Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-02-19 / 4. szám
Tisztelt szerkesztőség! Nagy megelégedéssel tudatjuk, hogy az Újpesti Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szövetsége a kerületi polgármesteri hivatal által kiírt pályázaton 300 000 forintot nyertünk. Ezt az összeget nyugdíjasaink legnagyobb örömére az alábbiak szerint használtuk fel. 1993. december 8-án, az egyesületi tagok közül 48-an disznótoros vacsorán vettek részt, melyet nagy megelégedéssel emlegetnek. December 14-én karácsonyi ünnepséget rendeztünk. Ezen közel 200-an voltunk, nagyon jól éreztük magunkat. 500 forintos ajándékban is részesültünk. A disznótorost közkívánatra meg kellett ismételni. Szintén az úgynevezett Bruno étteremben, december 15-én, 31 fő nagy megelégedésére. Befejezésül még egyszer szeretnénk megköszönni, hogy ezzel az összeggel maradandó élményt szerezhettünk nyugdíjasainknak. Nyugdíjasok Szövetsége nevében: Újvári Ernőné El Olvasva a január 22-i számukat és benne a „Variációk egy témára” cikket, késztetést érezve, leírom véleményemet és házunkban történteket. Én is, mint többen házunkban „csak" igénylő és várakozó vagyok telefon témában (türelmes, bele- nyugvó?!) talán egyszer valami csoda folytán telefonnal rendelkező is! Nem úgy az élelmes, aki hangoztatva ismeretségi körét, „elintézte”, hogy soron kívül kapott (nincs 1 éve a házban!) egy nyilvános állomást - készüléket - hivatkozva a ház beleegyezésére. Ez nagyon remek dolog lenne, ha a készülék nem egy maszek fodrászüzletben lenne, ami csak délelőtt, másnap csak délután van nyitva, és egyébként sem alkalmas „nyilvánosság” az ember telefonbeszélgetése céljából, pláne helyszűke és hallgatósága szempontjából sem! Igaz, hogy így a tulajdonosnak nem kellett megfizetni az egyébkénti díjat - ok ez a lakókat nem igazán érdekli - mivel csak egy tábla jelzi, hogy a készülék nyilvános. (Igaz telefonálni nem lehet - csak ha - nyitva van az üzlet.) A lakóközösség nevében: M. Tamásné E Taps a „Színezüst Csehó”-nak Bevallom, nem számítottam rá, hogy teltház lesz. Arra pedig végképp nem, hogy az egész nézőtér tapsviharban fog kitömi. Be kell ismernem, úgy foglaltam el a helyemet, hogy azt mondtam magamban: „Biztos nem fog tetszeni!” Tévedtem. Kénytelen voltam megadni magamat a vadnyugati coltoknak, melyeket a Színezüst Csehó cowboyai szorongattak. Hiába, ha a nagy mesterek összefognak...! Paul Foster és John Braden westemje Szurdi Miklós rendezésében került az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház színpadára. Búcsú A Megyeri úti temetőben a család és a barátok, az ismerősök mellett a munkatársak búcsúztak február 15-én Szakács Dánielnétól, az Önkormányzat Gazdasági Intézményének megbízott igazgatójától. Szakács Dánielné súlyos betegség következtében 48 éves korában hunyt el. Emlékét megőrzik a hivatal és intézményeinek dolgozói. a Gór Nagy Mária színitanoda növendékeinek előadásában.. Igen, kérem, a G. N. M. Színitanodáról van szó. Arról az iskoláról, amely már több éve fiatal színésztehetségeket bontakoztat ki - szép sikerrel, e siker bizonyítéka a Színezüst Csehó. A musical mindent magában hordozott, amely a szórakozáshoz szükséges: kitűnő jelmezeket és díszletet, jó humort, pergő párbeszédeket, drámai fordulatokat, izgalmat. No, és a legfontosabbat, a musical fő elemét, a zenét. A darabban feltűnt néhány ismerős arc. A történet negatív hősét, Morgant, Márton Csaba alakította, akit a Graese című musicalben is láthatunk. Kárász Zénó a népszerű Família Kft. egyik szereplőjeként él a köztudatban. De említhetjük még Xantus Barbarát, Závodszky Noémit, vagy Urnái Gábort is. És hogy mégis találjak hibát: Márton Csaba egy kicsit több átéléssel is játszhatott volna. A közönség a finálé dalát dúdolva távozott a nézőtérről, s biztos vagyok benne, hogy a Gór Nagy Mária Színitanoda életében nem ez volt az utolsó nagy dobás. Varga Ferenc E Még a múlt év vége felé történt, a feleségemnek olyan gyógyszerre lett szüksége, ami részére életbevágóan fontos, jelenleg is. Ki tudja már hányadszor a négy év alatt? Irány természetesen először a nagyobb patikák, itt Újpesten. Egy kevés sorbaállás után adom a vényt, megnézés után közük: ez a gyógyszer hiánycikk, kérdésemre megmondják, hogy külföldi, és jó drága is! Megkérdeztem, hogy mégis mikor érdeklődjem, kapnak-e mostanában? Válasz: nem tudják, és jöhet a következő... így utólag belegondolva nem is neheztelek rájuk, hiszen, tisztelet a mindenkori kivételeknek, így szokták meg. Ezek után irány a másik nagy patika, egy pár mondat kivételével ugyanúgy történt minden, mint az előző helyen, vagyis ott sem volt szerencsém. Következett a Nádor patika, ugyanannyi várakozó, mint az előző helyeken, csakhogy megnézik a vényt, először egyedül, majd ketten, aztán szólnak, hogy foglaljak helyet, meg fogják keresni a géppel, van-e ez a gyógyszer. Odajön egy harmadik is, tanakodnak, közben a gép kimutatja, hogy ez a fajta nincs, de ehhez teljesen hasonló, tanácsolják, hogy menjek vissza az orvoshoz, hogy megfelel-e az általuk ajánlott, vagy nem. Amennyiben nem, ők két-három napon belül megszerzik a gyógyszert, amit keresek. Kissé vidámabb hangulatban tartottam már késő este hazafelé, a buszon jutott eszembe, hogy van még a Kunhalom utcában is patika, ahol már kaptam olyan gyógyszert, amit máshol nem tudtam beszerezni, hátha most is lesz szerencsém. Tehát irány a Kunhalom utcai patika, zárás előtt, négy-öt várakozó után következem, itt is tanakodás, nagyon sajnálják, de ezt a gyógyszert nem tudják adni. Kérdik, van-e otthon még pár szem? Nincs - válaszoltam -, most kapnánk először. Közben olyat sóhajtottam, hogy rossz volt hallani. Kérem, foglaljon helyet, telefonálni fogunk egy-két helyre, hátha tudnak segíteni? A soksok telefonálás után örömmel közölték, másnap délután mehetek a gyógyszerért -, de még elköszönés közben is szólt a telefonjuk, utána, mondták, holnap reggel nyitáskor menjek el, megkapom a keresett gyógyszert. Azóta is gondolkodom a különböző helyeken történteken, a hozzáállásokon, bízva abban, hogy egyre többen lesznek az utóbbi két helyen tanúsított kiszolgálás, segíteni akarás - segíteni tudás követői. Még egyszer, köszönjük. N. D. J. (név és cím a szerkesztőségben) A Bp. IV. kér. Lakkozó u. 1. sz. Általános Iskola felvételt hirdet az alábbi álláshelyekre: 1 fő napközis nevelő 1 fő magyar — történelem 1 fő angol 1 fő rajz 1 fő testnevelés szakos tanár Érdeklődni lehet: 1806-175, vagy személyesen VITA ❖ (M)Ilyenek a gyerekeink? ❖ VITA A „Szomszédok” sorozatának januári adásában hallonuk a tervet, amely Iskolaszék felállítását jelezte. Összefogva - eszerint - az Önkormányzat, az iskola és a szülő a gyermekek nevelésére. Nagy szükség lenne erre. Ugyanis eddig az iskoláknak kimondottan a tanításra (szaktárggyal) jutott ideje. Osztályfőnöki órákon néha szóba kerültek az „élet” dolgai, de az kevés. A szülők önmagukban - a megélhetésért vívott küzdelem időigényessége miatt - nem tudtak megfelelő időt fordítani e nélkülözhetetlen célra. A mai gyerekek nem elég tiszteletadók. Munkájukat: a tanulást nem veszik komolyan. Szüleiknek otthon nem segítenek minimálisan sem. Ott, ahol nem koedukált tanítás folyik a középiskolákban, klubdélutánokra, zenés összejövetelekre kellene meghívni a másik nem (fiúk, ill. lányok) csoportját egy másik középiskolából. Szexuális felvilágosítás lenne szükséges. (Orvos, pszichológus.) Szüleikkel általában nem az elvárható módon viselkednek, főleg a fiúk. Követelnek (drága elektronikai játékokat), rosszul tanulnak. A szorgalomra kellene ösztönözni. Szabadidejükben sportoljanak, nem kell egyesületben mindenkinek. Ússzanak, focizzanak, sétáljanak. Tisztelettel: Mikó Gyula középiskolás fiút nevelő szülő A szerkesztő megjegyzése: előző lapszámunk 2. oldalán részletesen foglalkoztunk az oktatási törvény által az iskolaszékekre kiszabott feladatokkal. Olvasónk - aki középiskolás gyermekeket nevel - véleményem szerint sötéten látja a mai fiatalokat. Szerkesztőségünk vitát nyitva várja e témában szülők, pedagógusok, sőt az érintettek véleményét is. Új sorozatunk címe: (M)Ilyenek a gyerekeink? Várjuk véleményüket! E Elöljáróban szeretném megköszönni a IV. kér. önkormányzat lapját. Nagyon érdekel, mi történik a kerületünkben. Eléggé helyhez kötötten élek, de az újságon keresztül, idős korom ellenére, úgy érzem, részese vagyok a történéseknek. A „Kutyavilág” cikksorozathoz szeretnék szólni. Nagy tévedésben van a cikkíró. Az ember nem a kutyák vagy a kevés, rendes kutyatartó ellen van, hanem a számtalan felelőtlen, rendetlen gazdi ellen. Én itt élek Káposztásmegyeren, s szinte már elviselhetetlen, ami kutyatartás címén történik. Nekem volt kutyám, jól tudom, könnyen rá lehet szoktatni, hogy az állat a kijelölt helyeken végezze el a dolgát. Nálunk nem tehet az ember tíz lépést a kikövezett járdákon úgy, hogy vagy átlépi vagy belelép az ebek piszkába. Nagyon ízléstelen, hogy Muzsay úr összekeveri a síró csecsemőt az ugató kutyával. Ha már itt tartunk, nem tudom, a minden szabályt mellőző kutyatartók (tisztelet a kivételnek) mit szólnának ahhoz, ha embergyerek unokámat ott, a járda közepén guggoltatnám le, ha rájön a szükség, ahol éppen vagyunk. Természetesen szükség lenne kijelölt kutyafuttatókra. Gyermekeink érdekében pedig védjük meg játszótereinket, sétányainkat! Az ebadó bevezetésétől nem kell félteni a szegény öreg nyugdíjasokat és a létminimum alatt élő ebtartókat, mert őket méltányosságból ki lehet hagyni ebből. Senkit nincs szándékomban megbántani, de nagyon szeretném, ha valamennyien betartanánk a szabályokat. Öreg napjaimat nem egy kutya világban, inkább kutyákkal élő embervilágban eltölteném. özv. Bánrévi Ferencné Ovisoknak Bemutatkoznak az általános iskolák Nemrégiben valamennyi, nemsokára ballagó óvodás családja megkapta az Önkormányzat Közművelődési, Oktatási Bizottsága által megjelentetett kiadványt, amelyben a kerületben lévő általános iskolák kínálatát gyűjtötték egybe. Az iskolaválasztást megkönnyítendő, az önkormányzat anyagi támogatásával általános iskolai börzét rendez március 2-9. között az Újpesti Gyermek és Ifjúsági Ház (1042 Budapest, István út 17-19.). A börzén 10-18 óráig, szombaton 9-12 óráig várják a szülőket, nagyszülőket, sőt a leendő első osztályosokat is.
