Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1995-05-13 / 10. szám

„Mi lesz veled Káposztásmegyer?" Káposztásmegyer fejlesztési tervének margójára hetetlenné teszi e városrészt. Ezért többről van szó, mint egy hagyományos rendezési terv megvitatásá­ról. Hagyományos rendezési terveket gyermekeinkre szoktuk hagyni, hogy egy szerves fejlődés alapján az megvalósuljon. Káposztásmegyer esetében viszont olyan rendezést kell megálmodni, mely egy akcióp­rogram keretében szinte azonnal megkezdi és foly­tatja a valóságra válását. Tehát olyan fejlesztési el­képzeléseket kell a tervezőknek megjeleníteni, amely a városrész életben tartásán túl a felébreszté­séhez is lehetőséget biztosít. Ha mi e területen munkahelyet kívánunk teremte­ni, akkor ezt a területet vonzóvá kell tenni a váltako­zók számára. Ez akkor lesz vonzó egy vállalkozó­nak, ha ide települhet, ha kínálni tudunk olyan kör­nyezetet számára, hogy ne a budai hegyeket válassza lakóhelyül. Akkor lesz vonzó ez a kerület, ha Újpest központja bármely részéről negyed óra alatt elérhető. Ha Káposztásmegyeren egy lakótelepi szomszéd lá­togatásához nem kell fél órát gyalogolni. Ha a szóra­kozni vágyóknak nem kell a Belvárosba járni, vagy ha a moziba el lehet sétálni. Ha e területen jól érzik magukat az emberek, akkor megélnek az üzletembe­rek is, mert lesz vásárlóerő, munkaerő, tanulási és továbbtanulási lehetőség. Tehát a rendezési tervbe ezek lehetőségét is be kell építeni. Mint mindenki tudja, ez a terület a főváros és Új­pest osztatlan közös tulajdona. Itt egymás ellen mű­ködni a két önkormányzatnak nem lehet, hisz min­den meg nem értést, eredménytelenséget az itt lakók szenvednek meg. Tovább megyek, itt passzívnak sem lehet lenni, mert a haragszom rád vagy nem érdekelsz, ebben a helyzetben egyenlő az előzővel. Csak és kizárólag közös elképzelések és közös érdekek mentén kez­dődhet meg az ébresztés, indulhat meg egy fejlesz­tés, mely reményt, munkát és jobb életminőséget ad­hat e városrésznek. Örömmel kell nyugtáznom, hogy a közös fellépés és a fejlesztésben való együttműkö­dés szükségessége mindkét önkormányzatban meg­fogalmazódott. Ma már a konkrét formák kidolgozása, a pénzügyi és befektetői háttér felkutatása folyik. El akarjuk in­dítani e terület további fejlesztését, meg akarjuk ol­dani az elénk álló nehézségeket. Itt nagyon lényeges pont az, hogy akarjuk, mert a szándék most érett akarattá, mely szükséges feltétele a cselekvésnek. Nagy és nehéz munkát vállalunk fel, de az elképzelt eredménye sem csekély. E tevékenységben minden­kivel együtt kívánunk működni, aki ezt fontosnak, hasznosnak érzi. Számítunk a képviselő-testületekre abban, hogy a szükséges döntéseket meghozzák. Számítunk a vagyonkezelő szervezetekre, hogy a feladatokat végrehajtsák. Számítunk a vállalkozókra, befektetőkre, hogy a tervek által kínált lehetőségeket megragadják. Szá­mítunk az itt lakókra, és szerveződő közösségeikre, hogy látnak olyan lehetőséget terveinkben, melyhez erejükhöz mérten érdemes csatlakozni. Együtt sokat tehetünk. Albrecht Péter gazdasági alpolgármester Lakossági fórum a jövőről E területrész a főváros IV. kerület, Újpest elvá­laszthatatlan egysége. Mint a kerület része, olyan specifikumokkal rendelkezik, melynek problémáit nem lehet a hagyományos kerületfejlesztés keretei között kezelni. Azt szoktuk mondani, hogy a terület­rész egy kellően át nem gondolt lakásépítési koncep­ció torzója. Torzó azért, mert elhelyezésénél fogva nem kap­csolták be a kerület vérkeringésébe. Olyan alvó vá­rost terveztek, mely a házgyári időszakot lakásgyár­ként képezte le. Nem Újpest továbbfejlesztéseként alakult ki, hanem Újpesthez kapcsolódó elszigetelt egységként. Káposztásmegyerből kivonult a város, és ezért nevezhető torzónak, mert a tervek félbeha­gyásával megakadályozták, hogy bevonuljon a vá­rosba. Azért torzó, mert magán viseli a félbehagyott beruházás minden jelét. Elhanyagolt, elhagyatott és rendezetlen területeket, melyeket mára a szemét lep el, félbehagyott és elfelejtett infrastruktúrát, melyet ma eszközök híján nem lehet pótolni. A megoldatlan, csak tervezői elképzelésben meg­jelent közlekedési helyzetet. Nem alakulhatott ki e területen a napi életvitelhez szükséges tér, létesít­mény és munkahely. A gondok mai megoldására nincsen lehetőség, még a közérzet javítását elősegítő döntések sem szü­letnek meg. Már nem a metró beruházásáról van szó, csak buszjáratok hosszabbításáról, de erre sincs lehe­tőség. Ha e kerületrésszel nem tudunk érdemben foglalkozni, akkor felgyorsul az elvándorlás, mely megkezdődött és olyan elsivárosodási folyamat in­dulhat be, mely tartósan konzerválja, végül feléleszt­Az elmúlt hónap végén, április 28-án három egyéni választókerület képviselői: Majzik Ferencné, Kiss Sán­dor és Mészáros Ferenc lakossági fórumot tartottak. A városrész széles nyilvánosságával való újabb találkozó apropójául szolgált annak a rendezési tervnek a megvi­tatása, amelyet lapunk hasábjain - mint koncepciót - Berényi András, Újpest főépítésze már be is mutatott. A „Mi lesz veled Káposztásmegyer?" címmel rende­zett, majd háromórásra sikeredett lakossági összejöve­telre a szervezők meghívták Vajda Pált, Budapest főpol­gármester-helyettesét, Albrecht Péter gazdasági alpol­gármestert és Berényi András főépítészt. * Mintegy emlékeztetőül a főépítész által jegyzett cikk néhány konkrétuma: A ma még vélegesnek nem tekint­hető - alakuló, formálódó - fejlesztési program megva­lósulása esetén hosszú évtizedekre meghatározza a vá­rosrész lakóinak életét. A jelenlegi rendezési tervkon­cepció nagyságrenddel csökkenti az egykori nagyszabá­sú lakásépítési elképzeléseket, helyette napjaink realitá­sát véve alapul, 1500-2000 kertvárosi jellegű lakás fel­építését tervezi a Megyeri út északnyugati oldalán. Nem családi, hanem sor- és láncházakról, átriumos épületek­ről van szó, amelyek minőségi kínálatot is jelentenek. A hármas tagolódású rendezési terv második nagy egy­sége az intézményi terület. Erre a program a Megyeri út és Külső-Szilágyi út kereszteződésének környékét javasolja. Abban mindenki megegyezik, hogy helyben is munka­helyeket kell teremteni. A „vállalkozói negyedben” (har­madik nagy egység) kereskedelmi és szolgáltatóegysé­gek települnének, kenyeret adva jó néhány káposztás­megyerinek. Enyhítené az alvó városi jelleget is a Me­gyeri út-Óceánárok környéki „negyed”. Már fél évtizede nyilvánvalóvá vált, hogy az addig be nem épített területek hasznosításán kívül foglalkozni kell a lakótelep „belső" ügyeivel is, a közlekedés, a parkolás problémáival, a Farkaserdő hasznosításával és a többi. Idén január 19-én tartott programkialakító tárgyaláson rögzítették azokat a fő témákat, amelyekkel a szakem­bereknek, felelős tisztségviselőknek foglalkozniuk kell. Sportnyelven szólva újabb fordulónak is nevezhetjük tehát a Közösségi Házban rendezett lakossági fórumot, amelyen Vajda Pál főpolgármester-helyettes a kétkedők megnyugtatására kifejtette, miben látja az elképzelések realitását.- Ha valahol rendezettek a viszonyok, az mindig vonzza a befektetőket. 296 hektár nagyon kedvező fekvésű, osztatlan terület van Káposztásmegyer térségében. A főváros és a kerü­let birtokában lévő építési területen az MO-ás megépíté­sével a vonzási körzet kiterjedésével az élet megpezs- dülésével a városrész biztató jövő elé nézhet. A megva­lósulás egyik záloga, hogy a fejlesztés a főváros és a kerület közös érdeke. Albrecht Péter alpolgármester arra a kérdésre, hogy újpesti „szemüvegen” keresztül ő hogyan látja az el­hangzottakat, az alábbiak szerint válaszolt.- A fórum túlmutat egy szokványos építési terv megvi­tatásán, a közös érdekeltség mára cselekvéssé formáló­dott és megteremtődtek a megvalósulás feltételei. Ha a jelenlegi helyzet Káposztásmegyeren konzerválódna, fel­gyorsulna az elvándorlás, pedig mi épp az ellenkezőjét akarjuk, azt, hogy megpezsdüljön az ipari, kereskedelmi tevékenység a kedvező lehetőségek láttán, akár egy mó­dosabb réteg is idetelepüljön. * Az alpolgármester úr után Berényi András főépítész a kifüggesztett tervrajzon is illusztrálva vázolta azokat a nagyszabású elképzeléseket, amelyek az itt élők, maj­dani idetelepülök és családtagjaik életminőségét meg­változtatja. Többek között szólt a hármas tagolódásról, a Farkaserdő hasznosításáról, a budapesti körgyűrű Új­pestet érintő szakaszának jelentőségéről, egyúttal kérte a lakossági véleményeket, észrevételeket. Négyen - szemközt a hallgatósággal (balról jobbra: Berényi András főépítész, Albrecht Péter gazdasági alpolgármester, Vaj­da Pál főpolgármester-helyettes és Mészáros Ferenc önkor­mányzati képviselő, bizottsági elnök. Fotó: Zalka István) Az időnként szenvedélyektől sem mentes hozzászó­lások sorát a tervezett MO-ás megépítésével kapcsola­tos aggályok nyitották meg. Abban, hogy az építést nem ellenzik, megegyeztek a vélemények, de felmerült a kör­nyezetszennyezés, a zajártalom, a rezonancia problé­mája. Hány tonna ólom, korom, por telepszik a lakóte­lepre, lehet-e ablakot nyitni, sétáltathatjuk-e még gyere­keinket? - záporoztak a kérdések. A jogosnak tűnő aggodalmakra az a válasz érkezett, hogy egy sokmilliárdos beruházás nem hordozhat ma­gában bizonytalanságokat, a védőművek közül minden, az erdősáv is megépül. Lesz-e rendezett piac Káposztásmegyeren, mikor bün­tetik már meg az illegális szemétlerakókat, mikor hosszab­bítják meg a villamos, a busz vonalát, hogy „Káposztás li­re” 23 óra után ne csak taxival lehessen hazaérni... A felvetett problémák nem voltak ismeretlenek a kör­zet képviselői előtt sem, hiszen nap mint nap találkoz­nak az itt elhangzottakkal és mint a Városházán, ők is itt helyben a megvalósuláson dolgoznak. Sajnos azonban azt is tudomásul kell venni, hogy anyagi erő híján még sokáig kell szembenézni a nehézségekkel. Minőségi változást - amit a káposztásmegyeriek na­gyon várnak - csak a fejlesztés megvalósulása hozhat. Rendek Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom