központ nagytermében (IV., Tavasz u. 4.). Az ünnepség fővédnöke: dr. Derce Tamás Újpest polgármestere, védnökök: Schiffer János főpolgármester-helyettes, dr. Paál Zoltán, az MTA Izotópkutató Intézet igazgatója, dr. Sipos Lajos, az ELTE dékánhelyettese, Vízváry Vilmos, a Nádas Pro Homine Alapítvány elnöke, Tárnái Dezső, a Tungsram oktatási menedzsere, Juhász György pártoló tag, Bertalan Tivadar festőművész, öregdiák. Milyen szép is volna és milyen jó, ha a világot a szépség váltaná meg. A múlt évben, Szőnyi István festőművész születésének 100. évfordulóján, a centenáriumra készült katalógusban olvashattuk a kortárs Kosztolányi Dezső szép gondolatát - éspedig az Újpest újság ünnepi írásában. Az emlékezés most megint nagyon időszerű. A Lakkozó utcai iskola bejáratánál már ott a tábla „Szőnyi István Általános Iskola", de az ünnepélyes avató szeptember 29-én lesz. Addig elkészül a Szőnyi Istvánt ábrozoló dombormű is, Szabó Gábor, a dombormű alkotója még személyesen ismerhette a festőművészt, városunk szülöttét... És nem is egy Szőnyi-portré készül hanem kettő, az egyik az iskola kapujában, a másik az úgynevezett kisiskolában, amelynek kitűnő építészeti adottságait galériaként használják. Iskolai Galéria? Igen, de nem elsősorban a növendékek műveinek kiállítására. Ámbár, ha az elképzelések valóra válnak... Somogyi Károlyné, az iskola igazgatója a bevezetőben idézett költői gondolatot prózában fogalmazza meg: Káposztásmegyer, ez a fiatal városrész kissé még „alvóváros” jeljegű, vagyis nem jellemző itt a klasszikus belváros nyüzsgése, a vásárlás, szórakozás, művelődés sokféle lehetősége. Vásárolni persze lehet, ha nincsenek is fényes kirakatsorok, ám aki délután hazajön a főváros valamelyik kerületéből, nem biztos, hogy újra elindul, megnézni például egy kiállítást. De sokuknak útba esik a Kisiskola Galéria...- .. .Ahol ideális körülmények között neves művés. zsűrizett munkáit láthatják - és vásárolhatják. Van e pénz és igény Káposztásaié gyérén?- Van - mondja Somogyi Károlyné. - Azt ugyan n állíthatjuk, hogy a kiállítóterem zsúfolt volt a látogat! tói, de akik elmentek, többségükben vásároltak is. lg a kiállító művészek igazán baráti áron adták a művei! esetleg még részletfizetést is elfogadtak. A kiállításo egy-egy rajzóra, vagy osztályfőnöki óra keretében a c kok is megnézték, és amit láttak, az nagyon tetszett kerámiák és képek láttán az is eszükbe jutott: jó vo megpróbálni! A demográfiai hullámvölgy mostanság érinti az á lános iskolákat, a sajtó és rádió sokat foglalkozik a lenség következményeivel. Nem tisztünk a következr nyék tálalása, de tény, hogy az iskolák jelentős rész kötelező tananyag mellett megpróbál valami többlete oktatni, sportot, plusz nyelvórákat, zenét és még mást... A Lakkozó utcai iskola a művészetek felé nyitott. N kell nagyképűségnek gondolni ezt a kifejezést, a gye között lehetnek akár jövendő Szőnyi Istvánok is, mindenképpen a művészeteket szerető, értő felnői lesznek. Most indult az első művészeti osztály, és mondhatjuk, hogy nagy érdeklődés mellett. A felvét! máris meglepően sok tehetséges apróságot talált Nem kevesen szeretnének kerámiával foglalkozni, 1 lene égetőkemence. Lesz. A zenét tanulók citerázni s remének. Lesz citera. És mindehhez pénz honnan les; Újpest Gyermekeiért-díjasok A tanuló, a tanár adja önmagát! Beszélgetés Krug Ferenc igazgatóval • Igazgató úr, engedje meg, hogy megkérdezzem: ha ma kezdené a pályát, vállalná-e, hogy pedagógusnak menjen?- Érdekes, de a tanároknál a 40-50. évük között általában felvetődik ez a kérdés. Én már ugyan jóval túl vagyok ezen, de bizton állíthatom, hogy aki már tíz-harminc évet eltöltött ezen a pályán, az egyértelmű igennel felel rá. Rögös ez a pálya, kevés ünneppel. De vannak ünnepei, és számomra ezek leginkább a tanórán jönnek létre. Igazgató vagyok, de nagyon szeretek tanítani, és amikor azt érzem, hogy az órán megszületik valami érzés, közösen kiizzadott ismeret, élmény, akkor azt érzem: megérte. Az évek során tapasztalhattunk már mindenfélét: direkt irányítást, öncélú, politikai irányítást, önkényes megítélést, kontraszelekciót, ami mind-mind ennek ellenében hatott - az igazi hivatástudatot azonban mégsem tudták eltéríteni. • Tanárként, igazgatóként milyen hitvallás vezérelte?- Közel negyven éve indult a pályám, 1962 óta tanítok magyart és történelmet és 1976 óta vagyok igazgatója a Könyves Kálmán Gimnáziumnak. Legjobb meggyőződésem szerint mindig a tudomány adaptálására törekedtem, és hogy mindig vállalni tudjam azt, amit tanítok. Ez nem megy mindig könnyen, hiszen a tantervek minden korban szerettek fölülről beleszólni az oktatásba. Én keresem a pontokat az ismeretek között, amiben van tudatos felkészülés, de jó improvizáció is, hogy a tanuló személyisége elméletiekben is, erkölcsiekben is gyarapodjék. Az ismeret nem cél, de eszköz. Nem az a jó, ha a tanuló csak az én számból hall valamit és azt esetleg elfogadja, hanem ha metodikailag tudom, hogy mikor hogyan tegyek fel úgy kérdést, hogy közben önmagát is adhassa, miközben kifejti azonosulását, vagy éppen ellentétes nézetét a témában. A lényeg, hogy én irányítója legyek az ő érdeklődésének, a gyerek pedig váljon önálló egyéniséggé, kételkedjen, tegyen fel kérdéseket magának és környezetének és legyen saját megalapozott és megharcolt nézete. Alkotói kapcsolatba kell kerülnünk, hogy a gyermekben is születhessenek saját gondolatok, érzések, és akkor ő is másképp fog viszonyulni a tanórához. Tanítottam általános iskolában is, egyetemen is, de a legjobban a gimnáziumban érzem magamat. A tanár jó és rossz értelemben egyaránt nagyon érzékeny személyiség, akit az igazgató motivációval pozitív és negatív irányba egyaránt el- vihet. Én a tanárokat Gramsci értelmezésében véve igazi értelmiséginek tekintem, akinek nem szabad megkötni a kezét, akinek a szuverenitását tisztelni kell és akinek önállónak kell lennie mindaddig, amíg eredményekben tud megnyilvánulni a tehetsége. Ehhez pedig egyaránt szükséges a szakmai követelmény és a gyerekek iránti humánum. • Alihoz, amit ön mond, partnerek is kellenek: gondolkodó, művelt, tanulni kész gyerekek és pedagógusok. De mi van akkor, ha a pedagógus gyenge képességű, olvasni, megérteni alig tudó tanulókkal találkozik, vagy az osztályt közepes színvonalú tanár tanítja? Ez kinek-kinek szerencséje vagy pechje?- Régebben volt egy rossz attitűd, amit jómagam manipuláltnak is érzek: a jónak vagy rossznak minősített iskolákról. Sokkal inkább vallom, hogy magán az iskolán belül vannak jó és gyengébb osztályok. Igaz, hogy az általános iskolák többsége nem mindenben rendelkezik azokkal a személyi, tárgyi, anyagi feltételekkel, amik általában a magas színvonalú alapfokú oktatást biztosítanák országszerte. A gyerekek minőségét tekintve azonban 4-5 éve más koncepciót látok kialakulni. Azt mondták: a gimnázium célja az orientálás, az érettségi, kettős funkciója pedig az értelmiségi előképzés, illetve a munkába állás előkészítése. Ez hamis, aminek következtében a gimnázium felhígult. A gimnázium klasszikus küldetése a korszerű általános műveltség, és ezt követően speciális irányt adni az érdeklődésnek és a képességeknek. De ennek függvénye, hogy e tanulmányra megfelelő képességű tanulók is kellenek, akik pesek az elmélet befogadására, a gondolkodás szintjénél landóságára, akik nem kritikátlan elfogadók, de tudnak n kérdőjelezni is dolgokat. Itt a képesség fogalmát széleset és mélyebben kell értelmezni, mint a puszta intellektuali A szellemi ember belülről eredő asszociációs képess folytán új ismeretekké tudja traszformálni a tanultakat, pasztaltakat. Látszólag nehezebb velük, de én éppen az i neket szeretem és tisztelem. A buta ember konformist nonkonformista gyerekkel pedig meg kell küzdeni. T mindegy, hogyan minősítem a gyerek magatartását. A kell erősíteni benne, nem pedig a félelmeket, - ahogy a konzervatív iskola teszi, ha az igazgató is, a tanár is, a terv is erre hajlik. Az persze nem jó, hogy a fenntartó szerv mindig pén, gondolkodik, és sok tanár is a maga megélhetési gondjí van elfoglalva, mert az kifacsart embert eredményez. A gyerekek másként értékesebbek, de semmiképpen rosszabbak. Ehhez a munkához abszolút pszichológiai é kell, az egymás iránti türelemhez, megértéshez, a mássá) fogadásához. Nekem nagyon sokat segít, hogy a pszicho! ai szakokat is elvégeztem. • Hogyan érzi magát a Könyvesben?- Nagy érdeklődéssel figyelem a hat évfolyamos gimi um működését és alakulását, aminek pozitívumaként ért lem, hogy nyertünk két évet, és a korábbi hetedik-nyolc osztályos fáradás helyébe új kihívások, új ösztönzések nek, ami által - a szerkezet érdemeként - új helyzetbe t dött át a tanulói minőség. „Itt önálló vagyok, itt tisztelne mondta nem egy ilyen növendékünk, érezvén, hogy mi újra kell bizonyítania. Ebben a szerkezetben két év az alapozásé, a megistr az általános műveltség megszerzéséé. A következő már specializálódásokat, fakultációkat hoz, a harmadil évben pedig már egyes tantárgyak el is maradnak: a fel az érettségire és továbbtanulásra való koncentrálás. IV ezek mellett önálló diszciplínaként említem a nyelvi mint nélkülözhetetlen feltételeit a továbbjutásnak, akár a liák, akár a humán irányok felé. Régebben három, m< nyelvet tanítunk és az lenne a jó, ha a gimnáziumi éret egyben középfokú nyelvvizsgát is jelentene. Bár a külső okok nem mindig kedveznek az iskolavez nek, elmondhatom, hogy a Könyves Kálmán Gimnáziur
