Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-08-30 / 18. szám
Hock Zoltán alpolgármester: Ünnepeljünk együtt. az UjÜ zeptember első hétvégéjén - a hagyományoknak megfelelően pesti Városnapok programjaira hívom Önöket, kedves újpestiek! Teszem ezt immár harmadszor, a házigazda öröm- és izgalommal teli készülődése közepette, hiszen amikor e sorokat írom, munkatársaimmal már megkezdtük a visszaszámlálást, a sok hete formálódó programokat - ahogy mondani szokás - „készre zárjuk". Önkormányzatunk a két évvel ezelőtti, akkor még kétnaposra tervezett városnapi program útjára bocsátásával e rövid idő távlatából nézve is hagyományt teremtett, felvállalva és gazdag tartalommal megtöltve az újpesti városvédők és lokálpatrióták korábbi kezdeményezését, amely arra irányult: emlékezzünk meg Újpest születésnapjáról, nagyközségből várossá nyilvánításának jeles napjáról. Ekkor született a városnapok évenkénti megrendezésének gondolata, a városvezetés és a polgárok közös akaratából immár harmadik alkalommal rendezzük meg - három naposra tervezve - az ünnepségsorozatot. 1907. augusztus 14-re, a várossá nyilvánítás 88 évvel ezelőtti eseményére emlékezünk. S miközben az ünnepet szeptember első hétvégéjére „helyeztük”, mindezzel nem csorbítva a tényeket, de igazodunk ahhoz, hogy szeptember első hétvégéjére, a tanévkezdés rajtjára ismét benépesül a város, többen vehetnek így részt programjainkon. Az Újpest lap belső két oldalán, és a kábeltelevíziós szerkesztőségeink képújságján olvashatók már a városnapi programok. Két évvel ezelőtt - egy emberöltőnyi szünet után - először avatott díszpolgárokat az önkormányzat, köztéri szobrot emeltünk az első világhábrú újpesti áldozatai emlékére, egy éve avattuk fel a kamaraszínházat és úgy vélem, gazdag tartalommal töltöttük meg azokat az elképzeléseket, amelyek az évek során polgár jogot.nyertek a városnapi gondolatkörben. Azóta többen kérdezték tőlem, lehet-e mindezt fokozni, sikeriil-e évről évre valami újdonsággal előrukkolni? Úgy vélem igen, de nem tagadom, elképzeléseinknek gátat szabnak a város anyagi lehetőségei. Úgy gondoltuk, a város születésnapja során sem az lesz a lényeges, hogy mennyit áldozunk rá, hanem éppúgy, mint családi körben, az kerül előtérbe, hogy amit ajándéknak szánunk, azt szeretettel, gondos válogatást követve adjuk. Ez évi programjaink például külsőségeiben néhol szerényebbek lesznek - elmarad például a káposztásmegyeri színfolt, a tűzijáték -, ugyanakkor rendezvényünkhöz csatlakozva meglepetést kínál szeptember elsején a Centrum Újpesti Aruház. Számunkra örömteli, hogy színházi bemutatóval indulhat az évad a kamara- színházban. az Újpest Galériában Derkovits Gyula, valamint a Derkovits-ösztöndíjas újpesti képzőművészek tárlata folytatja azt a magas művészi értékű repertoárt, melyet a korábbi városnapok alatt Gyémánt László, Szőnyi István kiállításaival, de az év többi 11 hónapjában is tapasztalatunk, sőt megszoktunk. Ebben az esztendőben dr. Kendelényi Ernő és dr. Miletics Iván főorvosok lesznek újpest díszpolgárai. A díjjal Újpesten kiteljesedő életművüket ismeri el a testület. A szabadtéri programokon gondoltunk minden korosztályra, és csak remélni tudjuk, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk, hiszen a vélhetően több ezer újpesti és szomszédos kerületekből érkező érdeklődőt igazából csak a Semsey park, valamint az Általános Művelődési Központ környéke tud befogadni. Több hónapos előkészítő munka után a román, horvát és német kisebbségi önkormányzatok tagjai ünnepélyes keretek között vehetik birtokba a Nyár utcában számukra működési feltételeket biztosító kisebbségi önkormányzatok házát. S úgy vélem, hogy a háromnapos városnapi kavalká- dot a városházi esték hangversenysorozatában ide illő „kis éji zene", vagyis hangverseny zárja, amelyen a Budapesti Vonósok lépnek fel a városháza dísztermében. A városnapok rendezvénysorozat nemcsak szívünkhöz nőtt program, bennünket,^politikusokat is egyfajta számvetésre késztet. Mi is történt a város fejlődésében egy év alatt. Újpest 1950 után, amikor is a főváros ÍV. kerülete lett, a városi létből sokat megőrzött. Jó lenne továbbá remélni, hogy a mai kor tetteit is megőrzi majd az utókor. A minap véletlenül a kezembe akadt az a dolgozatcsomag, amelyet az újpesti általános iskolák nyolcadik osztályosai fogalmaztak meg azon a helytörténeti vetélkedőn, amelyre az év elején került sor. A diákoknak arról kellett beszámolniuk, vajon milyennek képzelik el Újpestet 50 év múlva? A csapatok leírták például, hogy a nagy lakótelep helyén kertvárosi jellegű sorházak épülnek, tisztább lesz a város, javul a közbiztonság, erősödik a környezetvédelem, a metró Dunakesziig közlekedik, virágzásnak indul a fa- és a textilipar, az önkormányzat jobban tudja segíteni a rászorulókat, nagyobb épületbe költözik az Újpest Színház, lesz sétálóutca és üzleti negyed, lesznek díszpolgárok, Újpest országos, sőt világhírnévre tesz szert... A kézzel írt pályaművek, bevallom zsűritagként is, és most újraolvasva is megdobogtatták a szívemet, meghatott, hogy csemetéink kritikusan figyelik ténykedésünket, és ugyanakkor újpestinek érzik magukat, elfogadják gyökereiket. „Az életet csak úgy érthetjük meg, ha visszatekintünk, de leélnünk előre nézve kell”. - Kierkegaardtól kölcsönvett idézet mondanivalója vezérel bennünket a hétköznapokon is és a városnapi ünnepi visszaemlékezés, a múltban időzés idején is. A viszontlátás reményében kérem, ünnepeljünk együtt szeptember első hétvégéjén... 1995-ben: Két díszpolgára lesz a városnak... 1995-ben immár harmadik alkalommal ítélte oda a polgárok, civil szervezetek javaslata alapján Újpest önkormányzatának képviselő-testülete az Újpest Díszpolgára kitüntető elismeréseket. Az augusztus 15-én született határozat értelmében 1995-ben dr. Kendelényi Ernő, az Árpád Kórház traumatológiájának nyugalmazott főorvosa és dr. Miletics Iván, az Újpesti Szakorvosi Rendelőintézet nyugalmazott ügyvezető főorvosa lesznek Újpest Díszpolgárai. A díj átadására szeptember 2-án, szombaton 18 órai kezdettel kerül sor az Újpesti Városnapok programsorozatának kiemelkedő eseményeként a Városháza dísztermében. Az ünnepséget az Óceán Televízió egyenes adásban közvetíti! Kemény Gusztáv főszolgabíró 1887 Tóth József tanfelügyelő 1887 Bellágh Imre főügyész 1887 Kossuth Lajos politikus 1889 Beniczky Ferenc főispán 1900 Dr. báró Wlassics Gyula miniszter 1901 Plósz Sándor miniszter 1901 Wolfner Lajos gyáros 1904 Fazekas Ágoston alispán 1906 Ivánka Pál főszolgabíró 1906 Wolfner Tivadar gyáros 1914 Dr. Kiss Sándor ügyvéd, újságíró 1927 Dr. Varázséji Béla katolikus lelkész 1927 Kollár Miklós gyáros 1 927 Dr. Vass József miniszter 1928 Preszly Elemér főispán 1930 Pállya Celesztin festőművész 1939 Dr. Gyökössy Endre református lelkész 1993 Neogrády László tanár 1993 Blázy Lajos evangélikus lelkész 1994 Szusza Ferenc labdarúgó 1994 Dr. Újszászy László főorvos 1994 Dr. Kendelényi Ernő főorvos 1995 Dr. Miletics Iván főorvos 1995 Erkölcsi elismerés... A díszpolgári cím nem anyagi, hanem erkölcsi elismerés. Díszoklevelet, bronzplakettet kapnak a kitüntetettek, az adományozás tényét a Díszpolgárok Könyvébe is bejegyzik. Kedves szokás, hogy a bejegyzést a díszpolgárok nemcsak kézjegyükkel látják el, hanem néhány mondatos bejegyzést is tesznek... áSk A ,01:: mii varos uss>i dp: ■--rv1' /-f>. áiőüers jsl£í mu,ean < „ $ V*sswbt mummmmmm
