Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-11-25 / 26. szám
ÜI PEST Vendégjátékok az Újpest Színházban (1.) TEJSZÍNHABOS MAGÁNÉLETEK Cikkünk nyomán... Lapunk ez évi 24. számában rövid újpesti benzinkútkörképre kértük Berényi Andrást, a városrész főépítészét. A cikkben többek között szerepelt egy mondat, amely szerint a Fóti út-Tábor utca-Uttörő utca sarkán a Mól Rt. építene újabb állomást. S ugyan feltételes módot használt a főépítész - s így a cikkíró is, cikkünk nyomán megkereste szerkesztőségünket Monori Józsefné, az érintett terület önkormányzati képviselője, a városi bizottság tagja, aki tájékoztatásul elmondta: A hatályban lévő Részletes Rendezési Terv (RRT) eleve kizárja a benzinkút megépítésének lehetőségét, hiszen a képviselőnő javaslatára az önkormányzat testületé, a tisztázatlan építési feltételek miatt 1994. augusztus 30-án törölte az RRT-ből a benzinkút létesítését. Az önkormányzat vezetése és a Mól Rt. között folyó tárgyalások azonban sajnos a mai napig nem hoztak eredményt. A Mól Rt. továbbra is ragaszkodik az 1992-ben tulajdonába került Fóti úti területhez, és nem fogadja el az önkormányzat által felajánlott cseretelkeket sem.- A töltőállomás megépítésének gondolata nem a közelmúltban vetődött fel először - szögezi le a képviselőasszony. - A történet 1987- ben kezdődött, amikor az akkori kerületi tanács a terület kezelői jogát átadta a Mól Rt. jogelődjének, az Áfor-nak. A kertvárosban lakók pedig 1987 óta folyamatosan tiltakoznak a benzinkút miatt. Egy 1990-ben elkészült környezetvédelmi hatásvizsgálat már akkor megállapította, hogy ezen a területen a levegő ólomszennyezettsége jóval meghaladja a megengedett értékeket. Egyértelmű volt tehát, hogy a növekvő gépjárműforgalom, a működő benzinkút tovább rontja a kertváros levegőjét. Véleménye szerint a tervezett töltőállomás elsősorban nem Újpest érdekeit szolgálná, csupán tönkretenné a kertváros életét, még megőrzött hangulatát, nagyobb átmenő forgalmat szolgálna ki. Varga Ibolya A jó tejszínhab nagyon finom tud lenni. „Mindössze” az kell hozzá, hogy a frissen fejt tejet ne borjas tehéntől nyerjük, a tejszín lefölözése a tejről gondosan történjen, a habbá verésre és édesí- tésre is oda kell figyelni, és az sem baj, ha frissen tálaljuk, mert ha soká áll, összeesik, megromlik. Mindezt azért bocsátom előre, mert semmi kifogásom az olyan színdarabok ellen, amelyeknek művészi, irodalmi tápértéke nem több, mint ételeink között a tejszínhabnak, de ha elkészítése és szervirozása kívánnivalót hagy maga után, az bizony elronthatja az élvezeti értéket. így jártam én a tatabányai Jászai Mari Színház „Magánélet” produkciójával, ami most vendégjátékként szerepel az Ady Művelődési Házban. Dr. Éless Béla és Horváth Emil, a két intézmény vezetői ugyanis abban állapodtak meg, hogy szorosabb kapcsolat jöjjön létre szabad társulatú színházaik között, és előadások cseréjével is segítsék mind közönségüket, mind művészeiket. Ez pedig igazán örvendetes. Sir Noel Pierce Coward angol drámaíró, színész és rendező a két világháború közti korszak sza- lonvígjáték-stílusának egyik megbízható mesterembere, aki főként jómódú nagypolgárok szerelmi háromszög-négyszög- és házassági históriáit szerette színpadra állítani több-kevesebb helyzet- és jellemkomikummal. (Megjegyzendő: ezt azért a mi Molnár Ferencünk klasszisokkal jobban csinálta!) Ezeknek a daraboknak, melyeknek egyike a Private Lives is - Göncz Árpád fordításában: Magánéletnem a mély gondolatiság, a katartikus drá- maiság a jellemzőjük, hanem az, hogy sokszor pergő ritmusú és humorú szópárbajok és helyzet- komikumok adta lehetőségek közepette fricskáz- zák meg a kort, a társadalmi osztályok emberi hibáit. A néző, miközben magára vagy másokra ismer, boldogan szurkol kedvenc színészeinek, akik viszont lubickolnak a jó szerepekben és a könnyed sikerben. A könnyed siker mögött azonban nagyon komoly alapozó munkának kéne állnia - és éppen ez az, amit én a tatabányai produkcióból leginkább hiányolok. (Legalábbis az általam látott est alapján.) „Mai színpadra alkalmazta és rendezte: Lőte Attila ” - mondja a színlap -, csak éppen a rendező keze nyomát alig látni. A színészek, mintha egy kicsit magukra lettek volna hagyva ötleteikkel vagy ötlettelenségeikkel. Az ilyen típusú tükörállító daraboknál pl. korántsem mindegy, hogy szereplői olaszok, amerikaiak, angolok, mert a szerepekben nemzeti karakterparódiák is el vannak rejtve. Csakhogy a mi hőseink itt másfél órán át naci- onálétlanul ágálnak, és csak az utolsó negyedórában találnak brit önmagukra. Csak a teázási jelenettől érezni azt a játékstílust, a szerep lehetőségeiből valóban kibontott humorforrást, amit jó lett volna a kezdet kezdetétől látni már. Az angolos humort. A rendezésnek még olyan buktatóira sem figyel senki, hogy Elyot barnának mondja újsütetű feleségét, aki szemmel láthatóan vörös, vagy tangónak nevezet a lemezjátszóról szóló slow-dzsessz- melódiát, amire táncolnak. Sztankay István szerepvezetését én hozott mankókból építkezőnek érzem. Egyébként kitűnő színészünk megelégszik némi első ötletből jött grimaszokkal és mozdulatokkal, szóval üres külsőségekkel. Kifejezetten elhibázott, hogy második feleségét már a színrelépés pillanatától unja - de akkor meg minek vette el? Tehetségéből sokkal több is kitelnék. A kedvesen ostobácska Sibyl szerepe a fiatal és szép Orosz Helgának jutott, de némi fejhangok és gügyögések szintjénél ő sem ment tovább a figura megformálásában. Az egész est legszínesebb alakítása Piros Ildikó nevéhez fűződik, akiben a lírai és komikus helyzetek mögött a legjobban érezni, hogy nem csupán szerepet mond fel, hanem törődik azzal az emberrel, akinek a bőrébe bújt erre az estére. Szép, vonzó, szeretnivaló, esendő, tükröt mutató. Kautzky Armand a négyszög legkevésbé megírt szerepét kapta, de az ő alakításához fűződik az említett teázásjelenet első igazán jó gegje. Szlávik István díszletei és a Fekete Mari által összeszedett zenék az előadás értékei, Felkay Anikó ielmezei pedig igazán szépek. Visszatérve a bevezetőm hasonlatához: ezt a tejszínhabot nem ártott volna még egy kicsit verni, mert így fölül hab, de alul tocsog a vizes tej. Magyarán: fogyasztható ugyan, de nem az igazi. Muzsay András Az alábbi sorok megjelentetésére az Újpesti Szocialista Romák Szervezete nevében Tóth József kérte szerkesztőségünket: Figyelem! Újpesti, káposztásmegyeri ROMÁK! Tudatjuk veletek szervezeti helyiséget kaptunk. Gyertek! Beszélgessünk! Mondjátok el bántó és bizakodásra érdemes gondolataitokat a világról, országról, városunkról, környezetünkről ahol élünk! De ne csak beszélgessünk! Kérdezzetek, kérdezzetek, KÉRDEZZETEK! Akarjátok TUDNI hogyan tovább. Bizakodással! Vagy...! Vállakozzunk-e életünk, jelenünk. jövőnk kialakítására, befolyásolására? MI A VÉLEMÉNYETEK? MERJÜNK? AKARJUNK? Újpesti, káposztásmegyeri ROMÁK! Gyertek, gyertek közénk, keressük egymás kezét, és ha megfogtuk NE ENGEDJÜK EL! Újpesti Szocialista Romák Szervezete, cím: Újpest, Rózsa u. 13. Hétfőtől péntekig 10—12-ig és 14—18-ig. Vezetőség A NOVOCOMP BT számítógépszervizének karácsonyi ajánlata: 486SLC, 2 M RAM, 210 M winchester, Philips mono VGA monitor: 68 300 Ft + áfa 486DXII-66 (3 VESA) 4 M RAM, 210 M winchester, Philips mono VGA monitor: 106 500 + áfa Vállaljuk bármilyen típusú számítógép és tartozékaik javítását és bővítését, hálózatépítést. Számítógépe átalakításakor nem számítunk fel munkadíjat! Iskolák, gazdálkodószervezetek figyelem! Kedvező átalánydíjas javítási szerződést kínálunk Önöknek! Címünk: 1046., Budapest, Iglói út 9. Telefon/FAX: 160-4472, Rádiótelefon: (06-30) 445-853, 413-607 I4
