Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-10 / 12. szám
ÚJPEST Ünnepeltünk... Hagyomány már, hogy a nemzetközi gyermeknapot megelőzően adják át a Városházán az Újpest Gyermekeiért kitüntető elismeréseket. Éhben az évben - mint ahogyan előző lapszámunkban már utaltunk rá - heten részesültek a díjban. A kitüntetetteket Hock Zoltán, az újpesti önkormányzat kulturális alpolgármestere köszöntötte, méltatta pályájukat és indokolta, hogy a képviselő-testület milyen szempontok alapján jelölte a hét díjazottat - Györkné Türk Márta tanárt, Klein Józsefné gyógytestnevelőt, Krug Ferenc gimnáziumi igazgatót, dr. Locsmándi Miklósné általános iskolai igazgatót, Perbai Géza nyugdíjas tanárt, Sólyom Lászlóné nyugdíjas testnevelő tanárt és Osztás József nyugdíjas mérnököt - a beérkező több mint 40 díjazásra méltó személyiség közül. A díjátadást követően újpesti gyermekek és pedagógusok köszöntötték az ünnepeiteket. Tóth Barnabás, a Könyves Kálmán Gimnázium végzős diákja tolmácsolta saját érzéseit és élményeit a pedagógusokról. Ezt követően az Erkel Gyula Zeneiskola fúvósai, Bán Kata, Pali Ágnes, Veszprémi Attila, Bor- sányi Melinda és Kantó Gyula lépett fel, majd Braznovszky Oxana, a Könyves Kálmán Gimnázium tanulója szavalt. Varga Mónika, az Árpát Úti Általános Iskola ifjú tanulója zongoraszámot adott elő, majd Könczei Áron, a Mód Aladár Általános Iskola tanulója és Bodnámé Bíró Erika, az Erkel Gyula Zeneiskola művésztanára zongorázott, Szabó Dóra, a Szűcs Sándor Általános Iskola tanulója prózát mondott. Hegedűs Tímea, a Nyár Utcai Ének-zene Tagozatos Általános Iskola és Háziasszonyképző Szakiskola és Rostás Tamás, a Homoktövis Utcai Általános Iskola diákjai négykezest játszottak. Az ünnepi műsor befejező számaként a Bőrfestő Utcai Általános Iskola tanáraiból álló kórus köszöntötte valamennyi újpesti pedagógus nevében a pályatársakat és minden kitüntetettet. A kórust Adorján Gábomé tanította be. Az ünnepséget állófogadás zárta, amelyen a kitüntetettek a Háziasszonyképző Szakiskola tanulói által elkészített hidegtálakból fogyasztottak. Összeállításunkban Tóth Barnabás köszöntőjét, valamint Krug Ferencnek, a Könyves Kálmán igazgatójának gondolatait adjuk közre néhány fotóval bemutatva a május 26-i ünnepi délután emlékezetes perceit.- bk — A pedagógus valahol szülő is... Tisztelt kitüntetettek, kedves közönség! Tóth Barnabás vagyok, a Könyves Kálmán Gimnázium végzős diákja, és engem ért az a megtiszteltetés, hogy városunk diákjai nevében köszönthetem Önöket és alkalmam nyílik elmondani azt, hogy nekem mit jelentenek a tanárok. Ehhez engedjék meg, hogy elmondjak egy rövid történetet. Amikor megtudtam, hogy én fogom konferálni a mai műsort, és először jöttem be a Városházára a megbeszélésre, megpillantottam az asztalon néhány adatlapot egy táborozási pályázatra. Legfelül pont a Bajza volt, az én egykori általános iskolám, és ahogy egyre kíváncsibban nézegettem a lapot, megláttam, hogy Velencére indul a tábor, pont oda. ahova én is mentem kilencéves koromban. Rettenetes honvágyam volt, sokszor sírtam napközben, egyszer éjszaka is, és ezt látva Erika néni, az énektanámőm, odahívott a tanárok faházába, hogy aludjak mellette az ágyban. Ettől a naptól kezdve éreztem azt, hogy egy tanár nemcsak pedagógus, hanem egy kicsit valahol szülő is. Amikor felsős lettem, a történelemtanárom keltette fel a figyelmünket a politika iránt a napi közéletre. Megtanított olyan alapvető fogalmakra, mint szubjektivizmus, objektivizmus, refonn, import, export stb. Mintegy idősebb testvér kicsit beavatott minket a felnőtt életbe. És végül megemlíteném a gimnáziumi matek- tanárnőmet, akire szigorúsága, tudása és kifinomult humora miatt annyira felnéztem, hogy az már nem is szeretet volt, hanem egy kicsit szerelem is. Számomra a tizenkét újpesti diákévem alatt ennyi mindent jelentett az a fogalom, hogy tanár. Tudom, hogy ezzel nem lehet megköszönni mindazt amit kaptam, de a Könyves falán apám és bátyám mellett az én nevem is ott virít a vörös téglában... 4 Krug Ferenc: Hittel, meggyőződéssel Az Erkel Gyula Zeneiskola fúvósai A díjazottak egyike, dr. Locsmándi Miklósné, a Pécsi Sebestyén Általános Iskola igazgatója Az eltelt évtizedek szembesítik az embert megélt múltjával. Felteszi magának a kérdést: szép, értékes-e az a pálya, hivatás, amelyet választott és gyakorol. Szép és nehéz, mert embernek kell lenni minden körülményben követelményben, igazságosztásban. Hadd villantsak fel ebből egy keveset és köszöntsem ebből az alkalomból Újpest tanítóit, tanárait, akik lelkűkbe zárták a szeretetet, az értelem, a gyerek szolgálatát. Tették és teszik ezt akkor, amikor megtépázott, agyonzilált, sokszor érthetetlen világ vett és vesz körül bennünket, melyben gyérül az emberség, a hit, a tisztesség, a kiművelt fők értéke. Igaza van Arisztotelésznek, aki évezredek távolából üzen a mának: „a műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban pedig menedék.” Mégis hitem és meggyőződésem, hogy köztünk is voltunk és vannak Tabák tanár urak, akik a zord valóságban átörökítették tanítványaikba a „legszentebb legendákat”. Ezért hangozzék el köszöntés és memento a gyermekek nevelőinek és nevelőiért: Szóljon a köszöntő a sok ezer diáknak, akik életükkel bizonyítják Újpest iskoláinak szellemét, és úgy gondolkodnak, éreznek, tevékenykednek, hogy a hazájuk és családjuk boldogulását szolgálja. Amikor megszületünk nem vagyunk jók és rosszak, embernek születünk. Nyugtalanít, hogy egyre gyakrabban hallom: a mai gyerekek rosszak, tudományosan „értékvesztők”. Nem hiszek ebben, s ha mégis, mi felnőttek vagyunk felelősek, ébresszük fel lelkismeretünket. Ha mi jobbak leszünk, ők is azzá válnak. Megérdemlik. Egy kedves tanítványom írta vallo- másszerűen dolgozatában: „Sok mindent nem értek, ami történik körülöttem és velem. Csak azt érzem, A Bőrfestő Utcai Általános Iskola tanári karából alakult együttes (Fotó: Horváth Dávid) hogy az élet zavaros változásaiban egyre nagyobb szükségem van a csendre, a gyengédségre.” A gyermek irántunk megnyilvánuló tisztelete, szeretete, emlékezése a legtöbb, amit mi pedagógusok kaphatunk hivatásunkért. Azért pedig mindannyiunk nevében mondok méltó köszönetét Újpest önkormányzata képviselő-testületének, hogy megalapította az „Újpest Gyermeke- iért”-díjat azoknak, akik e nehéz körülmények ellenére fenntartják és azoknak, akik mellettünk döntöttek ebben az esztendőben. Zárógondolatként hitvallással a gyerek és tanító összetartozását erősítve Ovidius szellemét és szavait idézem: „Kérdezz, egyre tanulj, amit adtak elédbe, jegyezd meg, s többre viszed nyilván te a mesternél, a tanítvány.” Hock Zoltán kulturális alpolgármestertől vette át a díjat Krug Ferenc, a Könyves Kálmán Gimnázium igazgatója. A képen lévő ifjú hölgy a kitüntetést kapó pedagógus iskolájának egyik tanulója, aki virágcsokorral gratulált
